Irán lezárta a Hormuzi-szorost, meglódulhatnak az energiaárak
Az iráni iszlamista rezsim a háború kitörésére a Hormuzi-szoros lezárásával reagált, ami súlyosan érintheti a nemzetközi energiapiacokat, tekintettel arra, hogy 2024-ben a globális kőolaj- és kőolajtermék-fogyasztás mintegy ötöde – napi átlagosan 20 millió hordó – haladt át a szoroson.
A hajókat a nyugati Perzsa-öblöt keleten az Ománi-öböllel, majd tovább az Arab-tengerrel és az Indiai-óceánnal összekötő tengerszoros, a Hormuzi-szoros egy létfontosságú folyosó, amely összekapcsolja az energiahordozókban gazdag Perzsa-öblöt az ázsiai, európai és észak-amerikai piacokkal. Az Egyesült Államok Energiaügyi Információs Hivatala (EIA) szerint a Hormuzi-szoros „a világ egyik legfontosabb olajszállítási fojtópontja”.
A Hormuzi-szoros mintegy 50 kilométeres szélessége és legfeljebb 60 méteres mélysége miatt katonailag viszonylag könnyen elzárható, a térségben több, gyéren lakott vagy sivatagos sziget található, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak, különösen az iráni Hormuz, Qeshm és Larak szigetek. 2024-ben a globális kőolaj- és kőolajtermék-fogyasztás mintegy ötöde – napi átlagosan 20 millió hordó – haladt át a szoroson.
A világ cseppfolyósított földgáz-kereskedelmének szintén körülbelül egyötöde ezen az útvonalon zajlott, elsősorban Katarból. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek rendelkeznek olyan infrastruktúrával, amely részben lehetővé teszi a Hormuzi-szoros megkerülését, ám ennek kapacitása korlátozott, napi mintegy 2,6 millió hordó. Az EIA figyelmeztetett: „jelentős mennyiségű olaj halad át a szoroson, és lezárása esetén nagyon kevés alternatív lehetőség áll rendelkezésre az export biztosítására”. Az áthaladó kőolaj és földgáz több mint 80 százaléka ázsiai piacokra tart. A Kpler elemzőcég szerint Kína – Teherán egyik kulcsfontosságú partnere – vásárolja fel Irán olajexportjának több mint 90 százalékát.
A Hormuzi-szorosban már korábban is történtek feszültségek és incidensek, az olajszállítás már az 1984-ben kirobbant úgynevezett „tankerháború” idején is megszakadt az iráni–iraki háború során, amikor a felek kölcsönösen támadták egymás kereskedelmi hajóit, több mint 500 hajót megrongálva vagy elsüllyesztve. 1988 áprilisában, miután Irán aknákat telepített a szorosban, a USS Samuel B. Roberts amerikai fregatt is aknára futott, és csaknem elsüllyedt.
A Hormuzi-szoros azóta is gyakori helyszíne hajólefoglalásoknak és támadásoknak. Az incidensek 2018 óta megszaporodtak, amikor is Donald Trump kiléptette az Egyesült Államokat az iráni nukleáris megállapodásból, és súlyos szankciókat vezetett be Teherán ellen, jelentősen növelve a térségbeli feszültséget. 2023-ban a Perzsa-öbölben járőröző nyugati haditengerészeti erők már arra figyelmeztették az áthaladó hajókat, hogy a lefoglalás kockázata miatt kerüljék az iráni felségvizeket.
2024 áprilisában a Forradalmi Gárda lefoglalta a portugál zászló alatt közlekedő MSC Aries konténerhajót, azzal vádolva tulajdonosát, hogy „kapcsolatban áll Izraellel”. 2025. július 29-én az Ománi-öbölben támadás érte egy izraeli milliárdos tulajdonában álló cég által üzemeltetett tankert, amely két ember halálát okozta. Izrael, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Románia Iránt tette felelőssé, amit Teherán tagadott.
