Évtizedes maximumára nőtt a szénerőművek globális kapacitása
Míg az Európai Unióban továbbra is a Green Deal politika mentén megvalósított, egyre szigorúbb energiapolitikai korlátozások számítanak a trendnek, addig a világ többi része más irányba halad, ezt mutatják azok a számok is, amelyek szerint a tavalyi évben globálisan évtizedes maximumára nőtt a szénerőművek kapacitása – számolt be statisztikákra hivatkozva több hírforrás, köztük a breitbart.com hírportál is.
A globális trendek, vagyis főként az EU gazdaság- és jólétrontó „zöld” politikáját teljes síkon figyelmen kívül hagyó országok energiapolitikája azt mutatja, hogy a viszonylag megfizethető és főként megbízható energiaforrások nélkülözhetetlennek számítanak a gazdasági fejlődés fokozásához vagy legalábbis annak megtartásához. Ezek, a hagyományos energiahordozók felhasználásával számoló stratégiák hírforrások megállapításai szerint hatékonynak és csaknem megkerülhetetlennek számítanak az új energiaigényes ágazatok ellátásának szempontjából és egyidejűleg megbízható és kiszámítható forrásnak is, szemben a naperőművek és szélerőművek által termelt, alapvető energiaforrásként nem értelmezhető villanyáram előállítással.
Vélhetően leginkább ezzel függ össze a szénerőművek kapacitásának a tavalyi évben tapasztalt növekedése is, amely a Global Energy Monitor (GEM) kapcsolódó jelentése szerint az említett időszakban 3,5 százalékkal bővült, ami évtizedes maximumnak számít. Ez a kapacitásbővülés legnagyobb mértékben – annak 95 százalékában – Kínának és Indiának volt betudható, miközben ezt az energiaforrást továbbra is jelentős mértékben használták energiaelőállításra az Amerikai Egyesült Államokban is.
Az idézett hírforrás megállapításai szerint ezeknek a trendeknek a folytatódásához az idén az is hozzájárulhat, hogy a Közel-Keleten folytatott amerikai-izraeli háború bizonytalanná tette bizonyos energiahordozók ellátási láncait, ami olyan országokat, mint Kína, Indonézia, India, Japán és Dél-Korea arra ösztökélhet, hogy energiacsomagjukban nagyobb hangsúlyt helyezzenek a szénalapú energiaelőállításra.
Erre engednek következtetni több említett ország politikai vezetésének nyilatkozatai és konkrét lépései, illetve a már eddig ismert számok is. Például az USA esetében, a Donald Trump vezette jelenlegi kormányzat több, mint hetven új kitermelési engedélyt adott ki, szemben a Biden adminisztratíva időszakával, amely idején egy ilyen engedélyt sem hagytak jóvá. Mindeközben az országban a tavalyi év során, éves szinten több, mint 80 terrawattórával emelkedett a szénalapú energiaelőállítás mértéke, aminek nagyságrendjét az mutatja legjobban, hogy ilyen mértékű növekedés semmilyen más országban nem volt tapasztalható.
A globális trendek ilyen irányú alakulását látszanak alátámasztani további kijelentések is, köztük Peking azon jelzése, hogy a szénalapú energiaelőállítást megbízható biztosítékként látják a „megújuló energiaforrásokból” származó villanyáramelőállítás akadozó szállításainak tükrében. Hasonló az indiai álláspont is, amely a világ legnépesebb országaként és növekvő energiaigényére tekintettel ugyancsak erőteljes mértékben számol a szénalapú energiaforrásokkal. Afrikában is hasonló trendek mutatkoznak, ahol az új szénerőművek üzembehelyezése tekintetében Zimbabwe és Zambia mutatott erőteljes ilyen irányú változást, ezekben az országokban mutatták ki a szénfelhasználás növekedésének kétharmadát a régión belül. Ugyanakkor globális megítélésben jelzésértékű lehet a GEM azon adata is, hogy a tavalyi évben lassult a szénerőművek leállításának tervezett trendje is, miközben a leállításra tervezett ilyen létesítmények közel hetven százaléka működésben maradt.
