II. Erzsébet halála után önállóságra vágynak a Karib-térség brit "gyarmatai". Károly alatt széteshet a Nemzetközösség?

Ahogy azt bizonyára már olvasóink is tudják, II. Erzsébet halála után elsőszülött fia, Károly lép a helyére. III. Károly néven lesz az Egyesült Királyság és 14 nemzetközösségi állam uralkodója. Ez utóbbiak közül néhány karib-tengeri szigetállam vezetése most úgy érzi, régóta szorgalmazott teljes függetlenségük kivívásának most van itt az ideje.

Nem csak a Nemzetközösségből való teljes kiszakadás került napirendre, a miniállamok polgárjogi aktivistái közül sokan a gyarmati időkre vonatkozó bocsánatkérést is várnak az új brit uralkodótól.

A kellő udvariasság azért természetesen nem hiányozhat. Jamaica miniszterelnöke már részvétet is nyilvánított, több karibi államban pedig félárbócra engedték a hivatalos lobogókat. Ezzel együtt, ahogy azt korábban is sejteni lehetett, számos nemzetközösségi tagállam, különösen a Karib-térség néhány országa, úgy véli, a XXI. században talán itt az ideje elfelejteni ezt az  egész nemzetközösség dolgot.

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, érdemes tisztázni a Nemzetközösség fogalmát. A bevezetőben azt írtuk, összesen 15 állam uralkodója lett III. Károly, mégis, rövid googlezés után kideríthető a Nemzetközösségnek (Commonwealth of Nations) ennél jóval több tagja van, összesen 54 szuverén állam, mintegy 2,4 milliárd emberrel. Hogy is van ez akkor? 

Az 1926-ban Brit Nemzetközösség, majd a politikai korrektség miatt, lévén egyenrangú tagságról van szó, az ötvenes években Nemzetközösséggé átnevezett szervezet tulajdonképpen teljesen szuverén államok együttműködése. A Nemzetközösség Feje kitüntető címet minden esetben az aktuális brit uralkodó, jelen esetben immár III. Károly képviseli, de ez a cím legfeljebb csak szimbolikus, Károlynak semmiféle hatalma vagy beleszólása nincs a nemzetközösségi államok életébe. Leszámítva néhány kivételt!

A Commonwealth-nek van ugyanis (az Egyesült Királyságot leszámítva) 14 olyan tagállama, amely az uralkodót saját uralkodójának tekinti, azaz tulajdonképpen államfői rangként kezeli. 

Így volt II. Erzsébet, illetve lett III. Károly például Belize vagy Grenada uralkodója. Ezt az összesen 15 államot (Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Belize, Grenada, Jamaica, Pápua Új-Guinea, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Salamon-szigetek, Tuvalu) "nemzetközösségi királyságként" (Commonwealth realm) tartják számon.

Most, hogy teljesen és visszafordíthatatlanul összezavartuk az olvasót, kanyarodjunk vissza a nemzetközösségi királyságokhoz. Aktuális írásunk róluk szól. 

Az elmúlt években a brit korona egykori karibi gyarmatai, különösen Belize, Jamaica és a Bahamák egyre hangosabban követelték, hogy az uralkodó kérjen elnézést a gyarmati időkért, sőt, az is felmerült, az Egyesült Királyság akár jóvátételt is fizethetne a (vélt vagy valós, ebbe ne menjünk bele) sérelmekért. A jamaicai kormány például már tavaly elfogadott egy tervezetet, melynek alapján szerintük kárpótolni lehetne az Afrikából a szigetre elhurcolt mintegy 600 ezer rabszolga leszármazottait.

Tavasszal már érezni lehetett, viharos idők előtt áll a Nemzetközösség. Vilmos herceg és Katalin karibi látogatását nem fogadták egyértelmű lelkesedéssel. A sajtóban és a hely törvényhozásokban egyre többen követelték, ne csak bocsánatot kérjenek a britek a rabszolgaságért és a gyarmati időkért, jóvátételt is fizessenek az érintett államoknak.

Idén nyáron, egy Ruandában tartott nemzetközösségi tagállami konferencián a karibi államok képviselői például kisebb botrányt okoztak azzal, hogy nekiálltak vitatni egy még 2018-ban elfogadott határozatot, miszerint a királynő halála után az új uralkodó automatikusan átveszi azokat a jogköröket, amelyekkel II. Erzsébet rendelkezett. A történtek nem érhették meglepetésként az uralkodóházat. A brit korona szó szerint csendben nézte végig, ahogy Barbados tavaly novemberben, Károly herceg személyes jelenléte mellett megfosztja államfői tisztségétől II. Erzsébetet. Jamaica már akkor jelezte, hamarosan ők is hasonló lépésre szánják el magukat, a ruandai konferencián megjelent karibi államok szinte mindegyike azt mondta, semmi bajuk emberileg Károly herceggel, de nem kérnek már abból, hogy automatikusan a mindenkori brit uralkodó legyen az államuk feje. 

Egy a Reuters által idézett bahamai politikus, a Bahamai Nemzeti Jóvátételi Bizottság elnöke, Niambi Hall-Campbell szavait érdemes idézni a témában, annyira jellemzőek:

Kérdés, Károly vajon miként viszonyul ahhoz a témához, melyet édesanyjának hosszú évtizedeken keresztül sikerült óvatos diplomáciai gesztusokkal a felszín alatt tartania. A már említett ruandai találkozón Károlyt dícsérték a karibi tagállamok, hogy "személyes sajnálatát" fejezte ki a brit birodalom korábbi bűnei miatt, de az már nem került szóba, hogy a Korona esetleg hivatalos bocsánatkérést fogalmazzon meg, az meg pláne nem, hogy akár jóvátételt is fizessenek.

Hogy Károly milyen uralkodó lesz, egyáltalán meddig, nyilván lehetetlen előre megmondani. Az mindenesetre sokatmondó, hogy a brit korona vonzáskörzetéből szabadulni igyekvő karibi államok a királynő halála után 24 órát sem várva már követelik is Károlyon a bocsánatkérést és a gyengülő angol fontot. Nem lesz sok ideje gyászolni édesanyját Britannia új uralkodójának, Károlynak - harmadik ezen a néven.