Indiában a jövőben az állam szabhatja meg, mire költhetik a pénzt
Indiában egy olyan bevezető projektet indított el a helyi kormányzat, amely egy olyan digitális fizetőeszköz megvalósítását célozza, amely célzottan megszabná, hogy annak használói a saját digitális pénzüket mire költhetik el, konkrét esetben csak élelmiszerre – számolt be több hírforrás, köztük a nyadagbladet.se hírportál is.
A digitális állami valuták bevezetésével kapcsolatos félelmek és az azok lehetséges veszélyeivel összefüggő fenntartások már a gyakorlatban is túllépték az összeesküvés elméletek szintjét és már a valóságban is megmutatkoznak azoknak a valós veszélyforrásai. Ahogy mondani szokás, amivel vissza lehet élni, azzal rendszerint vissza is élnek. Nem más a helyzet a digitális állami fizetőeszközök bevezetését célzó igyekezetekkel sem, amelyek tekintetében globális mértékben gyakorlatilag minden országban megtapasztalhatóak az első lépések, érdekes módon függetlenül attól, hogy az úgynevezett „nyugat” vagy éppen a multipoláris világrend új szereplőinek számító „globális” dél vagy kelet országairól legyen szó.
A digitális jegybankpénz (CBDC) egy a központi vagy jegybankok által globálisan bevezetni készült fizetési forma, amelynek tervezett bevezetési folyamata bár különböző állapotokban van világszerte, annak procedúrája gyakorlatilag szinte mindenütt megkezdődött a világon.
Amit különböző nem fősodrú közlések szerint a legfontosabb tudni róla, hogy az elképzelés távolról sem, csak arról – vagy leginkább egyáltalában nem arról szól -, hogy egységesen megalkotásra kerüljön egy számlaalapú, azonnali fizetésekre lehetőséget adó alternatív pénznem -, hanem sokkal inkább arról, hogy egy központilag szabályozott, ellenőrzött és adott lehetőségek és igények mentén korlátozott és megfigyelt, fizetési módot hozzanak létre.
Ez számos szakértői vélemény szerint teljesen megszűntetné a készpénzfizetéshez kapcsolt költési szabadságot, egy teljesen ellenőrzött és lekövethető rendszert létrehozva.
Ahogy a hírforrás leírja: a világ legnagyobb lakosságával – az egymilliárdot meghaladó emberrel - rendelkező Indiában az állami projekt tervei előírják, az elképzelés több, mint 800 millió személyt érintene, konkrétan úgy, hogy az államilag szabályozott élelmiszerdisztribúció keretén belül úgy szabnák meg a digitális valutában fizetett segélyeket, hogy azokat programoznák és költésük lehetőségét megszabnák. A digitális állami valuta ennek lehetőségét megteremti, minden más korlátozási lehetőség mellett.
Az elvben – adott körülmények mellett - akár elfogadhatónak és indokoltnak is értelmezhető rendszer azonban számos elsőre nem is egyértelmű veszélyt rejt. Az állami kontroll korábban nem ismert szintje mellett, annak széleskörű kiterjesztésével járó állami ellenőrzésrendszer kiterjesztésének veszélyét, a digitális valuta más irányú programozhatóságának korlátozásait, például azt is, hogy az ilyen digitális pénznek „elkölthetési határidejét” is megszabhatja a kibocsátó.
Nem beszélve arról, hogy az állami „támogatásokra”, vagyis a társadalmi szolidaritásra rászoruló rétegek a jelenleginél is nagyobb függésbe kerülnének az állam mindenkori politikai vezetésétől, amelyet számos esetben nem annyira a választói akarat, mint inkább a nagyobb adófizetők, esetenként multinacionális vagy transznacionális cégek tudnak befolyásolni.
A hírforrás információi szerint Indiában az Aadhaar nevet viselő digitális személyazonossági rendszerbe – amelyet öt évvel ezelőtt, meglehetős nyomásgyakorlás mellett kezdett bevezetni az ottani kormányzat – idáig a lakosság legnagyobb hányada, mintegy egy milliárd ember lépett be. Vélhetően legfőképpen azért, mert az államilag megszabott körülmények gyakorlatilag ellehetetlenítették az azon kívüli hétköznapi létezést, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a Covid időszak idején Európa legtöbb államában a korlátozások által az elvben „önkéntes” Covid igazolványok által. Indiában jelenleg a digitális személyazonosság birtoklásához kötött a hivatali ügyintézés túlnyomó többsége, az adóbevallástól kezdve a szociális segélyek kérvényezésén keresztül például az iskolai bejelentkezésig.
Az Indiában megkezdett bevezetési projektet elsőként Gudzsarát államban vezették be az év elején, ugyanakkor a további tartományokban is annak bevezetését tervezik. Az országban – ahol a helyi viszonyokat tekintve arányában viszonylag a legjelentősebbek közé tartozik a készpénzforgalom – az elképzelés komoly korlátozást jelent. Ugyanakkor a mostani lépés nem az első a digitális állami ellenőrzésnek a készpénzfizetés szabadságának visszaszorításának megteremtése irányába, a helyi kormányzat az állítólagos „korrupció visszaszorításának” és a szürkegazdaság visszaszorításának céljára hivatkozva kivezette a forgalomból a „nagyobb” címletű bankjegyeket.
Mindezen globálisan tapasztalható igyekezetek terén azonosnak tekinthető, hogy olyan társadalmilag nem igényelt és nem elfogadott, politikailag széleskörűen nem egyeztetett, mégis globális trendként megjelenő lépésekről van szó, amelyeket politikai nézeteiktől függetlenül hagynak jóvá az egyes kormányzatok. Mindez pedig legalábbis kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy az adott kormányzatok milyen felhatalmazás alapján és kiknek az érdekei mentén hoznak ilyen fajsúlyos döntéseket.
Nem utolsósorban a kérdésben ugyancsak érintett Európai Unióban, ahol már egyébként is számos kérdésben megkérdőjeleződött az uniós döntéshozók és az elvben általuk képviselt lakosság érdekeinek valós képviselete.
