Egyelőre nem számolnak közös fizetőeszközzel a BRICS tagállamok
Túl korai egy a BRICS tagállamok által létrehozandó közös valuta kérdéséről beszélni, jelenleg inkább az van terítéken, hogyan lehet kiszélesíteni azt a gyakorlatot, hogy a csoport tagállamai az egymás közti kereskedelmet saját valutáikban bonyolítsák – mondta Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter a brazil O Globo napilapnak adott, a napokban megjelent interjújában.
Bár az elmúlt néhány évben széleskörű, és viszonylag gyors ütemű tagállami bővítéseken átesett, és egyre jelentősebb gazdasági erőt képviselő BRICS csoport vonzatában eddig érdemi szinten nem is esett szó egy közös valuta bevezetésének lehetőségéről, s most ezt a kérdést – a csoporton belül jelentős súllyal bíró Oroszország - külügyminisztere is időszerűtlennek minősítette, a téma felszínre hozatala mégis jelzésértékű lehet. Akár azon a szinten, hogy úgymond „hőmérő céllal az állóvízbe dobott” információcsepegtetésről legyen szó, de még inkább, ha annak hátterében valós igény állna. Még akkor is, ha egy ilyen lehetőség potencionális megvalósíthatóságának útjában – még a hatékonyság ezernyi kérdését félretéve is – számos olyan politikai és technikai jellegű megoldás elérésének szükségessége áll, amelyek több évtized távlatában sem valószínűsítik a téma aktuálissá tételét.
A nemzeti valutákban történő elszámolás terén egyébként a BRICS csoporton belül Oroszország már egy jelentős arányt ért el, jelenleg elszámolásai mintegy 90 százalékát már így bonyolítja. Ezzel összefüggésben az orosz külügyminiszter az interjúban arra mutatott rá, hogy: senki nem akar szenvedni a Nyugat szankcióitól, amely ezek terén a pénzügyi piacokon birtokolt monopolhelyzetét használja.
Ha nem is az elkövetkezendő néhány évet nézve, de jövő tekintetében az is jelzésértékű lehet, hogy az időközben a fél világ ellen vámháborút indító Donald Trump amerikai elnök már nem sokkal idei hivatalba lépésének kezdetét követően bírálta az egységes BRICS valutának már csak az ötletét is, már akkor 100 százalékos vámokat kilátásba helyezve a résztvevő országokkal szemben. Ez, az időközben bejelentett amerikai vámintézkedések tudatában már szinte nem is jelent kiemelkedő fenyegetést, de akkoriban még kiemelkedő szintű nyomásgyakorlásnak tűnhetett a nemzetközi kereskedelemben már évtizedek óta szinte teljes monopolhelyzetet élvező amerikai dollár védelmében.
Elhamarkodott kijelentések mellőzése mellett, utóbbi vonzatában mégis sokat sejtet, hogy a horribilis - és óriási összegekkel növekvő - amerikai adósságállomány, valamint az egyes vélemények szerint leginkább csak „papíron”, vagyis a „kreatív” kimutatásoknak köszönhetően teljesítő amerikai gazdaság, együttese miatt egyre gyakrabban hangzik el a kérdés, hogy vajon milyen következményekkel járna, ha a dollár elveszítené kizárólagos szerepét.
