Kosztur András: Politikai hiba lett volna Putyin részéről elrendelni az általános mozgósítást
Oroszország május 9-én ünnepli a győzelem napját, a második világháború lezárását. Az ilyenkor szokásos hatalmas katonai parádé idén, talán a háború, talán a közhangulat miatt fékezett habzásúra sikerült: egy viszonylag rövid Putyin beszédet, egy viszonylag rövid katonai menetoszlopot felsorakoztató díszbemutató követett. Az oroszországi közhangulatról, Putyin beszédének tanulságairól és az elmaradt „nagy bejelentésről” Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük.
Elmaradt a nagy bejelentés: se általános mozgósítás, se hadüzenet. Elemzői szemmel ez meglepő, vagy a nagyközönség már megint a nyugati véleménybuborék áldozata lett?
Az igaz, hogy rendkívül felfokozottak voltak a várakozások, benne volt a pakliban egy-egy erősebb bejelentés. Ehhez képest még csak utalás sem nagyon jött ilyesmire.
Meghallgattam Putyin beszédét. Meglepő módon méltatta Oroszország francia, brit és amerikai szövetségeseit a második világháborúban. Van ennek üzenetértéke?
Az, hogy Putyin a közös erőfeszítésekről beszélt, leginkább egyfajta válasz arra, hogy a nyugat most szeretné kizárni a győztesek közül és a náci Németországgal egyenlő mértékben felelősként kezelni a Szovjetuniót. Az oroszok ez ellen foggal-körömmel küzdenek, Putyin pedig egyfajta gesztusként azt kommunikálja, ezzel szemben ők nem vitatják el a nyugatiaktól a győzelemben játszott fontos szerepet.
Az orosz közvélemény is hasonló érdeklődéssel várt egy nagy bejelentést, mint a nyugati?
Nem, sőt!
Az orosz vezetők folyamatosan cáfolták a találgatásokat: nem lesz mozgósítás, nem lesz hadüzenet. A felfokozott várakozás leginkább a nyugati közvéleményre volt jellemző, nem az oroszra.
A katonai helyzet jelenleg nem teszi lehetővé, hogy bejelentsék, milyen konkrét céljaik vannak Ukrajnában. Nem mondhatják el előre, hiszen ez attól függ, a fronton mire jutnak. Több mint két hónappal a háború kitörése után sem világos, milyen céljaik lehetnek az oroszoknak. Rengeteg jel utal például arra, hogy Kelet-Ukrajnában és délen vannak területszerzési szándékaik, de ezeket a hadi helyzet fényében véglegesítik csak. Nem most!
És a hivatalos hadüzenet?
Erre már több minden utalt, még indokot is találtak volna, egyre több támadás ér orosz területeket, orosz infrastruktúrákat. Erre hivatkozva Oroszország hadat üzenhetett volna, majd ezzel párhuzamosan indulhatott volna az általános mozgósítás.
Nem mintha sajnálnánk, de adja magát a kérdés, miért nem így történt?
Szerintem politikai okai vannak. Gondoljunk csak bele, milyen üzenete lett volna annak, hogy Putyin kénytelen általános mozgósítást elrendelni! Ukrán és nyugati részről folyamatosan azt sulykolják, az orosz haderő kimerülőben van, hamarosan fordulat áll be a háborúban. Könnyen belátható, csak megerősítené ezt a narratívát egy orosz mozgósítás.
Putyin pontosan tisztában van azzal, hogy politikailag rosszul jött volna ki ebből, ráadásul jelenleg katonailag sincs rá szükség.
Hogyhogy?
A donbászi hadmozdulatokból úgy tűnik, vannak még orosz tartalékok, az ukránok is egyre nagyobb orosz csapatösszevonásokról számolnak be. Az orosz olvasat egyértelmű, minden halad a maga medrében. Ha erre ráhúznak egy általános mozgósítást, az egész narratíva összeomlik. Épp ezért én nem számítottam nagy fajsúlyú bejelentésre. Ha minden rendben van, ahogy a Kreml állítja, ugyan minek kellene változtatni? Szerintem ez volt az orosz álláspont, függetlenül attól, hogy valóban minden rendben van-e vagy sem.
Mennyire állja meg a helyét ez az üzenet?
Elég sok minden utal arra, hogy a dolgok nem az eredeti orosz tervek szerint haladnak.
Az ugyanakkor, hogy sokan már összeomlásról beszélnek, szintén túlzó és korai.
Simán elképzelhető, hogy Oroszország nem éri el eredeti céljait, vagy jóval nagyobb árat kell fizetnie értük, de jelenleg korántsem nem egyértelmű, hogy az ukrán erők fordítani tudnának a helyzeten. A Donbászban is az oroszoké a kezdeményezés. Függetlenül attól, hogy az ukránok mit kommunikálnak, Luhanszk megye még Kijev ellenőrzése alatt lévő területein nagyon rosszul állnak. Az oroszok napokon belül bekeríthetnek egy jelentős ukrán állományt Szeverodonyeck és Liszicsanszk térségében, ezek a települések már csak egyetlen, két irányból is támadott útszakaszon vannak összeköttetésben az ukránok által ellenőrzött területek többi részével. Ha ezt az oroszok el tudják vágni, akkor ebben a két városban is rövidesen a mariupolihoz hasonló helyzet alakulhat ki, amely újabb csapást jelenthet a kijevi győzelmi kommunikációra nézve.
Mariupol nem a kitartó, hősies ukrán védekezésről szól?
Kijev persze a védők hősiességére fókuszál, azonban folyamatosan érkeznek az egyre élesebb kritikák az ukrán vezetéssel szemben.
Mariupolban harcoló ukrán tisztek bírálják saját kormányukat, amiért semmit nem tettek a felmentésükért.
És nem csak Mariupolból érkeznek ilyen hírek. Sokat mondó az is, hogy már Olekszij Aresztovics, az ukrán kormány kommunikációjának egyik arca is kénytelen volt reagálni a frontról a hátországba érkező negatív üzenetekre, mondván, a helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek a harctéren látszik, a nyugati fegyverek érkezésével pedig csak javulni fog.
Ha megérkeznek az újabb nyugati fegyverszállítmányok, változhat a helyzet.
Persze, azonban ellentámadásra így is csekély esélyük lehet, hiszen az ukrán védekezés alapját az jelentette, hogy városokba és egyéb jól védhető helyekre vonultak vissza, a nyílt terepen vívott küzdelem esetén a stratégiai előnyük elveszne, legalábbis csökkenne. A nyugati szállítmányok segítségével persze elérhetnek komoly taktikai sikereket, amelyek hosszabb távon túlságosan megnövelhetik a háború árát az oroszok számára, és így kompromisszumra kényszeríthetik Moszkvát.
Épp ezért lövik most az oroszok a vasúti csomópontokat, ezáltal megakadályozva a fegyverek harctérre kerülését.
Végezetül beszéljünk kicsit a két ország közhangulatáról!
Nehéz téma, ugyanis, ha a két ország hivatalos sajtójából indulunk ki, akkor hamarosan mindkét fél elsöprő győzelmet arat. Alapvetően Oroszországban és Ukrajnában is elkötelezettek az emberek a kormányzat által deklarált célok iránt, ezt mutatják a közvéleménykutatások.
Hogy elhisszük-e az eredményeket vagy sem, az egy dolog, de úgy Ukrajnában, mint Oroszországban a többség, a nagyközönség nyilvánvalóan támogatja a vezetést.
Más kérdés, hogy mindkét országban igen nehéz az uralkodóval ellentétes nézeteket képviselni, bár nyilván akad épp elég kritikus. Ukrajnában nem is az ellenállás szükségessége képezi a vita tárgyát, hanem az, hogy Kijev mindent megtesz-e a csapatok ellátásáért és hogy mihez kezd a gazdasági problémákkal. Áruhiány van, infláció, nő a munkanélküliség, a segélyek egy részét ellopták vagy eladták. Oroszországban nyilvánvalóan más kritika éri a vezetést, ott a „különleges katonai hadművelet” értelmét bírálják. Az biztos, egyik országban sem tér el radikálisan a közhangulat attól, amilyennek a kormány látni szeretné, mindazonáltal a túlnyomó többség valószínűleg Ukrajnában és Oroszországban is örülne neki, ha minél előbb véget érne a háború – persze, saját országuk számára kedvezően.
