Irán után újra az ukrajnai háborúra figyel a világ - interjú Jarábik Balázzsal
Valóban stratégiai fordulat történt az orosz–ukrán háborúban Kijev javára? Közelebb hozza az ukrajnai békét az iráni konfliktus lezárása? Miért lehet elégedett Budapest, Kijev és Brüsszel is a kárpátaljai magyarok helyzetét rendező magyar–ukrán megállapodással? Jarábik Balázs elemzőt kérdeztük.
Az elmúlt hetekben fordulni látszik a hadiszerencse az orosz–ukrán háborúban, az elemzők egy része egyenesen stratégiai fordulatról beszél Kijev javára. Mennyire megalapozottak ezek a vélekedések?
Én inkább azt mondanám, van egy kommunikációs kampány is ezzel kapcsolatban. Az ukránoknak sikerült bepótolni azt a taktikai hátrányukat, hogy nem voltak közepes hatótávolságú eszközeik, amelyekkel mélységi csapásokat tudtak volna mérni az oroszok logisztikájára. Bár nem pusztán egy hiányosság pótlásáról van szó, ezt lényegesen felerősíti az ukrán információs háború, ideértve annak nyugati támogatóit.
Emlékezhetünk, Trump az orosz várakozásoknak megfelelve nyomást gyakorolt Ukrajnára, hogy vonuljon ki a Donbaszból. Az ukrán csapások az orosz hátország, vagy éppen a 2014-ben Oroszországhoz csatolt Krím ellen pontosan ezt a célt szolgálják, és arról se feledkezzünk meg, hogy ősszel parlamenti választásokat rendeznek Oroszországban, szándéka szerint Kijev a csapásokkal annak eredményét is befolyásolná.
Ukrajna a háború első éveiben kikötötte, hogy nem ad át területeket Oroszországnak. Jelenleg milyen békefeltételeket tartana elfogadhatónak Kijev?
Volodimir Zelenszkij elnök több interjúban arról beszélt, a háborút a frontvonalak befagyasztásával kellene lezárni. Vagyis Ukrajna de facto hajlandó lemondani az oroszok által megszállt országrészekről, de nem hajlandó kivonulni a még ellenőrzése alatt álló, de az oroszok által követelt területekről.
Ahogy az ukránok mondják, most már nekik is vannak ütőkártyáik. Ehhez persze kellett az európai pénzügyi támogatás és az Egyesült Államok is, hiszen az ukrán technológiai fölényt amerikai cégek biztosítják.
Vagyis elképzelhető, hogy a szembenálló felek elmozdulnak a kompromisszum irányába?
Egyelőre azt láthatjuk, hogy a háború tovább eszkalálódik. Mindkét oldalról egyre nagyobbak, egyre brutálisabbak a légicsapások.
Az orosz hátországot elérő, saját fejlesztésű ukrán drónok jóval korlátozottabb pusztításra képesek, legfeljebb 100 kilogramm robbanóanyagot tudnak célba juttatni, szemben az orosz rakétákkal, amelyeknek a rombolóereje ennek a többszöröse. Ahogy az is tény, hogy Ukrajnát továbbra is szorítja az idő, a folyamatos orosz légicsapások komoly károkat okoztak az ukrán energiahálózatban, és ez olyan stratégiai hátrány, amely mindenképpen a tárgyalóasztal mellé kényszeríti Kijevet. A legfontosabb, hogy most már, talán Kaja Kallas, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kivételével, az európaiak sem kérdőjelezik meg, hogy az oroszokkal való tárgyalás nélkül nem várható előrelépés az ukrajnai béketeremtésben.
Hogyan reagál erre Moszkva? Egyelőre nem igazán látszanak olyan jelek, hogy hajlanának a kompromisszumra.
Pontosan. Az oroszok nem akarnak olyan feltételekkel megegyezni, ahogy azt az ukránok és az európaiak szeretnék. Nem szeretnének egy újabb minszki megállapodást, vagyis a frontvonalak befagyasztását. Moszkva szerint a minszki megállapodással az európaiak átverték őket, bár azt egyik fél sem tartotta be.
Ezzel együtt lát esélyt arra, hogy a konfliktus lezárul még ebben az évben?
Úgy gondolom, erre van esély, bár nem nagy. Az ukránok szeretnék kikényszeríteni a tárgyalásokat, de ha rákényszerülnek, az energiarendszerük sérülékenysége ellenére is bele fognak menni egy újabb háborús télbe, mert nem lesz más választásuk.
A szűk keresztmetszetet nem az élőerő pótlása jelenti az ukrán oldalon? Elég a népességszámra tekinteni, Oroszországnak jóval nagyobbak a tartalékai.
Az elmúlt hetekben a frontvonalakon azt láthattuk, hogy bár az ukránok alapvetően védekeznek, korlátozott ellencsapásokra is képesek. Annak köszönhetően, hogy az ukránok fölénybe kerültek a drónhadviselésben, részben ellensúlyozni tudják a létszámbeli hátrányukat. Vagyis kevesebb emberrel is tartani tudják a frontot.
Maradjunk még Ukrajnánál, de térjünk át a magyar–ukrán kapcsolatokra. Most mutatkozik, talán több is, mint reménysugár, hogy sikerül javítani a mélypontra jutott államközi viszonyt. Mi várható Budapest és Kijev kapcsolatában?
Annyi biztos, a kárpátaljai magyarok helyzetét rendező, június elején bejelentett keretmegállapodást mindkét fél a saját győzelmeként kommunikálja.
Valóban komoly előrelépés a magyar nemzeti szimbólumok használatának engedélyezése, vagy például az iskolai nyelvhasználat bővítése. Ugyanakkor például nem sikerült megállapodásra jutni a kárpátaljai magyarság parlamenti képviseletéről.
Egyelőre várat magára a Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij közötti beharangozott találkozó. Ez arra utal, hogy maradtak kérdőjelek a magyar–ukrán keretmegállapodás körül?
A megállapodást még végre is kell hajtani, az akcióterv 2027 végéig ad időt az ukránoknak, hogy teljesítsék a vállalásaikat. Egyelőre annyi történt, hogy megegyeztek egy dokumentumban, Budapest feloldotta a vétót, ennek köszönhetően Kijev megkezdheti az uniós csatlakozási tárgyalásokat. Ukrajna szempontjából ez volt a legfontosabb. A befagyasztott uniós források felszabadítása miatt Magyarországnak is fontos volt, hogy kompromisszumkészséget mutasson. Budapest ugyanakkor továbbra sem támogatja Ukrajna gyorsított felvételét, a magyar diplomácia azzal számol, hogy a csatlakozási tárgyalások során mindvégig lesz alkalma vétót emelni, ha Ukrajna nem teljesíti a vállalásait.
Annyi biztos, nagy a bizonytalanság az iráni konfliktus lezárása körül. Ha végül a múlt héten megismert feltételek mellett kerül aláírás a békemegállapodásra, a legtöbb elemző szerint Irán elégedett lehet, és Trump azért zárja le a konfliktust, hogy elkerülje a nagyobb politikai veszteségeket. Helytálló ez az értékelés?
Az amerikaiak maguk mentek bele egy olyan helyzetbe, amelyből nem tudtak jobban kijönni. Egy Irán elleni háború esetén a Hormuzi-szoros lezárásával Washingtonban mindenki számolt, kivéve a Trump-adminisztrációt. Lehetett látni, hogy az amerikai vezetést meglepetésként érte, hogy Teherán ezt meglépte. Innentől kezdve minden lehetséges megállapodás rosszabbul néz ki az Egyesült Államokra nézve, mint amivel eredetileg számoltak.
Az is világos volt, ha a Hormuzi-szoros blokád alatt marad, a háborút záros határidőn belül be kell fejezni, ellenkező esetben kezelhetetlenné válik az energiaválság, mert gyorsan fogyatkoznak a stratégiai olajtartalékok.
Milyen hatása lesz a rosszul elsült iráni háborúnak az Egyesült Államok geopolitikai helyzetére?
Annyit biztosan elmondhatunk, az iráni háború láthatóvá tette, hogy az Egyesült Államok katonai hatalmának is megvannak a korlátai. Irán aszimmetrikus stratégiája jól működött a világ legnagyobb katonai hatalmával szemben. Tovább zajlik a nemzetközi jogrendszer erodálása, amelyből kiveszi a részét az Egyesült Államok, de még az Európai Unió is, amely nyilvánvaló kettős mércét alkalmaz, ahogy Izrael és Oroszország háborúihoz viszonyul.
Ezt értsük úgy, hogy ha sikerül lezárni az iráni konfliktust, a Trump-adminisztráció új célpont után néz? Felkészül Kuba?
Valószínűbbnek tartom, hogy egy Kuba elleni támadás helyett a Trump-adminisztráció a felszabaduló energiáit az orosz–ukrán konfliktus lezárására fordítja majd. Ám a kubai belpolitikai folyamatokra is nagy hatással van Washington. Közelednek a félidős választások az Egyesült Államokban, de ettől függetlenül is, Trump szeretne felmutatni egy jelentős diplomáciai sikert, a több mint négy éve húzódó véres orosz–ukrán háború lezárása ilyen lenne.
Szinte biztosak lehetünk benne, hogy a régi szankciók az orosz olajra ismét életbe lépnek. Ahogy az is várható, hogy miután az Öböl térségében már nem lesz rájuk szükség, felszabadulnak az amerikai légvédelmi rakéták, amelyekből Kijev is kaphat, ha nem is annyit, amennyit szeretne. Ha Trump gesztust akar gyakorolni az ukránok felé, akkor ezt biztosan meglépi.
Megjelent a Magyar7 2026/26. számában.
