Egy amerikai gázóriás is jelentősen profitál az Irán elleni háborúból
Óriási bevételnövekedést könyvelhetett el az Amerikai Egyesült Államok második legnagyobb cseppfolyósított gáz (LNG) vállalata a Venture Global az Irán elleni háború kezdete, illetve pontosabban azóta, hogy a háború következményeként korlátozódtak a közel-keleti gázszállítások és megugrott a gáz ára – számolt be az amerikai vállalat számaira hivatkozva több hírforrás, köztük az aol.com is.
Köztudomásúnak számít, hogy nem csak minden háború lefolytatásához kell pénz, de az is, hogy az ilyen konfliktusok kirobbanásának hátterében is rendszerint ott a pénz, illetve az, hogy a háborúk számos gazdasági szereplőnek óriási bevételeket generálnak, és távolról sem csak a hadiipari cégekről van szó, hanem például a háború okozta megváltozott gazdasági körülményeket kihasználni tudó vállalatokról is.
Mi több, a fennálló helyzetnek – vagyis a Hormuzi szoros – részleges vagy teljes átjárhatatlanságának abból a szempontból is haszonélvezői, hogy a kőolaj és a gáz szűkülő piaci kínálatóból következő áremelkedés is nekik kedvez. Az amerikai cégek tehát lehetőséget kapnak arra, hogy korábbi konkurenseik vásárlóit átvegyék, ráadásul úgy, hogy a korábbi áraknál jóval magasabb áron exportáljanak számukra.
A cseppfolyósítási díjak kulcsfontosságú bevételi elemet jelentenek az amerikai LNG-üzemek számára, amelyek jellemzően fix díjakat számítanak fel hosszú távú szerződések keretében, és képesek az árakat a globális LNG-piaci körülmények alapján módosítani. A Venture Global átlagos cseppfolyósítási díja a vállalat által a spot piacon és a rövid távú szerződések alapján értékesített szállítmányok megbízásáért kapott magasabb árak, valamint a hosszú távú megállapodások alapján értékesített alacsonyabb árú mennyiségek keverékét tükrözi. Az amerikai vállalat átlagos cseppfolyósítási díja például az Egyesült Királyság esetében ebben az évben az első negyedévi 3,82 amerikai dollárról 6,45 amerikai dollárra nőtt egymillió fűtési egységre számolva, vagyis mintegy 69 százalékkal emelkedett. Ehhez pedig hozzájön a cég kiszélesedett jelenléte a spot piacon, ami lehetővé teszi számukra, hogy a meredek ár ingadozásokból gyorsabban profitáljanak, mint a konkurenseik, akik az általuk szállított gáz nagyobb részét rendszerint hosszú távú szerződések alapján árulják. És már helyben is vagyunk.
Az Irán ellen folytatott háború és az izraeli-amerikai bombázások következményeként és a Hormuzi szoros többszöri lezárásának folyományaként februártól gyakorlatilag megszűnt a katari LNG szállítás, amely korábban a globális cseppfolyósított gáz export mintegy ötödét tette ki. Ráadásul az amerikai-izraeli agresszióra adott iráni válaszcsapások márciusban kiiktatták a Ras Laffan-i cseppfolyósító üzemet is, aminek közvetett következményeként az amerikai LNG export soha nem látott magasságokba szökött, természetesen rekordbevételeket is generálva ezeknek a vállalatoknak. Csak a nagyságrendek érzékeltetésének céljával érdemes megemlíteni, hogy az Irán elleni támadások megkezdése után néhány héttel az LNG árai az ázsiai spot piacokon már a háború előtti árak duplájára nőttek, az orosz gázszállítástól megfosztott és ezáltal a gázszállítás tekintetében rendkívül ingatag Európában pedig a háború előttihez képest 50 százalékkal emelkedtek.
A fennen és évtizedekig hirdetett „közös értékek” védelme helyett ugyanis a valóságban rendszerint az egyéni érdekek hathatós végrehajtása az, ami a nagy döntések és háborúk hátterében valóban ott van. A két például hozott eset között számos hasonlóság és talán csak egy-két eltérés van, utóbbiak sorában az is, hogy míg az első esetben európai szövetségesei (vagy inkább vazallusai) megkopasztása árán „kerültnek helyzetbe” az európai szállításaikat megsokszorozó amerikai cégek, addig most közel-keleti „partnereik” exportjának ellehetetlenítésével gazdagodnak a Trump kormányzattal baráti viszonyt ápoló amerikai energiavállalatok.
Ezekután az már csak hab a tortán, hogy ugyanezen érintett országoknak még „erősen ajánlott” azokból az amerikai fegyverekből is bevásárolni, amelyeket állítólag az önjelölt világcsendőr „természetesen” az ő védelmük szintjének javításáért kínál fel megvételre. Akár ide is illeszkedhetne a mondás, hogy akinek ilyen barátja van annak ellenségre már nincs is szüksége.