Korlátozza az idősek húsfogyasztását az önkormányzat a dán fővárosban

A legalább négy X-et megért olvasók, és közülük még inkább az egykori Csehszlovákiában szocializálódottak számára bizonyára ismerős lehet a régi mondás, amely szerint az a kormány, amelyik megemeli a sör árát, ne számítson hosszú jövőre. Bár a mondás azokból az időkből származik, amelyeket manapság divatos a „volt szoci diktatúra” jelzőjével illetni, mégis rámutat arra, hogy annak idején sok mindent le lehetett nyomni a „jónép” torkán, de csak addig, amíg volt hol lakni, mit enni és inni. Ezt a jól megbecsülendő tapasztalatot pedig úgy tűnik manapság a bolsevik ideológiák keményvonalas ideológiájának mai zászlóvivői, a kizárólagos igazságok kompromisszumokat nem ismerő hirdetői hajlamosak elfeledni. Lelkük rajta, a többiek pedig bízzanak abban, hogy ezek elődjeiknél is hamarabb kerülnek a történelem szemétdombjára.

Hogy ezeknek az időknek remélhetőleg már igencsak közel kell lenniük, mi sem mutatja jobban az aktuális hírnél, amely a dániai klímafanatikusok politikai diktatúrájának újabb szélsőséges döntéséről számol be. Arról, hogy – legalábbis egyelőre „csak” az önkormányzati finanszírozás vonzatában – már azt is meg akarják szabni, hogy mi kerüljön az emberek tányérjára. És ahogy az erre a társaságra jellemző „szalámi metódus” mutatja, először ezúttal is a leginkább kiszolgáltatott rétegre, az idősekre fókuszálnak, azokra, akiknek a legcsendesebb a hangjuk, de akik nélkül ezek az önjelölt „világ jobbítók” itt sem lehetnének.

A koppenhágai testület ugyanis „klímavédelmi megfontolásokra” hivatkozva előirányozta a közétkeztetésben felhasználható hús-fejadagot, azon belül azt is, hogy az idősek otthonainak lakói, legfeljebb heti 80 gramm marhahúst kaphatnak a tányérjukra.

Hogy mennyire nevetséges – vagy inkább szomorú – adagról van szó, azt egy-két konkrét példával lehet érzékeltetni. Egy éttermi klasszikus, a borjú-bécsi, vagyis a rántott szelet átlagos súlyértéke 150 gramm porciónként. De még az üzemi étkezdék egykori normái is 80-100 gramm mennyiségben határozták meg az egy porcióra eső húsmennyiséget, ami – tegyük hozzá – valószínűleg aligha volt eltúlzott mennyiség.

A dán progresszívek szerint tehát – az aktuális politikai vezetéssel ellentétben egész életüket munkával töltött – nyugdíjasoknak nem jár több természetes állati fehérjéből álló étel - mint naponta egy kiskanál hús.

Még ha az élelmezési szakértők el is tekintenének az ilyen intézkedések egyértelműen ideológiai alapjaitól és diktatórikus jellegétől, még mindig fennállnak azoknak a szakorvosi ajánlásokkal szembeni - fogalmazzunk finoman – „egyenetlenségei.” Például az a tény, hogy dietológus szakvélemények szerint az idősebb korosztályok képviselőinél, az azok körében jellemző anabolikus rezisztencia – vagyis a nehezebb fehérjefelszívódás - miatt, a többi korosztálynál nagyobb mennyiségű fehérjebevitel javallott. Utóbbi szakvélemény szerint ezeknél a korosztályoknál napi 1-1,2 gramm fehérjebevitel ajánlott testsúly kilogrammonként, ami hozzájárulhat a szervezetük által igényelt aminosav igény kielégítéséhez, csontállományuk minőségének megőrzéséhez, valamint kognitív funkcióik megőrzéséhez egyaránt.

De mindezen szakvélemények persze láthatóan másodlagosak, vagy éppen teljesen figyelmen kívül is hagyhatóak a dániai progresszív ideológusok és más területeken is terjeszkedő társaik szempontjából. Mindazok számára, akik kávéházi ideológiai agymenéseik mentén, arról is hajlamosak egyet érteni, hogy a gyermekvállalás elhagyása a „legjobb döntés” a „természetkímélés” nehezen értelmezhető céljai mentén. Miközben ez a társaság annak lehetőségére valahogy igyekszik nem gondolni, hogy az emberiség jövőjének szempontjából talán az lett volna a legértelmesebb, ha éppen szüleik generációja hozzájuk hasonlóan vélekedve, őket nem hozta volna a világra.