Európa hezitál: mi legyen a zöldítéssel?
Enyhülhet az európai nyomás az emissziók csökkentésére. Brüsszelben ma az EU-országok képviselői megvitatják a 2040-re vonatkozó éghajlati célokat, miután szeptemberben az egyes államok nem tudtak megegyezni az emissziók csökkentésének határértékéről.
Így szóba kerülhet az eredeti célok enyhítése is. Például felmerült annak a lehetősége, hogy a célokat külföldi kibocsátási kreditek vásárlásával lehetne csökkenteni, vagy hogy elhalasztanák a belső égésű motorok kivezetésének határidejét, amit egyes európai autógyártók hevesen szorgalmaznak. Ausztria pedig az erdőtlenítésre vonatkozó irányelv újabb elhalasztását javasolta. Ez az irányelv korlátozná azoknak a növényeknek az importját, amelyek termesztése hozzájárul a trópusi erdők pusztulásához, de a mezőgazdasági termelők és a kereskedők a növekvő adminisztratív terhek miatt is bírálják.
A kompromisszumos javaslatot a dán elnökség is jóváhagyta, amely új javaslatában biztonsági okokból nem ad meg konkrét számokat arra vonatkozóan, hogy mennyivel kellene csökkenteni a klímacélokat. Az Európai Bizottságnak 2026-ig el kell készítenie a hatástanulmányokat, és azok alapján adott esetben módosítania kellene azokon.
Az Európai Bizottság továbbra is azt javasolja, hogy 2040-ig az Unió 90 százalékkal csökkentse nettó kibocsátását 1990-hez képest. Ez a terv Európa számára biztosítaná a szén-dioxid-semlegesség elérését a század közepére. Ezzel elsősorban az energiaigényes iparral rendelkező országok – Olaszország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság – nem értenek egyet, és a versenyképességre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokra figyelmeztetnek.
Egy másik vitatott kérdés az úgynevezett szén-dioxid-kreditek kérdése. Az elv az, hogy az a ország, amely nem képes elég gyorsan csökkenteni kibocsátását, máshol „megvásárolhatja” a szükséges erőfeszítések egy részét – például olyan projektek finanszírozásával, amelyek külföldön csökkentik vagy megkötik a szén-dioxidot.
A 2040-es éghajlati célról folyó jelenlegi vitában arról van szó, hogy az EU tagállamai ezekkel a kreditekkel fedezhetnék részben kötelezettségeiket. Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy ez az arány legfeljebb három százalék legyen, míg Franciaország öt százalékra történő emelést kér. A megoldás ellenzői azonban arra figyelmeztetnek, hogy ezzel Európa csak „megvásárolná” kibocsátásait, ahelyett, hogy valóban befektetne saját iparának dekarbonizálásába.
Egy másik vitatott kérdés, amelyről jelenleg Brüsszelben tárgyalnak, az úgynevezett erdőirtási irányelv. Ez a maga nemében az első ilyen jellegű a világon, megköveteli a kakaó, kávé, pálmaolaj, fa vagy marhahús importőreitől, hogy bizonyítsák, hogy termékeik előállítása nem okozott erdőirtást.
Az Európai Bizottság bejelentette, hogy javasolni fogja a rendelet, amely eredetileg 2024-től lett volna hatályos, további egy évvel történő elhalasztását. Ausztria a hatálybalépés elhalasztása mellett azt is szeretné, ha egyes országokat „erdőket nem károsító” országként jelölnének meg, vagy ha bevezetnének egy minimális határt, amely alatt a szabályok nem lennének érvényesek, és ha csökkentenék az adminisztratív terheket az ellátási láncokban azokban az országokban, amelyeknek nincs problémájuk az erdőirtással.
A brüsszeli tárgyalások az új célokról két nappal a brazíliai Belémben kezdődő COP konferencia előtt zajlanak. Az EU eredetileg azt szerette volna, ha céljait már jóval ezelőtt jóváhagynák a világ államfői előtt. Olyan országok, mint Csehország, Franciaország, Olaszország vagy Lengyelország túl ambiciózusnak tartották a 1990-hez képest 90%-os kibocsátáscsökkentési célt 2040-re, azonban vannak olyan államok is, amelyek számára a 90% éppen a minimum.
A jóváhagyáshoz minősített többségre van szükség. A távozó cseh miniszter, Petr Hladík már hétfőn bejelentette, hogy a Cseh Köztársaság a új cél ellen fog szavazni. A minősített többség azt jelenti, hogy az EU 27 tagállamából 15 szavaz a javaslat mellett, és azt az EU teljes népességének legalább 65%-át képviselő államok támogatják.
