Eltiltást kapott Franciaországban a szerb focista az LMBTQ propaganda elutasítása miatt
Négy meccsre szóló eltiltást kapott a francia ligában a Lyon szerb játékosa Nemanja Matic, mert az Angers elleni összecsapáson egy szalaggal letakarta a mezén az LMBTQ+ feliratot, amelyet az úgynevezett „Pride hónap” keretében tettek fel a csapat mezére – számolt be több hírforrás, köztük a journalistenwatch.com is.
Az eltiltáshoz vezető incidensre még május második felében került sor, amikor Matic jelenlegi csapata a Lyon liga béli riválisával az Angers-el mérkőzött, és nem mellékesen az aktuális „LMBTQ+ kampány” idején, amelyet az utóbbi években rendszeresen júniusra időzítenek a témakör „aktivistái.” A propaganda kampány részeként a csapatok játékosainak mezén egy LMBTQ+ támogató feliratot helyeztek el a focisták mezének karrészén. Ez volt az az a felirat, amelyet a pravoszláv keresztény vallású szerb focista úgy ítélt meg, hogy azzal nem tud azonosulni és vallási meggyőződése keretén belül azt a döntést hozta, hogy inkább eltakarja azt, mivel nem hajlandó propagálni egy olyan ideológiát, amely ellentétes a világlátásával.
A szerb labdarúgó egyéni döntésére – illetve sokkal inkább az azt követő eltiltásra – csaknem egyöntetű módon reagáltak a közösségi médiában közzétett bejegyzéseikben a szurkolók, egyértelművé téve mit gondolnak a francia labdarúgóligában (is) „egyedüli elfogadható” véleménnyé tett woke propagandáról.
Az aktuális európai hatalmi fősodor persze ezúttal sem volt rest és bevett szokásához híven ezúttal is azonnali szankciókkal reagált a „nem megfelelő” véleménynyilvánításra, aminek kézzelfogható következménye a más véleményt megfogalmazó játékos eltiltása volt. Ma pedig Európában sajnos már ott tartunk, hogy egy ilyen reakció ellenkezője lett volna a meglepő. Talán éppen ezért érdemel még több tiszteletet a szerb labdarúgó kiállása saját világlátása mellett, amelyre bizony kevesebb példa van manapság, mint amennyi a civilizációjára és (egykori) szabadságára oly büszke Európában annak hagyományai mentén elvárható lenne.
A 21. századi Franciaországa, Voltaire, Rousseau, Diderot hazája ma ott tart, hogy ezek a nagyok, de még De Gaulle is foroghat a sírjában. Miközben 1968 párizsi tüntetéséinek, időközben a nagypolitikába került, már hetvenes éveiket taposó „világmegváltói” hallgatnak. Állítólag minden generációnak megvannak a maga nagyjai a maguk hozta változásokkal. Lehet, hogy éppen ez az évszázad lesz a kivétel?
