Jelenetek egy bolygóról
Általában hálás téma egy újságíró számára, ha az év végén főszerkesztőjétől azt kapja feladatul, írjon egy összefoglalót az óesztendő történéseiről. Általában. A lassan magunk mögött hagyott 2019-es év ugyanis külpolitikai szempontból rengeteg eseménnyel és még több fontos kérdéssel adja át a helyét az új esztendőnek, a bőség zavarával terhelve az év végi határidőktől sújtott újságírók agykapacitását.
Annyi segítségünk azért akad, hogy a teljesség igényére való törekvés terjedelem és emlékezőtehetség híján is hiú ábránd csupán, így egy szisztematikus összefoglaló helyett inkább néhány kiragadott példával szemléltetnénk, miért volt érdemes hetilapunk külpolitikai rovatát olvasniuk 2019-ben is!
Az új év első napjainak talán a legszórakoztatóbb külpolitikai híre a gaboni puccsisták félresikerült akciója volt, amelynek során öt, türelmét (és realitásérzékét) vesztett katonatiszt megszállta a libreville-i közszolgálati rádió épületét, hogy beolvassák a gaboni elnök lemondását követelő nyilatkozatukat. Az amatőr forradalmárok csupán arról feledkeztek meg, hogy maguk mellé állítsák az ország közvéleményét. Néhány száz tüntető azért összegyűlt a rádió körül, a hatósági könnygázfelhő percek alatt haza is kergette őket, így a forradalmat még azelőtt leverték, hogy az egyáltalán kitörhetett volna.
A maga módján szintén szórakoztató, de a média működése szempontjából legalább annyira tanulságos volt a Donald Trump grönlandi bizniszötlete kapcsán kitört nemzetközi nevetőroham.
A New York Timestól kezdve Rákosborzasztó-alsó önkormányzati lapjáig mindenki megírta, hogy az elnök megtébolyodott. Hómezőket és fókákat akar vásárolni az amerikai adófizetők pénzén. Néhány józanabb hang jelezte csupán, a világ legnagyobb szigete bizony nem csak hógolyócsaták, hanem valódi háborúk megvívása szempontjából is kiemelt jelentőségű lehet. Trump ötletéből, ahogy az várható volt, nem lett semmi, de ha korábban nem, akkor megtanulhattuk, lehet, hogy az elnök kissé(?) faragatlan fickó, de ostobának biztosan nem ostoba.
Míg a gaboni zsebforradalom finoman szólva sem borzolta fel a közvélemény kedélyét, a júniusban kirobbant hongkongi tüntetéssorozat szinte bérelt helyet kapott a nemzetközi sajtóban, és valószínűleg így lesz ez 2020-ban is.
A „vizes forradalomra” keresztelt megmozdulások októberben kezdtek igazán eldurvulni, novemberben pedig már halálos áldozatot is követeltek. Ami egy konkrét, a hongkongi állampolgárok szabadságjogait korlátozó törvény elleni civil demonstrációnak indult, az mára, kimondva-kimondatlanul a pekingi uralom igájának teljes lerázásáért zajló, professzionálisan szervezett forradalommá alakult. Kíváncsian várjuk, mi sül ki belőle!
Ahogy azt is, hogyan alakul a Trump ellen zajló kongresszusi eljárás, lesz-e az Államoknak új elnöke novembertől, mire megyünk a Brexittel, rendeződik-e végre az ukrán–orosz konfliktus, mihez kezdenek a kurdok Szíriában, s még sorolhatnánk. Tartsanak jövőre is velünk, érdekes évünk lesz!
