A bizottság a két nukleáris csapás túlélőinek alulról szerveződő szervezetének az atomfegyvermentes világért folytatott erőfeszítéseiért ítélte oda a kitüntetést, és azért, mert a túlélők – japánul hibakusák – tanúságtételükkel bizonyítják, hogy soha többé nem szabad bevetni nukleáris fegyvert.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjak svéd alapítója, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át.
Nobel halálakor, 1896-ban Norvégia még Svédországhoz tartozott, és vélhetőleg Nobel ezért rendelkezett így, de végakaratában nem indokolta döntését.
A díjat adományozó bizottság öt tagját a norvég parlament, a Storting nevezi ki, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét.
A kitüntetést "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai", valamint az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.
A Nobel-békedíjjal járó érem különbözik a többitől: előlapján más szögből látható a díjalapító portréja, hátlapján három egymást ölelő férfialak áll a latin "Pro pace et fraternitate gentium" (A békéért és népek testvériségéért) felirat alatt, az érme oldalába vésik bele az évet és a díjazott nevét. A díjjal járó pénz összege 11 millió svéd korona, a kézzel írott, norvég nyelvű diplomán a Stockholmban átadottaktól eltérően nem szerepel az indoklás.
A díjat 1901 óta 105. alkalommal osztották ki, 19 évben (1914-1916, 1918, 1923, 1924, 1928, 1932, 1939-1943, 1948, 1955-1956, 1966-1967 és 1972) nem talált gazdára.
A Nobel-békedíjat eddig 142 kitüntetettnek ítélték oda, 111 személynek és 31 szervezetnek, mivel azonban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) háromszor, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) pedig kétszer is megkapta, 111 személy (92 férfi és 19 nő), valamint 28 különböző szervezet a Nobel-békedíj kitüntetettje.
Az első Nobel-békedíjat 1901-ben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát alapító Henry Dunant kapta. A kitüntetést 71 alkalommal kapta egy díjazott, 31-szer ketten, két esetben hárman kapták megosztva. 2022-ben először egy személy és két szervezet. Legfiatalabban a 2014-ben, 17 éves korában kitüntetett pakisztáni diáklány, Malala Juszafzai, aki egyben a mindenkori legfiatalabb Nobel-díjas, legidősebben pedig, 86 évesen a Pugwash-mozgalmat elindító brit Joseph Rotblat részesült a kitüntetésben 1995-ben.
A Nobel-békedíjat 1961-ben már halála után ítélték oda Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkárnak (a díjak 1974 óta nem adományozhatók posztumusz). Visszautasításra is egy példa van: 1973-ban a vietnámi békeszerződés megkötéséért a vietnámi Le Duc Tho és az amerikai Henry Kissinger megosztva kapta a kitüntetést, amelyet Le Duc Tho nem vett át.
A díj odaítélésekor öten voltak letartóztatásban: 1935-ben a német Carl von Ossietzky, 1991-ben a mianmari Aung Szan Szú Kji, 2010-ben a kínai Liu Hsziao-po, 2022-ben a fehérorosz Alesz Bjaljacki és tavaly az iráni Nargesz Mohammadi.
Az 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Linus Pauling 1962-ben a Nobel-békedíjat is megkapta, ő az egyetlen, aki mindkét kitüntetését egyedül kapta.
A díj történetében a legtöbb, 91 jelölést a nők jogaiért küzdő amerikai Jane Addams kapta, az elsőt 1916-ban, a díjat végül 1931-ben vehette át. Ezzel szemben az amerikai Emily Greene Balch, Addams munkatársa, az első világháború után hontalanul maradtak érdekében fáradozó Fridtjof Nansen norvég sarkkutató és Theodore Roosevelt amerikai elnök első jelölésük után megkapták a Nobel-békedíjat.
Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai:
2014 - Az indiai Kailás Szatjárti és a pakisztáni Malala Juszafzai a gyermekek jogainak védelmében, a gyermekek és fiatalok elnyomása ellen és tanuláshoz való joguk védelmében folytatott harcukért.
2015 - A tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett, mert nagyban hozzájárult a tunéziai plurális társadalom felépítéséhez, "alternatív, békés politikai folyamatot indított el, amikor az ország a polgárháború szélére sodródott".
2016 - Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a kolumbiai fegyveres konfliktus lezárásáért tett erőfeszítéseiért.
2017 - Az atomfegyverek betiltásáért küzdő ICAN nemzetközi civil kezdeményezés, mert ráirányította a figyelmet arra, milyen katasztrofális következményekkel járhat atomfegyver bevetése a Földön, valamint kiemelkedő erőfeszítéseket tett az atomfegyverek globális és teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséért.
2018 - Denis Mukwege kongói sebész-nőgyógyász és az iraki jazidi Nadia Murad emberi jogi aktivista "a nemi erőszak mint háborús fegyver alkalmazása" elleni küzdelmükért.
2019 - Abij Ahmed Ali etióp miniszterelnök "a béke és a nemzetközi együttműködés érdekében tett komoly erőfeszítéseiért, különösen az Etiópia és Eritrea közötti határvita megoldásában betöltött meghatározó kezdeményező szerepéért".
2020 - Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) azon erőfeszítéseiért, amelyeket az éhínséget háborús fegyverként való felhasználása ellen tett.
2021 - Maria Ressa Fülöp-szigeteki és Dmitrij Muratov orosz újságíró a "demokrácia és a tartós béke előfeltételének tekinthető véleménynyilvánítás szabadságáért" folytatott erőfeszítéséért.
2022 - Alesz Bjaljacki fehérorosz aktivista, az orosz Memorial emberi jogvédő szervezet, valamint az ukrán Polgári Szabadságjogok Központja, mert "a civil társadalmat képviselik hazájukban, és évek óta kiállnak azért, hogy az emberek szabadon bírálhassák a hatalomban lévőket és az állampolgárok alapjogai érvényesülhessenek."
2023 - Nargesz Mohammadi iráni aktivista, újságíró "a nők iráni elnyomása ellen és az emberi jogokért és szabadságért folytatott küzdelméért".
