Kérdéses, hogy milyen kormány alakulhat Lengyelországban
A várakozásoknak megfelelően szoros választások után lett ismét a Jog és Igazságosság (PiS) a lengyel parlamenti választások győztese. Noha a régi-új kormánypártnak nem sikerült megszereznie az önálló kormányzáshoz szükséges mandátumszámot, Andrzej Duda vélhetően Mateusz Morawieckit kéri majd fel kormányalakításra. Az utóbbi évek legkiélezettebb eredménye után azonban közel sem biztos, hogy konzervatív kormány alakul majd Lengyelországban, ahol hosszú hónapokig is elhúzódhatnak a koalíciós tárgyalások.
Hatalmas várakozás előzte meg a vasárnap lezajlott parlamenti választásokat Lengyelországban, ahol már a hivatalosan szeptember elején elkezdődött kampányban megmutatkozott a voksolás fontossága.
A két legesélyesebbnek kikiáltott tömörülés ennek megfelelően már a kampány legelejétől kezdve komoly ígéreteket fogalmazott meg a választók felé, amik a választások napjához közeledve egyre súlyosabb vádakkal egészültek ki szembenálló pártok irányába.
A kampány során végig konzervatív üzeneteket hangsúlyozó, Jaroslaw Kaczynski által vezetett Jog és Igazságosság Pártja (PiS) a nyugdíjkorhatár módosításának és a családtámogatások növelésének, valamint a hazai termékek előnyben részesítésének ígérete mellett leginkább az egyre erősödő migrációs nyomásra és a lengyel szuverenitás megvédésének fontosságára igyekezett felhívni az emberek figyelmét. Ezzel szemben a választásokon a Donald Tusk által vezetett Polgári Koalícióként (KO) induló legnagyobb ellenzéki tömörülés a liberális pártok által előszeretettel hangsúlyozott témákkal próbálta meggyőzni az embereket. A Tusk által folytatott kampányban így az abortusztörvény eltörlése mellett az adómentesség növelése és a tanárok bérének, valamint más szociális hozzájárulások megemelése is központi szerepet kapott. Ezzel párhuzamosan a baloldali tömörülés a korrupció és a demokrácia lerombolásának vádjával is folyamatosan igyekezett csökkenteni a PiS támogatottságát, amire válaszul a kormánypárt a külföldi érdekek kiszolgálásával és az ország kiárusításával vádolta a KO politikusait.
A választások fontosságát, valamint a kampány kiélezettségét ugyanakkor az is jól mutatja, hogy a parlamenti választásokkal egyidőben egy – végül érvénytelenül zárult – referendumot is lebonyolítottak az országban.
A népszavazásban az Európai Unió migrációs csomagjáról, az állami vagyon privatizációjáról, a nyugdíjkorhatár megemeléséről, valamint a belarusz határon emelt kerítés sorsáról kérdezték az emberek véleményét.
A csak hétfő este hivatalossá vált választási eredmények végül az előzetes várakozásokat igazolták: A PiS-re a választók 35,4 százaléka (ami 194 mandátumot jelent a párt számára), a KO-ra 30,7 százaléka (157 mandátum), a Harmadik Útra 14,4 százaléka (65 mandátum), a Lewicára 8,6 százaléka (26 mandátum), a Konföderációra pedig 7,2 százaléka szavazott (18 mandátum).
Mindez azt jelenti, hogy bár a PiS végül megnyerte a választásokat, az előző évekkel ellentétben nem lesz képes többséget szerezni a 460 fős Szejmben, miután a rendkívül gyengén szereplő Konföderáció – ami a PiS potenciális koalíciós partnere lett volna – csupán 18 mandátumot tudott megszerezni. Ezzel pedig komoly esély nyílik a második helyezett KO előtt, aminek élén Donald Tusk várhatóan mindent megtesz majd annak érdekében, hogy végül az általa vezetett liberális szövetség tudjon kormányt alakítani.
A következő hetekben tehát várhatóan komoly tárgyalássorozat kezdődik majd az érintett pártok vezetői között, azt azonban továbbra is nehéz megmondani, hogy végül melyik pártok alkotják majd a következő lengyel kormányt.
A PiS egyetlen reálisnak tűnő esélye a kormányalakításra, ha a Harmadik Út pártszövetségből a Néppárt megpróbál összefogni a párttal, ami a Konföderációval kiegészülve már parlamenti többséget eredményezne. Ugyanakkor kérdéses, hogy a Néppárt végül a pártszövetségen belüli belső megállapodások értelmében miként részesül majd a megszerzett mandátumokból, mint ahogy arra is van esély, hogy a Konföderáció végül mégsem hajlandó majd koalícióra lépni a PiS-el. Ebből kifolyólag könnyen lehet, hogy a jelenlegi kormánypárt a győztes választások ellenére végül nem tud majd kormányt alakítani, ami mind bel- mind pedig külpolitikai szempontból komoly változásokat eredményezne Lengyelországban.
Nagyobb esély van ugyanakkor egy KO–Harmadik Út–Lewica koalícióra, ami 248 mandátummal már kényelmes többséget jelentene a pártok számára.
Ebben az esetben azonban szintén egy össze nem illő szivárványkoalíció alakulna Lengyelországban, amihez hasonlók az utóbbi években már Ausztriában, Bulgáriában, Németországban, Olaszországban, és Szlovákiában is instabil kormányzást, majd kormányválságot eredményeztek. Az ellenzéki koalíció által létrehozott kormány mozgásterét ráadásul az is jelentősen korlátozná a jövőben, hogy várhatóan ezzel sem lenne meg az elnöki vétó megdöntéséhez szükséges 276 mandátum, ami vélhetően folyamatos harcot eredményezne a kormány és a 2025-ig mandátummal rendelkező, PiS színeiben politizáló Andrzej Duda elnök között.
Mindebből pedig egyértelműen kirajzolódik, hogy a létrejövő koalíciós kormány színezetétől függetlenül Lengyelország olyan politikai instabilitással lesz kénytelen szembenézni a jövőben, amelyre az elmúlt nyolc évben nem adódott példa.
Mindez pedig egyaránt következménye a lengyel társadalom polarizációjának, a PiS hitelvesztésének, valamint taktikai és stratégiai szinten elkövetett hibáinak, illetve a külföldi nyomásgyakorlásnak is.
(A teljes elemzés a XXI. Század Intézet oldalán érhető el).
