Kétszáz kilométerre is repülővel járnak az EU klímaprédikátor vezetői
Számos, a távolsággal nehezen indokolható, egy-két száz kilométeres utat is repülővel tesznek meg az EU vezetői, akik közben Green Deal politikájukra hivatkozva egyre több megszorítással terhelik az átlag uniós polgárt. A bort inni és vizet prédikálni egy újabb ilyen esetére került sor a múlt héten, amikor vezető politikusok magánrepülővel tették meg a Brüsszel és Luxemburg közti alig kétszáz kilométeres távot – számolt be több hírforrás, köztük a jungefreihet.de is.
Az unió vezetésének sokszor nemhogy logikátlan, de esetenként egyenesen minden józan ésszel szembemenő döntéseitől megcsömörlött uniós polgár, sokszor már csak legyint Brüsszel legújabb „okos” ötletein, meg sem lepődik a sok milliárdos hátterű „korrupciógyanús” esetek kivizsgálatlanságán, az uniós dogmák megkérdőjelezhetetlenné változtatását már fel sem veszi, de azért itt-ott még felkapja a fejét amikor a brüsszeli kettős mérce egy-egy kiváltképp szembeverő esetéről értesül.
A pofátlanság szintjét megütő igazságtalanság – ha mást nem is – legalább némi morgolódást ugyanis mindig szült, függetlenül attól, hogy a mindenkori hatalom éppen parasztnak, prolinak vagy – aktuálisan – választópolgárnak csúfolta e csúfosan átvert rétegeket.
Hmm. Akkor most talán tegyünk félre néhány – a kritikus szemléletű olvasóban ennek ellenére bizonyára felszínre törekvő – gondolatot. Talán azt is, miszerint egy az általános tagállami vétójog eltörlésén ügyködő brüsszeli vezetés idején mennyire indokolt az „egységet” ünnepelni? Vagy nem visszatetsző e békét ünnepelnie egy olyan unió vezetésének, amely intézmény legalábbis kontinentális szinten a leghangosabb háborús uszítók egyike, olyannyira, hogy még azokat is elítéli, akik a kerek évforduló apropóján abba az országban utaznak emlékezni, amely – ha szeretjük, ha nem - az egykori béke megteremtésében vitathatatlanul döntő szerepet játszott.
De mindezeket félretéve, maradjunk a száraz realitásoknál. Aki vezetett már autót Nyugat-Európában, az könnyen megbecsülheti, hogy egy személyautóval – még rendőrségi kíséret és elsőbbségi haladás joga nélkül is – mintegy két- két és fél óra alatt megtehető a két város közti különbség, így bármilyen szoros volt is a „vezetők” programja, ez nem indokolhatta a döntést, hogy magánrepülőgéppel utazzanak. Persze ott lehet még indokként a kényelem, ami ilyen magukat bizonyára félholtra dolgozó személyek esetében nehezen elhanyagolható érv. Rendben, egyik szemét lecsukva, mert hát ne legyen kicsinyes az ember, nézze el ezt a – persze ismét az ő zsebéből kivett - „néhányezer eurócskát” nekik az uniós polgár.
Mivel azonban az aktuális történt futott egy jó rendes kört a fősodron kívül eső médiában, az ilyen „dezinformációs pöcegödrök” ellenében egyébként – „civil” szervezetek hadát a zsebünkből pénzelve - erőteljes „felvilágosító tevékenységet” folytató Brüsszeltől ezúttal futotta némi magyarázkodásra. Az EB szóvivője a történteket „rendkívüli esetnek” minősítette, amit állítása szerint az indokolt, hogy a három vezető politikus útját csak ezen a módon lehetett összeegyeztetni.
Megvan a sánta kutya és a „füllentő ember” futási potencionálja közti összehasonlításra alapozó régi tétel? A magánrepülős eset „rendkívüliségével” kapcsolatban valahogy ennek a mondásnak a megállapítását látszik erősíteni, hogy egyes nem rest médiákban összeszedtek néhány további hasonló esetet. Mások mellett rámutattak: maga Ursula von der Leyen alig egy hónappal ezelőtt maga is így utazott, alig kétszáz kilométerre, és egyébként 57 ilyen járatot tisztelt meg csak az utóbbi két évben. A magánrepülőgépek használatának uniós berkekben bevált szokását mutatja a korábbi Európai Tanács elnök Charles Michel repülési naplója is, aki több tucat külföldi útja többségét ugyancsak így bonyolította.
A minden bizonnyal „kivételes” és „rendkívül indokolt” eseteknek ugyan számos példáját lehet találni, a hírforrások szerint az abszolút toppon azonban valószínűleg még sokáig nem előzi meg senki Ursula von der Leyen néhány évvel ezelőtti emlékezetes esetét, amikor olyan „óriási” távolságot tett meg magánrepülővel az uniós adófizetők pénzéből, mint az a 47 kilométer, amely egymástól Bécset és Pozsonyt elválasztja. Megdöbbentő? Ugyan már kérem, aki egy ilyen távolságon, például Dunaszerdahely és Nagymegyer között ingázva nem a Leo Express vendégszeretetét akarja élvezni, annak nyitott a lehetőség, nyugodtan váljék csak az Európai Bizottság elnökévé.
