Ideje lenne, hogy Brüsszel megbékéljen Budapesttel és Varsóval
A Magyar Nemzet egy terjedelmes cikkben ismerteti azt az írást, amely a svájci Die Weltwoche című lapban jelent meg és az EU, valamint Lengyelország és Magyarország viszonyát elemzi.

A szerző Boris Kálnoky, a Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának vezetője, aki korábban a Die Presse és a Die Welt egykori budapesti tudósítója volt.
Kálnoky úgy látja, hogy az Ukrajnában zajló háború jól bizonyítja, hogy a két, Brüsszel által sokat vegzált tagállam mindent megtesz a háború elől menekülők megsegítéséért, ezért esedékes lenne a Lengyelországgal és Magyarországgal való megbékélés és a kompromisszum.
Margaritisz Szkínász, az Európai Bizottság alelnöke március 4-én Budapestre, illetve a magyar–ukrán határra látogatott, hogy személyesen is meggyőződhessen a háború sújtotta országból érkező menekültek fogadtatásáról. Ezt követően újságíróknak azt nyilatkozta: Magyarország a történelem jó oldalán áll. Az Ukrajnával közös határon az átlagemberek, a kormányzati szervek, a civil szervezetek és a biztonsági erők igyekeznek nagylelkű és hatékony segítséget nyújtani a rászorulóknak, Szkínász pedig dicsérte az ott látott embereket nagylelkűségükért.
- jegyzi meg Kálnoky.
Emlékeztetett rá, hogy Magyarország a migrációs válság 2015-ös csúcspontján az európai joggal összhangban cselekedett, az ugyanis kötelezi az Európai Unió külső határaival rendelkező tagállamokat, hogy védjék meg a határokat az illegális bevándorlással szemben. Az európai jog ráadásul azt is előírja, hogy a védelemre szoruló személyek menedékjogot kapjanak – például ha háború van a saját országukban.
– érvelt elemzésében Boris Kálnoky.
A cikkíró részletesen kifejtette, hogy miben különbözik a 2015-ös és a most kialakult helyzet. A polgárháború sújtotta Szíriából érkező migránsok a jobb élet reményében igyekeztek Európába jutni. Egy sor más országon keresztül utaztak, ahol nem voltak kitéve semmilyen veszélynek, de a céljuk mégis az volt, hogy eljuthassanak az EU leggazdagabb országaiba. Esetükben végleges kivándorlásról beszélhetünk, ők ugyanis később sem szándékoztak visszatérni a gazdag európai országokból a szülőföldjükre.
- fogalmaz Kálnoky. Az EU azóta sokat tett azért, hogy olyan légkört teremtsen, mintha nem Oroszország lenne az unió halálos ellensége, hanem Lengyelország és Magyarország. A vádak özönéhez, miszerint ez a két ország elárulja az „európai értékeket”, csatlakozott a szigorú megbüntetésük szüntelen követelése. Így volt ez néhány hónappal az Ukrajna elleni orosz támadás előtt is, amikor Aljakszandr Lukasenka belarusz diktátor közel-keleti migránsokkal próbálta megzsarolni az EU-t. A Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök-helyettes vezette Lengyelország a magyarországihoz hasonló határkerítés építésével válaszolt.
- idézte fel a közelmúlt történéseit a cikkíró.
Brüsszel ráadásul késlelteti a Magyarországnak és Lengyelországnak járó helyreállítási forrásokat is. A tagállamok nem kaphatják meg a koronavírus-világjárvány utáni uniós gazdaság újraindítását szolgáló közösségi pénzt sem, mégpedig „az európai értékekre” hivatkozva. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke tavaly azt mondta, hogy a határkerítések uniós támogatása jogilag nem lehetséges. Ez kicsit olyan volt, mintha Belarusz közvetlenül megtámadta volna az EU-t, de mielőtt az megpróbálná megvédeni magát, először kikéri az illetékes ombudsman véleményét – érvelt Boris Kálnoky.
Emlékeztetett arra is: sem Lengyelország, sem Magyarország nem kapott pénzt az uniós alapból a világjárvány gazdasági következményeinek kezelésére,
ugyanakkor mindkét tagállamnak garantálnia kell a hiteleket, amelyekből ez az alap táplálkozik.
Lengyelország alkotmányos aggályok miatt nem kap pénzt. Hiszen létezik a fent említett EB-döntés, amelyre az EU hivatkozhat indoklásként. Magyarország sem kap forrást, de ráadásul az EU konkrét indoklása nélkül, és anélkül, hogy a magyar kormány értésére adták volna, hogy mit kell tenniük a források megszerzéséért.
Ráadásul a tavaly decemberben életbe léptetett új jogállamisági mechanizmus azt is jelenti, hogy az EU a kohéziós alapból is visszatarthat pénzt – ez a két ország GNP-jének körülbelül négy százaléka.
Ebben a helyzetben engedett be Lengyelország és Magyarország eddig összesen körülbelül 1,4 millió menekültet az ukrajnai válság két frontállamaként. Az EU most megpróbálja magát nagylelkűnek mutatni, és problémamegoldóként mutatkozik be: ötszázmillió eurót bocsátott rendelkezésre az Ukrajnából érkező menekülteket befogadó országok támogatására.
– összegezte a közép-európai tagállamok helyzetét Boris Kálnoky.
Egyértelmű, hogy a második világháború óta a legnagyobb menekültválságra szánt ötszázmillió eurós összeg fényévekkel elmarad attól a nyolcszázmilliárd eurótól, amelyet az EU a Covid–19-járvány utáni helyreállítás támogatására szán.
„Az EU, amely most a válságban egységre szólít fel, sokat tett az unió megosztásáért és gyengítéséért. A Lengyelországgal és Magyarországgal való megbékélés és a kompromisszum esedékes lenne” – érvelt az újságíró. Hozzátette: Vlagyimir Putyin orosz elnök olyan agressziós politikát folytat, amely végső soron szintén az EU ellen irányul. Lengyelország a legmegbízhatóbb partner Oroszországgal szemben. Magyarország talán túlságosan is barátságos volt eddig Moszkvával szemben.
- teszi fel a kérdést a cikkíró.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai tanácsadója, Orbán Balázs miniszter-helyettes úgy látja:
az európai elit egy része teljes mértékben arra koncentrál, hogy ideológiailag összhangba hozza a másként gondolkodó tagállamokat. Másrészt azonban alig foglalkoznak olyan kérdésekkel, mint a geopolitika, a hadsereg, az energiapiac vagy a versenyképesség erősítése.
Ezt a politikai irányt azonnal meg kell állítani, különben már nem lehet megállítani Európa jelentéktelenségbe süllyedését. Az első lépés a helyes irányba az igényelt újjáépítési alapok azonnali kifizetése lenne - zárja cikkét Boris Kálnoky.