2025. január 17., 12:12

Elzászi kalandok

Hölvényi György (Fidesz-KDNP) EP-képviselő vendégeként volt lehetőségem az Esterházy Akadémia jóvoltából Strasbourgba kiutazni. A fő cél az Európai Parlament meglátogatása volt.  A Budapestről induló autóbusszal több kisebb megállóhelyet is megterveztek szervezőink.

Colmar
Colmar mesés utcái
Fotó: Hajtman Gábor

A korai hajnali négy órai indulásunk ellenére nem látszott a társaságon a fáradtság, hiszen mindenki örült annak, hogy Németország nyugati felét, majd a franciaországi Elzász vidékét, környékét fedezheti fel. Természetesen a hosszú út során jólesett egy kis szunyókálás a buszon, de ugyanúgy érdemes volt meghallgatni az idegenvezető Ausztriáról, Németországról, vagy éppen Franciaországról szóló beszámolóját.

A kulturált, modern és nyugodt kisváros

Az első megállónk a nyugat-németországi Ulm városába vezetett. A kis városkába egyből beleszerettem, hiszen egyszerre volt nyugodt, modern, tiszta és kulturált. A karácsonyi vásár hangulatos volt. Igyekeztem a helyi specialitásokat is megkóstolni: a híres Käsespätzle-t, vagyis az osztrák sajtos nokedlit. 

Ulm városában található a gótikus építészet egyik remekműve, az ulmi nagytemplom, amely a világ legmagasabb keresztény temploma a maga 161,53 méteres magasságával. 

Ulm
Az ulmi nagytemplom belseje
Fotó:  Hajtman Gábor

A mai evangélikus nagytemplom régebben katolikus volt. A belsejét egy kicsit átalakították, az üveges templomok megmaradtak, s az is érdekességnek számít, hogy az igehirdetés a szószékről zajlik.

Ulm
Az ulmi dóm
Fotó:  Hajtman Gábor

 

Ulm
A Duna
Fotó:  Hajtman Gábor
Az Elzász régió fővárosa

Másnap már a híres Európai hídon keltünk át Franciaországba, hogy megérkezzünk az Elzász vidék fővárosába, a csodálatos Strasbourgba.

Mint ismeretes, a Rajna jobb partján fekvő Elzász történelmileg Közép-Európa német nyelvű térségei közé tartozott. A lakosság jelentős része ma is beszéli a német elzászi dialektusát, bár a legtöbben már francia nyelvet használják. Az évszázadok során ez a terület többször gazdát cserélt, hol francia, hol pedig német vidék volt. 1871-ben a Német Birodalom részéve vált egészen 1918-ig, az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerződésig, amikor is Franciaország kapta meg. 1940-ben ismét német fennhatóság alá került, majd 1944-től újra francia lett.
Strasbourg
Fotó:  A kis Franciaország Strasbourgban

Strasbourg mindig is a régió központja volt. Nem hiába, hiszen a város már a középkorban is kiépült. Az építészetet tekintve inkább a német beütést lehet észrevenni, habár az évek során igyekeztek a városnak "franciás" jelleget adni. A Petite France (Kicsi Franciaország), amely a Grande Île nevű szigeten, az Ill-folyó mentén fekszik, pontosan ezt a jellegzetességet adja vissza.

Strasbourg
Strasbourg
Fotó:  Hajtman Gábor

A város legjelentősebb látnivalója a strasbourgi katedrális, amely több mint kétszáz évig volt a világ legmagasabb épülete. A templomot eredetileg román stílusban kezdték el építeni, később azonban gótikus stílusban fejeződött be az építkezés. A katedrális egyébként ingyenesen látogatható, a kilátószintre viszont csak külön belépőjeggyel lehet feljutni.

Strasbourg
A strasbourgi katedrális
Fotó:  Hajtman Gábor
Az Európai Parlament

A város szélén található a Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bíróságának székhelye, illetve az Európai Parlament ikonikus toronyháza is. A tanulmányi kirándulásunk fő eseménye az Európai Parlament megtekintése volt. Itt fogadott bennünket vendéglátónk, Hölvényi György (Fidesz-KDNP) EP képviselő úr. Neki köszönhetően járhattuk körbe az Európa Parlament épületét.

Európai Parlament
Az Európai Parlament épülete Strasbourgban
Fotó:  Hajtman Gábor

Az Európai Unió működését tanulmányaimnak köszönhetően ismerem, és 2010-ben a brüsszeli parlamentben is jártam, de a strasbourgi intézmény felfedezésére ezidáig nem került sor.

Judi Tamara
Fotó:  Csoportkép
Érdekes volt meghallgatni a képviselő úr előadását az Európai Unióról, Európáról, a kereszténység jövőjéről, melyet aztán az esti vacsora során jobban kibontottunk. A képviselő úr nagyon közvetlen volt, kellemes volt vele a vacsora elfogyasztása egy szolidabb strasbourgi étteremben, a beszélgetés pedig sokkal könnyedebben zajlott a helyi elzászi borok kóstolása mellett.
Az elzászi Franciaország

Másnap folytatva az utunkat Riquewihrt és Colmart tekintettük meg.

Riquewihr  kisebb település s egyúttal jelentős borvidéknek is számít. Kicsi, de mégis meseszép vidék, a házak is olyanok, mintha mesevilágban járnánk.

Riquewihr
Riquewihr
Fotó:  Hajtman Gábor

Az adventi vásár nagyon hangulatos volt, ilyenkor az utcák zsúfoltak, mindenki próbálta beszerezni az utolsó ajándékokat, vagy csak meg akarta ismerni a helyiek tárgyi remekműveit, megkóstolni a helyi sajtokat, borokat.

Riquewihr
Riquewihr, a mesés kis település
Fotó:  Hajtman Gábor

A település fekvése azért is érdekes, mert bár Elzász egyik legjelentősebb borvidékének számít, mégis látni a Vogézek hegyeit. A karácsonyi vásár bejárását követően egy borkóstolón vehettünk részt, ahol egy helyi családi vállalkozó borászcsalád mutatta be a helyi készítményeket.

Bor
Fotó:  Borkóstoló Riquewihrben

Délután a környék egyik legismertebb városát, Colmárt csodálhattuk meg. Ebben a városban éreztem úgy igazán, hogy Franciaországban vagyok. Lehet, hogy azért, mert a délutáni kávémat franciául kértem ki, (az egyetemen volt két szemeszter franciám,  egy két mondatot tehát össze tudok rakni), vagy csak azért, mert maga a város hangulata, légköre olyan “franciásnak” tűnt a számomra.

Kávé
Kávé Colmárban
Fotó:  Hajtman Gábor

Ugyanakkor a város megőrizte a régies jellegét is, a házak nagy része 15. és 17 század között épült. Maga a város hangulatos, a séta kellemes, az embernek olyan érzése van, mintha egy faluban lenne.

Colmar
Colmar városa
Fotó:  Hajtman Gábor
Colmar
Colmar mesés utcái
Fotó:  Hajtman Gábor
Egy kis szelet Bajorországból

A következő nap már hazafelé vettük az irányt, elhagytuk Elzászt. Útközben azonban megnéztük a németországi bajor vidéket, Rothenburg települését sikerült megcsodálnunk. A város ma is őrzi középkori jellegét, sokan Németország legszebb városának tartják. Az idegenvezetőnk elmesélte a városhoz fűződő legendát is.

Rothenburg
Rothenburg
Fotó:  Hajtman Gábor
A hiedelem szerint a harmincéves háborúban, 1631-ben egy katolikus tábornok foglalta el a várost. Szorultságukban a tanácsurak sört kínáltak neki egy több mint háromliteres serlegben. A tábornok a várost egyébként porig akarta égetni, megenyhült és elrendelte, hogy ha valaki a serleget egy húzásra kiissza, akkor a várost megkíméli. Az öreg polgármester jelentkezett, majd egy húzásra kiitta a serleget, így a várost sikerült megmenteni.

A városban nem sok időnk volt körülnézni, ám a karácsonyi vásárt sikerült megtekinteni, melyet a híres és történelmi közel 6 méter magas városfal mentén tettünk meg.

Rothenburg
A rothenburgi városfal
Fotó:  Hajtman Gábor

Összességében nagyon élveztem a német- franciaországi kirándulást, mely természetesen nem valósulhatott volna meg Hölvényi György meghívása nélkül. Habár Németországban már jártam egyszer, de Franciaországot most végre sikerült kipipálni. Érdemes volt megcsodálni a kontinens nyugati felét, melynek kultúrája és történelme gazdag, öröksége pedig reméljük, hogy sokáig fennmarad még. Ez persze azon is fog múlni, hogy Európa hogyan éli túl a világ globális kihívásait.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.