Kárpátaljai magyarok az ukrajnai háborúban: Soledarnál súlyos veszteségek érték a munkácsi 128-as dandárt

Napokkal a legsúlyosabb harcok után, Kijev csak vasárnap késő éjjel erősítette meg hivatalosan, hogy a kelet-ukrajnai védelmi vonalak egyik jelentős csomópontja, Soledar elesett. Az oroszok már bő egy hete bejelentették a tízezres kisváros elfoglalását, de az ukrán vezetés és a nyugati sajtó napokig tagadta, illetve kétségbe vonta a híreket. Hivatalos megerősítés tehát sokáig nem érkezett, csak a tudósítások hangvételéből lehetett érezni, Soledart valóban feladták az ukránok.

Mielőtt rátérnénk a soraiban számos magyar katonával harcoló 128. munkácsi hegyivadász alakulatra, érdemes röviden megvizsgálnunk, miért is hullatták vérüket Soledarban. Bár a település elfoglalásának jelentősége eltagadhatatlan, erről mindjárt, az az elképesztő médiafigyelem, amelyet Soledar az elmúlt néhány hétben kapott, részben puszta propagandáról szól. Az utóbbi időben ugyanis nem sok jól kommunikálható eredménye volt az orosz hadseregnek. A herszoni kivonulás ugyan rendben és minimális veszteségek mellett lezajlott, de egy ilyen visszavonulást még Oroszországban sem könnyű győzelemként eladni.

Nem véletlen, hogy az orosz média folyamatosan Soledar fontosságát, míg az ukrán sajtó és nyugati szövetségeseik a város jelentéktelenségét, kicsiségét hangsúlyozta.

Lásd: "fejvesztve menekülnek az ukrán neonácik" vs. "Soledar elfoglalásával is messze még Bakhmut körülzárása". Az általunk megkérdezett szakértő szerint az igazság, ahogy az szokás, megint középen van. Dr. Somkuti Bálint, az MCC Geopolitikai Műhelyének elemzője szerint Soledar jelentőségéről nem önmagában, hanem az ukrán, ún. mélységében rétegzett védelmi rendszerben betöltött szerepe alapján érdemes beszélnünk.

Az orosz-ukrán háború 2014-es kirobbanása után Kijev Kelet-Ukrajnában egy három rétegből álló védelmi rendszert épített ki - magyarázza Somkuti. Az elsőt nagyjából Liszicsanszk és Szjevjerodoneck vonalában húzták fel, a másodiknak Bakhmut lett a központja, a harmadik vonal pedig Szlovjanszkra és Kramatorszkra támaszkodik. Az orosz hadsereg Soledar elfoglalásával, és ebben nyilvánul meg a város elestének valódi jelentősége, fontos lépést tett a második vonal áttörése felé. Ha ugyanis Bakhmut elesik, az ukránok képtelenek lesznek tovább tartani ezt a vonalat. Kénytelenek a rétegzett védelem utolsó "rétegéig" hátrálni. Arra a kérdésünkre, mi van emögött, Somkuti igen tömören csak annyit mondott: "semmi, síkság", a harmadik védővonal után nincs már kiépített védelme az ukrán fegyveres erőknek.

A munkácsi 128. hegyivadász dandár, bár alapításakor még nem így hívták, ráadásul hadosztályként alakult meg, hivatalosan 1922 óta létezik. Igaz, eleinte nem sok köze volt Kárpátaljához, lévén az ekkoriban nem is volt a frissen kikiáltott Szovjetunió része. A 128-asok "elődje" a Vörös Hadsereg türkmenisztáni alakulata volt, a későbbi szovjet tagállam tulajdonképpeni nemzeti hadosztálya. A források egy része már ekkor is hegyivadász hadosztályként emlegeti őket, mások viszont a kor szovjet hadseregére jellemző "lövész" alakulatként. A II. világháborút is így harcolták végig, előbb Iránban, majd később a keleti fronton, Krasznodartól, a Krímen át Kárpátaljáig.

Ez utóbbi lett aztán a 128-asok állomáshelye.

Az ekkora már 128. hegyilövész hadosztály nevet és gárda titulust viselő alakulat részt vett az 1956-os magyar forradalom leverésében. Jászberény, Szolnok, Debrecen majd később Budapest megszállásánál is ott voltak, ahogy 12 évvel később, 1968-ban Csehszlovákiában. Mai titulusukat 2016 után nyerték el, amikor az ukrán katonai vezetés megszabadult a szovjet katonai nevektől és rangoktól (eltűnt a zászlóalj gárda rangja), illetve 2018-ban, amikor "hegyiből" "hegyivadász" dandárrá szervezték át őket. 

Azt természetesen nem tudni, hány magyar szolgálhat az alakulatnál, de abban minden hazai szakember egyetért, hogy a munkácsi dandárnál szolgál a legtöbb kárpátaljai magyar. A 128-asok először 2015-ben "bukkantak fel" a magyar sajtóban. A katonák hozzátartozói demonstrációkkal és útlezárásokkal próbálták meg elérni, közel egy év után végre vonják ki a dandárt a Donbászból, ahol a debalcevei katlancsatákban súlyos veszteségeket szenvedtek el. Bár konkrét számokat nem közöltek, néhány magyar vagy magyar származású hősi halott neve (Kovács Béla, Tóth Sándor, Timoscsuk Mihály, Popovics Roland) a hazai sajtóban is felbukkant. 

Rögtön az elején szögezzük le, képtelenség megmondani, mekkora veszteségek érhették Soledarnál a munkácsi dandárt. Eleve, azt sem tudjuk, a teljes ukrán hadsereg hány embert veszített az elmúlt közel egy évben, így nincs ebben semmi meglepő. Szintén nem világos, eddig hány magyar áldozata van a február 24-én újra felforrósodott konfliktusnak, és ebből hányan szolgáltak a 128-asoknál. Orbán Viktor nyári, tusványosi beszédében például 86 áldozatról beszélt (összesen, civilekkel együtt), míg a Kárpáti Igaz Szó januári cikke tizenkét "magyar vagy magyar kötődésű" hősi halottat említ.

A dandár eddigi legsúlyosabb veszteségeit (Soledar előtt) augusztus végén, szeptember elején, a déli ukrán ellentámadás során szenvedte el. Ezzel együtt a munkácsi dandár aktív részt vállalt az ukrán hadisikerekben, nem véletlen tehát, hogy most az oroszok külön kiemelték, Soledarnál szétverték a 128-asokat.

Somkuti ezzel kapcsolatban megjegyezte, Magyarországon élő kárpátaljaiaktól úgy hallotta, míg a háború korábbi szakaszaiban heti, havi rendszereséggel temettek hősi halottat a megyében, addig nyár vége óta szinte napi rendszerességű egy-egy katonatemetés.

Hogy Soledarnál komolyan megtépázták volna a dandárt, arra az orosz közleményeken kívül számos közvetett bizonyíték utal (érdemes például elolvasni az oroszbarátsággal nehezen vádolható Tom Cooper vonatkozó elemzését). Elhanyagolva a Wagner-csoport netre feltöltött videóit, amelyben tucatjával dobálják az asztalra az ukrán katonáktól zsákmányolt alakulati jelvényeket, az biztosra vehető, Soledarnál úgy a 128. hegyivadász, mint a 46. ejtőernyős dandár számos katonája halt hősi halált, sebesült meg vagy esett orosz fogságba. Erről írt független forrásaira hivatkozva közösségi oldalán Demkó Attila is, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője.

Időközben az is kiderült, mindkét dandárt kivonták  a frontvonalból. Veszteségadatok egyelőre nincsenek, valószínűleg még sokáig nem is lesznek, ha egyáltalán. Mai napig nem egyértelmű például a debalcevei kitörés áldozatainak száma sem, így Soledarra is még biztosan várni kell. Az viszont biztos, a 128-asok kiesése igen komoly érvágás, ugyanis a dandárt az oroszok is az ukrán hadsereg egyik legütőképesebb alakulataként kezelték.

- mondja Somkuti.

Elképzelhető, hogy némi pihenés és az állomány feltöltése után a dandárt újra a frontra küldik, de ha a veszteségek annyira súlyosak, akkor a dandár feloszlatása és a túlélők áthelyezése sem kizárt. "Hogy mondjak egy példát, Mariupolnál a 36. ukrán tengerészgyalogos dandár szinte teljesen megsemmisült, s habár a feloszlatását nem jelentették be, azóta sem szerepel egyetlen hadműveletben sem" - teszi hozzá a szakember.