Hogyan lett az "őrült" Putyinból szimplán rossz vezető, akinél elég, ha csak kitartóbbak vagyunk?

Szergej Lavrov külügyminiszter telefoncsörgésre ébredt február 24-én éjjel. Vlagyimir Putyin hívta, hogy közölje vele, néhány óra múlva orosz csapatok lépik át az ukrán határt. Ezzel a hollywood-i, filmre kívánkozó történettel vezeti fel a Financial Times azt a cikket, amelyben, állításuk szerint, az inváziót megelőző napok és órák hiteles beszámolóját adják. A cikk szerzői hat, állítólag az orosz elnök közvetlen környezetében mozgó figurát kérdeztek meg arról, mi minden történt a Kreml irodáiban a háborút megelőző napokban.

Egybehangzó állításuk szerint Putyin legközelebbi munkatársai elől is titkolta a készülő offenzívát.

Hogy mindennek mekkora valóságalapja van, az persze vitatható, hiszen az amerikai hírszerzés már hetekkel február 24-e előtt világgá kürtölte, hogy Oroszország támadni készül. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de az biztos, a háborút megelőzően a biztonságpolitikai szakértők, az újságírók, sőt még a kijevi vezetés is erős szkepszissel fogadta ezeket az állításokat, hiába állomásozott akkor mintegy 150 ezer orosz katona az ukrán határnál.

A Financial Times újságírói szerint Putyin pontosan tisztában van azzal, hogy a „különleges hadművelet” nem a tervek szerint halad, ezért kell folyamatosan más és más célokat kitűznie, miközben ezekhez igazítja az orosz háborús retorikát is.

Ha az olvasó a cikk ezen pontján már nekiállna keresni a képernyő jobbfelső sarkában található X-gombot (mobilról netezőknél a visszafelé mutató nyilat), ne aggódjon, a hiba nem az ő készülékében van. A Financial Times igen bő lére engedett írása tömve van ilyen és ehhez hasonló tulajdonképpen teljesen üres és felesleges megállapításokkal. 

A mögöttes üzenet az, ami igazán érdekes!

Mindezek ellenére akadnak kifejezetten tartalmas részei is az írásnak. Az FT cikke feszegeti például azt az érdekes kérdést, vajon Putyint félreinformálta saját titkosszolgálata (hogy szándékosan vagy tudáshiány okán az sem mindegy), vagy az orosz elnök, oly sok nagyhatalmú emberhez hasonlóan, egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a fejében felskiccelt képtől elütő árnyalatokról.

Az amerikai Washington Post hónapokkal ezelőtt már arról írt, inkább az előbbiről lehet szó. Rebesgetik egy ideje, hogy az orosz nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB félretájékoztathatta a Kreml vezetését. A WP szerint az orosz hírszerzés egyenesen virágesőt vizionált katonáik bakancsai elé.

A Financial Times szerint Putyin is tehet arról, hogy valótlan információkat kapott az embereitől. A lap által megszólaltatott bennfentesek ugyanis azt állítják, az utóbbi időben szinte teljesen kikoptak a nyugatos, „liberálisabb” tanácsadók az orosz elnök mellől, ma már Putyin csupa olyan emberrel veszi körül magát, akiktől saját véleménye megerősítését hallja vissza. A lap egyenesen azt állítja, Putyin a koronavírus-járvány kitörése óta egy középkori uralkodóhoz hasonló magányban él. Valdaji rezidenciáján a COVID alatt alig néhány emberrel érintkezett, és a járvány lecsillapodása óta sincs ez másként.

A Financial Times szerint három ember játszott igazán fontos szerepet abban, hogy Putyin úgy érezte, meg kell támadnia Ukrajnát.

Állítólag az orosz elnök pénzügyeit intéző Jurij Kovalcsuk és testvére, Mihail, valamint egy oroszbarát ukrán politikus, Viktor Medvedcsuk. Utóbbi sokak szerint Putyin elsőszámú tanácsadója volt ukrán ügyekben. A lap informátorai szerint ő is azzal tömte tele az elnök fejét, hogy az ukránok felszabadítóként fogadják majd az orosz katonákat. Medvedcsuk feladata volt a háborút megelőző hónapokban megpuhítani a megfelelő kormánytagokat, állítólag ő és az FSZB több millió eurót osztott szét az oroszok által kinevezni tervezett ukrán bábkormány leendő tagjai között. Az FT azt írja, a kiszemelt ukrán politikusok jelentős része el is fogadta a pénzt, de végül „érdemben nem segített az oroszoknak”.

A nyugati fősodor néhány „jeles” képviselőjével szemben a Financial Times meglepően megengedő Putyin elmeállapotát illetően. Azt írják, nem őrült, nem borult meg az elméje, pusztán elkövette a nagyhatalmú emberek gyakori hibáját: olyanokkal vette körül magát, akik nem képesek ellentmondani neki.

Bár az ismeretlen orosz informátorok szerint az elnök továbbra is eltökélt folytatni a háborút, zárt körben már elismerte, nem az előzetes elképzeléseknek megfelelően alakulnak a dolgok.

Putyin ugyanakkor kitart amellett, sőt, már nyilvánosan is ezt kommunikálja, hogy az ország jövője függ attól, sikerrel járnak-e Ukrajnában vagy sem. Az FT ennek ellenére azt állítja, Putyin többször már nem csapja ki az asztalra az atomkártyát. A háború évfordulóján elmondott beszédeiben és parlamenti felszólalásában sem fenyegetőzött azzal, hogy taktikai atomfegyvert alkalmazna az ukránok ellen - írják, arra a lap ugyanakkor nem tér ki, milyen következményekkel járhat, hogy Oroszország felfüggesztette részvételét az ÚJ-START egyezményben.

A cikk ezen része érezhetően az eszkalációtól joggal tartó, háborúellenes közvélemény aggályait igyekszik eloszlatni.

Állítják ugyan, hogy Putyin nem vetne be atomfegyvert, de erre egy „így van és kész”-típusú érvelésen kívül más bizonyítékot az FT sem ad. Szintén politikai célzatú, vágyvezérelt üzenetként kezelendő a cikk fő tanulsága is, miszerint Putyin tulajdonképpen már csak arra játszik, hogy Oroszország tovább bírja a háborút annál, mint amennyire a Nyugat Ukrajnát támogatni hajlandó.

A cikk egyik legfontosabb tanulsága tulajdonképpen nem is a leírtakban rejlik, sokkal inkább a sorok között. Érdemes megfigyelni, az elmúlt egy évben miként jutottunk el, „a Putyin őrült, mindenre képes”-szintű üzenetektől oda, hogy az orosz elnök előbb-utóbb belátja majd, nem boldogul Ukrajnával. Ma a fősodor, felhagyva a Putylerezéssel, már azt kommunikálja, nem lesz baj, támogassuk fegyverrel és pénzzel az ukrán háborús erőfeszítéseket, Putyin idővel simán feladja, nekünk csak ki kell várnunk a végét! Nos, mit lehet erre mondani?! Legyen így!