Folyamatosan kopik az USA vonzereje

A 2021-es csúfos afganisztáni kivonulás óta egyre több elemző ért egyet abban, hogy az USA vezető világpolitikai és gazdasági szerepe mára egyértelműem megkérdőjeleződött. Míg ugyanis Kína a 21. század második évtizedére a világgazdaság egyik legjelentősebb szereplőjévé vált, az Egyesült Államok tevékenységét mára leginkább a sorozatos kudarcok és értelmetlen szankciók jellemzik. Emiatt a 20. század második felében megkérdőjelezhetetlen USA hegemóniát sokkal inkább egy többpólusú rendszer kezdi felváltani,  a folyamat pedig várhatóan a közeljövőben is tovább folytatódik majd.

Emiatt az ázsiai ország mára Afrikában, Latin-Amerikában és Európában is komoly gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik, és egyre több ország próbál szakítani azzal az elképzeléssel, hogy az Egyesült Államokat tekintse a legfőbb gazdasági partnerének.

A gazdasági kapcsolatok gyengülése mellett azonban az USA politikai ereje és ezzel együtt befolyása is sokat romlott az elmúlt években, amit ma leginkább az egyes országok orosz-ukrán háborúhoz történő hozzáállása szemléltet. Az elmúlt hónapokban bevezetett (értelmetlen) szankcióknak és fegyverexportoknak köszönhetően ugyanis a korábban egyértelműen Nyugat párti országok közül egyre többen kezdenek semleges, vagy oroszpárti álláspontot elfoglalni.

Erre az erősödő tendenciára világít rá az Economist Group még tavasszal megjelent elemzése, ami a belpolitikai trendeket, hivatalos nyilatkozatokat, valamint gazdasági, politikai, és katonai kapcsolatokat egyaránt figyelembe véve vizsgálta meg az egyes országok orosz-ukrán háborúhoz fűződő viszonyát.

Eszerint az elmúlt egy évben az Oroszországot elítélő kormányok száma mára 131-ről 122-re csökkent, míg az orosz álláspont felé hajlók száma 29-ről 35-re emelkedett. A korábban a nyugati álláspontot képviselő országok közül emellett mára többek között Kolumbia és (a NATO tagság ellenére) Törökország is semleges álláspontot foglal el, míg a korábban semleges Kína és Dél-Afrika ma már inkább az orosz álláspont felé hajlik a kérdésben.

Az elemzésből továbbá az is kiderül, hogy bár a nyugati világ nagy része egyértelműen elítéli Oroszországot a háború kitöréséért, a nyugati álláspont felé hajlók aránya mindössze a Föld összlakosságának 21%-át teszi ki. Ezzel szemben az afrikai kontinens és Latin-Amerika nagy része semleges álláspontot képvisel a konfliktusban, míg az orosz álláspont felé hajlók aránya 27%.

Mindemellett a Tajvan körül egyre feszültebbé váló amerikai-kínai szembenállás is egyre komolyabb fejtörést okoz az Egyesült Államok számára, aminek kapcsán korábban már Emmanuel Macron is éles kritikával illette az USA politikáját. A francia elnök világossá tette, hogy nem tartaná jó ötletnek, ha Európa belekeveredne a Tajvan kapcsán kialakult amerikai-kínai konfliktusba és megjegyezte, hogy nem lenne szerencsés, ha Európa mindenben követné az Egyesült Államok politikáját. Ezzel párhuzamosan Kína mellett ugyanakkor egyre több ország sorakozik fel a kérdésben, ami akár egy csendes óceáni proxy háborút is eredményezhet a jövőben.

Mindezekből egyértelműen látszik, hogy a jelenleg még elsőszámú szuperhatalomként számontartott Egyesült Államok vonzereje a világ legnagyobb részén mára jelentősen megkopott. Az elmúlt évek rossz bel- és külpolitikai döntéseinek, az ország rekord mértékű eladósodottságának (jelenleg a GDP 96%-a), a kudarcos demokráciaexportoknak és katonai fiaskóknak, valamint a szövetséges országok másodrendűként kezelésének eredményeképp ma már egyre több ország keres alternatívákat az ameikai gazdasági és politikai kapcsolatok helyettesítésére, ami akár a jelenlegi szövetségi rendszerekre is hatással lehet a következő években.

A Kína által ezzel párhuzamosan folytatott “barátságos” térnyerés ugyanakkor mind a gazdasági, mind pedig a politikai kapcsolatok terén sikeresnek tűnik, mindez pedig akár egy világpolitikai átrendeződést és egy többpólusú világrend kialakulását is elhozhatja a következő évtizedekben.