Elzászi kalandok
Hölvényi György (Fidesz-KDNP) EP-képviselő vendégeként volt lehetőségem az Esterházy Akadémia jóvoltából Strasbourgba kiutazni. A fő cél az Európai Parlament meglátogatása volt. A Budapestről induló autóbusszal több kisebb megállóhelyet is megterveztek szervezőink.

A korai hajnali négy órai indulásunk ellenére nem látszott a társaságon a fáradtság, hiszen mindenki örült annak, hogy Németország nyugati felét, majd a franciaországi Elzász vidékét, környékét fedezheti fel. Természetesen a hosszú út során jólesett egy kis szunyókálás a buszon, de ugyanúgy érdemes volt meghallgatni az idegenvezető Ausztriáról, Németországról, vagy éppen Franciaországról szóló beszámolóját.
A kulturált, modern és nyugodt kisváros
Az első megállónk a nyugat-németországi Ulm városába vezetett. A kis városkába egyből beleszerettem, hiszen egyszerre volt nyugodt, modern, tiszta és kulturált. A karácsonyi vásár hangulatos volt. Igyekeztem a helyi specialitásokat is megkóstolni: a híres Käsespätzle-t, vagyis az osztrák sajtos nokedlit.
Ulm városában található a gótikus építészet egyik remekműve, az ulmi nagytemplom, amely a világ legmagasabb keresztény temploma a maga 161,53 méteres magasságával.
A mai evangélikus nagytemplom régebben katolikus volt. A belsejét egy kicsit átalakították, az üveges templomok megmaradtak, s az is érdekességnek számít, hogy az igehirdetés a szószékről zajlik.
Másnap már a híres Európai hídon keltünk át Franciaországba, hogy megérkezzünk az Elzász vidék fővárosába, a csodálatos Strasbourgba.
Strasbourg mindig is a régió központja volt. Nem hiába, hiszen a város már a középkorban is kiépült. Az építészetet tekintve inkább a német beütést lehet észrevenni, habár az évek során igyekeztek a városnak "franciás" jelleget adni. A Petite France (Kicsi Franciaország), amely a Grande Île nevű szigeten, az Ill-folyó mentén fekszik, pontosan ezt a jellegzetességet adja vissza.
A város legjelentősebb látnivalója a strasbourgi katedrális, amely több mint kétszáz évig volt a világ legmagasabb épülete. A templomot eredetileg román stílusban kezdték el építeni, később azonban gótikus stílusban fejeződött be az építkezés. A katedrális egyébként ingyenesen látogatható, a kilátószintre viszont csak külön belépőjeggyel lehet feljutni.
A város szélén található a Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bíróságának székhelye, illetve az Európai Parlament ikonikus toronyháza is. A tanulmányi kirándulásunk fő eseménye az Európai Parlament megtekintése volt. Itt fogadott bennünket vendéglátónk, Hölvényi György (Fidesz-KDNP) EP képviselő úr. Neki köszönhetően járhattuk körbe az Európa Parlament épületét.
Az Európai Unió működését tanulmányaimnak köszönhetően ismerem, és 2010-ben a brüsszeli parlamentben is jártam, de a strasbourgi intézmény felfedezésére ezidáig nem került sor.
Másnap folytatva az utunkat Riquewihrt és Colmart tekintettük meg.
Riquewihr kisebb település s egyúttal jelentős borvidéknek is számít. Kicsi, de mégis meseszép vidék, a házak is olyanok, mintha mesevilágban járnánk.
Az adventi vásár nagyon hangulatos volt, ilyenkor az utcák zsúfoltak, mindenki próbálta beszerezni az utolsó ajándékokat, vagy csak meg akarta ismerni a helyiek tárgyi remekműveit, megkóstolni a helyi sajtokat, borokat.
A település fekvése azért is érdekes, mert bár Elzász egyik legjelentősebb borvidékének számít, mégis látni a Vogézek hegyeit. A karácsonyi vásár bejárását követően egy borkóstolón vehettünk részt, ahol egy helyi családi vállalkozó borászcsalád mutatta be a helyi készítményeket.
Délután a környék egyik legismertebb városát, Colmárt csodálhattuk meg. Ebben a városban éreztem úgy igazán, hogy Franciaországban vagyok. Lehet, hogy azért, mert a délutáni kávémat franciául kértem ki, (az egyetemen volt két szemeszter franciám, egy két mondatot tehát össze tudok rakni), vagy csak azért, mert maga a város hangulata, légköre olyan “franciásnak” tűnt a számomra.
Ugyanakkor a város megőrizte a régies jellegét is, a házak nagy része 15. és 17 század között épült. Maga a város hangulatos, a séta kellemes, az embernek olyan érzése van, mintha egy faluban lenne.
A következő nap már hazafelé vettük az irányt, elhagytuk Elzászt. Útközben azonban megnéztük a németországi bajor vidéket, Rothenburg települését sikerült megcsodálnunk. A város ma is őrzi középkori jellegét, sokan Németország legszebb városának tartják. Az idegenvezetőnk elmesélte a városhoz fűződő legendát is.
A városban nem sok időnk volt körülnézni, ám a karácsonyi vásárt sikerült megtekinteni, melyet a híres és történelmi közel 6 méter magas városfal mentén tettünk meg.
Összességében nagyon élveztem a német- franciaországi kirándulást, mely természetesen nem valósulhatott volna meg Hölvényi György meghívása nélkül. Habár Németországban már jártam egyszer, de Franciaországot most végre sikerült kipipálni. Érdemes volt megcsodálni a kontinens nyugati felét, melynek kultúrája és történelme gazdag, öröksége pedig reméljük, hogy sokáig fennmarad még. Ez persze azon is fog múlni, hogy Európa hogyan éli túl a világ globális kihívásait.