Kijevnek fogy az ideje: egyszerre kísért Szarajevó és München
Az orosz villámháborús tervek kudarca után egyre nyilvánvalóbb a negyedik hónapja zajló ukrajnai háború felőrlő jellege. A felőrlő háborúban az a fél veszít, amelynek előbb fogynak el a tartalékai.
Az elmúlt hetek Donyec-medencei küzdelmei egyre inkább emlékeztetnek az első világégés nyugati frontjának anyagcsatáira.
Az antanthatalmak – maguk is óriási veszteségeket szenvedve – mind nehezebben pótolható veszteséget okoztak a számbelileg gyengébb németeknek. A háborút azonban végül az anyagi erőforrások közötti aránytalanság döntötte el az antant javára, amikor 1918 őszére a központi hatalmak hátországa végzetesen kimerült.
Oroszország, miután április elején feladta a megszállt észak-ukrajnai területeket, s ezzel lemondott Kijev elfoglalásáról, érzékelhetően stratégiát váltott. A villámháborús forgatókönyv, s az ahhoz rendelt maximális hadicél, az oroszbarát kijevi kormány felállítása helyébe szerényebb célkitűzések léptek.
Bár az orosz hadisikerek a Donbászban egyelőre korlátozottak, de egyértelmű fordulatot jelent a háború menetében, hogy az utóbbi hetekben az ukránok is hatalmas élőerő-veszteséget szenvedtek el. Az oroszok célja a lassú, szisztematikus előrenyomulás mellett az ukrán erők felőrlése, miközben nekik maguknak is érzékeny veszteségeket kell elkönyvelniük.
A donbászi csata, mivel mindkét fél kiemelt fontosságúnak tartja, egyre inkább anyagháborúvá válik, amit az elszántság mellett a hadra fogható anyagi és élőerő tartalékok fognak eldönteni.
Első pillantásra megtévesztő lehet, hogy Oroszország lakosságszáma és ezáltal mozgósítható élőereje mintegy háromszorosa annak, ami Kijev rendelkezésére áll, de Moszkva egyelőre nem hirdetett általános mozgósítást, s egy ilyen lépés egészen biztosan aláásná az Ukrajna elleni hadműveletek társadalmi támogatottságát. A korlátozott hadműveletekről szóló orosz kommunikáció, a háború kifejezés kerülése egyáltalán nem véletlen. Ha innen nézzük, az általános mozgósítás kihirdetése a kudarc nyílt beismerése lenne Moszkva részéről.
Az ukrán tartalékok korlátozottabbak, de az Oroszország elleni honvédő háború társadalmi támogatottsága szilárd, ami amellett, hogy morális előnyhöz juttatja az ukránokat, a tartalékosok széles körű mozgósítását is lehetővé teszi. Mindez, legalábbis addig, amíg Moszkva el nem rendeli az általános mozgósítást, kiegyenlíti az erőviszonyokat, sőt élőerőben pillanatnyilag nagyobb tartalékokat biztosít Ukrajnának.
Nehézfegyverzet, tűzerő tekintetében viszont érzékelhető fölényben vannak az oroszok, amit egyelőre a nyugati fegyverszállítmányok sem tudtak érdemben ellensúlyozni ukrán oldalon.
Az invázió kezdete óta sem sikerült azonban a támadóknak kiharcolni az általános légi fölényt, az utóbbi hetek donbászi harcaiban azonban a taktikai sikereket egyértelműen a légierő és a földi tűzerő összpontosított hatásával érték el.
A jelenlegi felőrlő küzdelmeket látva perdöntő lehet, melyik fél fogy ki előbb a tartalékaiból. A villámháborús stratégia bukásával ugyanis valószínűtlennek látszik, hogy rövid távon diplomáciai megoldással lenne lezárható a konfliktus. Az első hadisikereken felbuzdulva Kijev jelenleg csak a területi integritás megőrzése árán hajlandó tárgyalni, ami Moszkva számára elfogadhatatlan, hiszen az oroszok még korántsem mondtak le arról, hogy nagy területeket hasítsanak ki Ukrajnából.
Ukrajna a nyugati fegyverszállítmányoktól és a kiképzés alatt álló tartalékos állomány bevetésétől vár fordulatot, Oroszország pedig a kitűzött minimális hadműveleti célok, azaz Donyeck és Luhanszk megyék teljes területének elfoglalása után, védelembe menne át, hogy az elfoglalt területeket integrálhassa. Mindez az orosz stratégák várakozása szerint az általános mozgósítás kihirdetése nélkül is elérhető cél.
Ukrajna nagyon hasonló helyzetben van, mint Szerbia volt a szarajevói merényletet követően, vagy Csehszlovákia a német fenyegetés árnyékában 1938 nyarán. Kijev Belgrádhoz és Prágához hasonlóan elsődlegesen érdekelt a nagyhatalmi támogatásban, akár a konfliktus kiszélesedése árán is. 1914-ben Belgrád mögött felsorakoztak az antanthatalmak, ami az első világháború kirobbanásához vezetett. Éppen a világégés szörnyű emléke miatt azonban Prágát beáldozták a nyugati hatalmak, a müncheni konferencia Kijev számára is intő történelmi párhuzam.
Az ukrajnai háborúban egyszerre ismétlődhet meg 1914 és 1938 példája.
A február 24-i inváziót követően Belgrádhoz hasonlóan Kijev is megkapta a nagyhatalmi támogatást, leszámítva, hogy nyílt összeütközést a NATO nem vállalhatott fel a világ legnagyobb nukleáris csapásmérő erejét felhalmozó Oroszországgal. A konfliktus elhúzódása esetén azonban egyre inkább kísérteni fog München példája, egy ismételt megbékítési politika lehetősége.
Az ukrajnai konfliktusban többszörösen visszaüt az Európai Unió gyengesége, amit csak tovább tetéz, hogy jelenleg egyetlen európai nagyhatalom élén sem áll olyan vezető, aki következetesen felvállalná az öreg kontinens érdekeit. Már a közelmúlt kapcsán sem igazán releváns a mi lett volna, ha… kérdése, de jó eséllyel egy markáns, európai érdekeket követő politikával az ukrajnai konfliktus eszkalálódása is elkerülhető lett volna.
Ezt a kérdést így is sokan fel fogják majd tenni, ha Kijev hosszú hónapok véres küzdelme után a befagyott konfliktust csak súlyos területi engedmények árán fogja tudni majd lezárni. Rögtön tegyük hozzá, nem igazán látszik olyan forgatókönyv, amivel tartósan rendezhető lenne az ukrán konfliktus, hiszen olyan mélységűvé vált az ellentét, hogy Kijev vagy Moszkva átmeneti meggyengülése csak időleges fegyverszünetet eredményezhet.
Az Európai Unió hátában lévő tartós feszültséggóc súlyosan érintené az öreg kontinens gazdasági stabilitását, de hosszabb távon az Egyesült Államoknak sem lehet érdeke, hiszen az eurázsiai hatalmak gyengülésével párhuzamosan erősödnek a szuperhatalmi kihívó, Kína pozíciói.
Mindez idővel, megtetézve egy kiadós republikánus előretöréssel a félidős választásokon, oda vezethet, hogy a Biden-adminisztráció is elengedi Kijev kezét. Ebben az esetben Ukrajna – igaz egy meggyengült, de még mindig aránytalanul erősebb – Oroszországgal egészen biztosan alkura kényszerül.
Megjelent a Magyar7 2022/23. számában.
