Gyorsított csatlakozást és újabb támogatásokat sürget az EU Ukrajnának
Soha nem látott tempóban igyekszik az Európai Unió integrálni Ukrajnát, miközben már jó ideje több milliárd eurós nagyságrendben finanszírozza az ország működését. Az „erőltetett” csatlakozási pálya miatt ugyanakkor egyre többen aggódnak a tagállamok közül, a nemrég kirobbant korrupciós botrány után pedig vannak, akik már a pénzügyi támogatások mértéke miatt is elégedetlenkednek. A kapkodó bővítési politika így könnyen az EU saját belső stabilitását is veszélybe sodorhatja, miközben pénzügyileg is komoly terhet ró a tagállamokra.
Miközben a legtöbb nyugat-balkáni ország már több mint 10 éve vár az uniós csatlakozásra, Ukrajna alig három évvel a tagsági kérelme benyújtása után már a csatlakozási tárgyalások megnyitásánál tart. A kelet-európai ország már hosszú ideje kivételezett helyzetben van az uniós integrációt illetően, amit az is bizonyít, hogy bár a jelenleg is háborúval sújtott ország mind gazdaságilag, mind pedig politikailag jelentős instabilitással küzd, az Európai Bizottság szerint teljes mértékben alkalmas a tárgyalásokhoz.
Az ország uniós csatlakozásával kapcsolatban ugyanakkor továbbra is több aggály felmerül, ami miatt már a tagállamok között is egyre hangosabb vita bontakozik ki. Sokan ugyanis „erőltetett menetnek” tartják a jelenlegi csatlakozási ütemet, hiszen Kijev számos területen távolról sem felel még meg az EU standard elvárásainak. A jogállamiság és a demokratikus intézmények működése például a hadiállapot miatt eleve korlátozott az országban (a választásokat is elhalasztották), ami mellett a korrupció továbbra is áthatja az állami rendszert, a gazdaság szabályozása és versenyképessége, valamint az agrár- és iparpolitika pedig messze elmarad az uniós normáktól.
Az EU történetében ráadásul példátlan lenne, hogy egy aktív fegyveres konfliktus sújtotta államot integráljanak, az ukrán csatlakozással pedig egy állandó háborús veszélyforrással bővülne az Unió. Mindez ráadásul úgy történne meg, hogy az EU-ban nincs közös hadsereg és a legtöbb tagállam saját védelmi kapacitása is fejlesztésre szorul.
Ennek fényében nem meglepő, hogy egyre több tagállam érzi úgy, hogy elsietett az erőltetett ukrán uniós csatlakozás, ami ellen az utóbbi hónapokban már a magyar és szlovák politikai vezetés mellett, osztrák, horvát és lengyel politikusok is többször szót emeltek.
Az uniós vezetés ennek ellenére továbbra is kitart a kelet-európai ország integrálása mellett, aminek ráadásul jelentős anyagi támogatást is nyújt. A “segítség” ennek keretében kiterjed például az ukrán állam működésének finanszírozására (makrohitelek és költségvetési támogatások formájában), a hadsereg ellátására (fegyverek és felszerelések az Európai Békekeretből) és humanitárius célokra is (menekültek ellátása, segélyprogramok), amiknek finanszírozására eddig körülbelül 100 milliárd eurót szánt a szervezet. A pénzáramlás tehát komoly terhet ró az uniós költségvetésre, amit aztán a tagállamoknak kell kigazdálkodniuk.
A becslések szerint ráadásul a jövőben tovább nőhetnek ezek a költségek, ami miatt a következő uniós keretköltségvetés forrásainak akár egyötödét is Ukrajna kötheti le. Uniós becslések szerint ugyanis 2026-ban Ukrajnának akár 70 milliárd eurónyi kiadást is külső forrásból kell fedeznie (amiből 52 milliárdot fegyverekre és a hadseregre költene az ország), ami 2027-től aztán akár évente további 60+ milliárdot is jelenthet az uniós költségvetésnek.
A Bizottság ennek ellenére kitart az ország finanszírozása mellett, a forrásokat pedig a tagállami befizetések növelése mellett, elsősorban újabb uniós hitelfelvétellel biztosítaná. Noha a tervekre már több tagállam, köztük a belga vezetés részéről is aggályok fogalmazódtak meg, várhatóan csak a decemberi EU-csúcson dől majd el, hogy milyen mértékben kerül megvalósításra az elsősorban Ursula von der Leyen által támogatott mentőcsomag, aminek fő témája az ukrán uniós csatlakozás lesz.
A tagállami aggályok ugyanakkor annak tükrében is érthetők, hogy Ukrajnában pár hete egy súlyos korrupciós botrányra is fényt derült, aminek szálai egészen Zelenszkij elnök belső köréig értek. Ugyan az eset után az ukrán elnök az érintett miniszterét is menesztette, a botrány komoly politikai válságot okozott Ukrajnában, ami akár az ország gyorsított uniós csatlakozásának támogatását és az uniós pénzek folyósítását is jelentősen mérsékelheti.
Míg ugyanis az Ukrajnába juttatott pénzek egy részét az ottani politikai elit láthatóan lefölözi, addig az uniós gazdasági szektorok (például a mezőgazdaság és az autógyártás) már több éve komoly gondokkal küzdenek. Ezek támogatása pedig sokszor éppen azért marad el, mert az EU vezetése eltökélt Ukrajna pénzügyi „lélegeztetőgépen tartása” mellett.
A kelet-európai ország további, feltétel nélküli támogatása ennek fényében pedig a következő években akár az Európai Unió belső stabilitását és hosszú távú működőképességét is próbára teheti. Ha az Unió továbbra is politikai alapon gyorsítja a csatlakozási folyamatot, miközben Ukrajnában nem történnek kézzelfogható előrelépések a korrupció visszaszorításában, a jogállamiság megerősítésében vagy az intézményi reformokban, az könnyen alááshatja a bővítés hitelességét. Egy túl korai tagság ráadásul olyan pénzügyi és politikai terhet jelentene az EU-nak – az agrártámogatások megvágásától és átrendeződésétől a kohéziós források drasztikus átcsoportosításáig –, amelyek a jelenlegi tagállamok jelentős részét hátrányosan érintenék.
Ennek elkerüléséhez az Európai Uniónak tehát újra kell gondolnia az Ukrajna stratégiáját. A támogatások folytatása csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha azok szigorúbb feltételekhez kötődnek, és valódi reformok követik őket az ukrán oldalon. Fenntartható integráció ugyanis csak akkor lehetséges, ha ezek a feltételek nem csak a papírokon, hanem a gyakorlatban is teljesülnek. Ellenkező esetben az Európai Unió nem csupán egy háború dúlta, korrupcióval terhelt országgal bővülne, hanem egy olyan terhet venne végérvényesen magára, ami a saját belső stabilitását is veszélyeztetné.
