Fordulatot hozhat az alaszkai csúcs, miközben Európa a partvonalon ragad
Hat év után találkozott újra egymással Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök Alaszkában. Bár a vörös szőnyeggel kezdődő és jó hangulatú sajtótájékoztatóval végződő, közel háromórás tárgyaláson egyelőre nem született valódi áttörés, pár nappal később Trump már Volodimir Zelenszkij mellett, több európai vezetőt fogadott, ami mindenképp pozitív irányba tolja a békefolyamatokat. A közeljövőben így várhatóan háromoldalú amerikai-orosz-ukrán csúcstalálkozóra kerül majd sor, amin már Volodimir Zelenszkij részvételével kerülhet pont a lassan négy éve húzódó orosz-ukrán háború végére.
Trump már a hivatalba lépése előtt ígéretet tett arra, hogy gyorsan véget vet majd az orosz-ukrán háborúnak, amivel kapcsolatban a kampányában több ízben is (vakmerően) 24 órás ultimátumot emlegetett. Noha mindez végül nem vált valóra, az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett a béketárgyalások elérésének érdekében.
Ennek eredményeként valósulhatott meg végül az augusztus 15-i találkozó, amin Trump több protokolláris gesztussal (vörös szőnyeg, katonai tiszteletadás) is igyekezett jelezni a készségét egy kompromisszum megszületésére. Mindezek amellett, hogy láthatóan elnyerték az orosz elnök tetszését, (talán valamelyest akaratlanul) Putyin imázsát is jelentősen erősítették, aki hosszú idő után mutatkozhatott ismét az amerikai elnök mellett.
Ezzel kapcsolatban pedig sok európai vezető is úgy értékelt, hogy a csúcs inkább gesztus volt, mintsem valódi tárgyalási fordulópont és a békefolyamat csak akkor lehet hiteles, ha Ukrajna teljes körű támogatása mellett zajlik tovább. Ennek kapcsán Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen továbbá azt is leszögezték, hogy Európa továbbra is kész folytatni Ukrajna támogatását és a nyomásgyakorlást Oroszországra, amíg egy olyan tartós béke nem születik, ami Ukrajna szuverenitását és biztonságát is tiszteletben tartja.
Ennek szellemében találkozott Volodimir Zelenszkij több nyugat-európai politikus kíséretében augusztus 18-án Donald Trumppal Washingtonban. A megbeszélés alatt az ezúttal zakóban megjelenő ukrán elnök (az ominózus februári hangnemmel ellentétben) többször is megköszönte Trumpnak az eddigi támogatást és a közvetítést Oroszország és Ukrajna között, emellett pedig több gesztussal is igyekezett az amerikai elnök szimpátiájára hatni. Az ennek köszönhetően jó hangulatú, kétoldalú megbeszélést követően a felek az – addig egy külön teremben várakozó – európai vezetőkkel is egyeztettek, akik újfent felajánlották az amerikai elnöknek a segítségüket a háború rendezését célzó folyamatokban.
Európa ugyanakkor eddig csupán korlátozott lehetőséget kapott (vagy inkább korlátozottan élt a lehetőséggel) a tárgyalásokban történő részvételre, ami várhatóan a jövőben is hasonlóképp alakul majd még akkor is, ha a következő csúcsra a kontinensen (talán épp Magyarországon) kerülhet sor. Az uniós vezetők így valószínűleg a továbbiakban is csak a partvonalról követik majd a békefolyamatokat, ami miatt jó eséllyel a háború utáni politikai és gazdasági rendezés kereteiből is kimaradnak.
A valódi döntések tehát továbbra is Washington és Moszkva között születnek meg, a megállapodásba pedig csak a főbb pontok mellé illeszkednek majd be az európai és ukrán álláspontok.
Emiatt pedig az alaszkai csúcs és az augusztus 18-i egyeztetés is sokkal inkább egyfajta előkészítő állomásként értelmezhető egy következő tárgyaláshoz, amin várhatóan már sokkal több konkrétum és valódi eredmény is napvilágot lát majd a háború rendezését illetően. Ezen a csúcson pedig a legutóbbi egyeztetés után már szinte biztosan Volodimir Zelenszkij is részt vesz majd, akit egy, az alaszkai csúcs alapján összeállított béke, vagy tűzszüneti terv fogadhat. Bár ennek időpontja és formátuma egyelőre kérdéses, a felek reakciójából az egyértelműen az látszik, hogy (bizonyos feltételek mellett) mind az Egyesült Államok, mind pedig Oroszország érdekelt lehet a konfliktus lezárásában.
Ha pedig ennek szellemében a feleknek Ukrajna bevonásával végül sikerül kompromisszumos megoldást találniuk a kérdésben, az alaszkai találkozó akár olyan fordulópontként is értékelhető a konfliktusban, ami jelentősen hozzájárult a háború lezárásához.
Ha viszont ez a kísérlet kudarcot vall, Putyin látványos alaszkai vendégszereplése és az európai vezetők hízelgő körútja is legfeljebb múló diplomáciai epizódként vonul majd be a történelembe, aminek nem lesz valódi hatása a háború menetére.
