Donald Tusk nem a probléma, csak következmény
A heti lengyel hírek kapcsán Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettes politikai menedékkérőként való érkezése dominálta a sajtót, pedig igazán nem is ez volt magyar szempontból a legfontosabb hír. Bár megvallom, meleg, simogató érzés töltött el Donald Tusk és háborúpárti minisztere, Radoslaw Sikorski hisztériás rohamát követő fenyegetései hallatán, valamit jól csinálunk, ha a mélyállam kiszolgálóinál ilyen heves reakciót váltunk ki. Szinte már bájos, mennyire kedvében akarnak járni Manfred Webernek ezzel a nagyon látványos hungarofób pózzal.
Az igazán érdekes esemény azonban a lengyel konzervatív erőkön belül történt. Jerzy Kwasniewski, az Ordo Iuris Jogi Kultúra Intézet elnöke hívta fel a figyelmemet egy közleményben Jarosław Kaczynski, a Jog és Igazságosság párt elnöke egy elképesztő kijelentésére. A lengyel jobboldali politikus egy hetilapnak adott interjújában tett kijelentése szerint „az erkölcsi kérdésekben a konzervatív és a liberális gondolkodás közötti kompromisszumra” kell törekedni. Nos, ha valaki nem érti, hogyan veszíthette el a lengyel nemzeti konzervatív oldal a választásokat, akkor a fenti kijelentés hasznos kiindulópont lehet. Hogy a lengyel nemzeti oldal krízisben van, az egy erős eufemizmus.
Emlékeztetett II. János Pál szavaira, miszerint az értékektől mentes demokrácia szükségszerűen „nyílt vagy álcázott totalitarizmussá” válik. A szerző kiemeli, hogy a tapasztalat ráadásul azt mutatja, hogy a szóban forgó „kompromisszumok” nem mások, mint egyoldalú engedmények az emberi méltóság melletti kiállás, valamint a család és a szabadság védelme szempontjából. Mi több, egy egyszer feladott területet szinte soha nem lehet visszavenni, mert a forradalmi baloldal, amely buzgón szorgalmazza a számára kedvező megállapodásokat, soha nem köt kompromisszumot, és folyamatosan aláássa a társadalmi rend alapjait.
A lengyel jogász úgy folytatja, hogy amióta a tudomány, az ész és az igazság nyílt ellenségei a demokratikus színtérre léptek, és az államhatalom kihasználását követelik ideológiáik és utópiáik megvalósítása érdekében, minden velük való kompromisszum a pusztulás felé tett lépéssé vált.
Az elhamarkodott kompromisszumokra kész politikusok a rájuk bízott racionális választók szemében irracionális és destruktív politikák végrehajtóivá és támogatóivá válnak. A kompromisszumok ilyen spiráljának vége nemcsak a politikai bukásuk, hanem a közösség gazdasági, társadalmi és kulturális elsorvadása is, amelyet az állam meggyengülése és végső soron politikai összeomlás követ. A múltban a kereszténydemokrácia számos európai pártja hunyt szemet e probléma felett, ezért aratják most a forradalmárokkal kötött kompromisszumok gyümölcseit, írja az Ordo Iuris elnöke.
Tekintettel arra, hogy mi történik a jobbközép pártokkal Nyugat-Európában, a lengyel Jaroslaw Kaczynskinak is tudnia kell, hogy amikor a nagy mainstream pártok - miután megfosztották őket eszméiktől - képtelenek ezt belátni, gyorsan megtanulják a saját bőrükön, hogy a politika irtózik a vákuumtól, írja a lengyel jogász.
Az Ordo Iuris vezetőjének szavaihoz hozzátenni nehéz lenne, de ha mindez érvényes, akkor csak azt a következtetést lehet ebből levonni, hogy a Donald Tuskok, Olaf Scholzok, Keir Starmerek vagy Emmanuel Macronok csak szimptómái és elrettentő következményei az európai konzervatív pártok identitás és hitvesztésének. Az önpusztító tébolyodott baloldal felemelkedése épp a kompromisszumok politikájának szüleménye, amikor olyan vezetők, akiknek erkölcsi irányadást kellett volna mutatniuk a polgárok számára, kényelmesen sodródtak egy erőszakos kisebbséggel kötött kompromisszum felé a társadalmi béke nevében.
Végezetül talán érdemes lenne megjegyezni, hogy egy hazug, gyáva magyarnál talán csak egy ilyen lengyel szomorúbb látvány. A lengyel konzervatívok számára most már talán kezd világossá válni, hogy amíg a háború és kompromisszum-párti Kaczynski mozgatja a háttérből a nemzeti erőket, és amíg a frontvonalon a karizma nélküli, Kamala Harris előtt hajbókoló Morawieczki vezeti a küzdelmet a brüsszelita globalisták ellen, addig igazi megújulás nem várható.
A jövőre esedékes elnökválasztás egy hatalmas esély a lengyel jobboldal újraéledésére.
Sajnos itt sem Kaczynski embere, Karol Nawrocki hozná el az igazi változást, hanem a hanyatlófélben levő kompromisszum-konzervatívok legnagyobb jobboldali kihívója, Slawomir Mentzen. Pártja, a 2022-es választásokon csak hét százalékot elért Konfederacja, mára megduplázta népszerűségét, és ha az Európai Parlamentben lengyel nyelven osztja ki valaki a nihilista bürokráciát, az rendszerint ennek a pártnak képviselője. Morawieckiéknek, legalábbis amíg hatalmon voltak, mi békepárti magyarok nem voltunk elég jók. Talán ennek az új csapatnak azok leszünk, de az biztos, hogy az északi irányban kinyújtott kezünk már kezd egy kicsit elfáradni.
A szerző a Hungary Today és az Ungarn Heute főszerkesztője, a Magyarország Barátai Alapítvány kommunikációs menedzsere.
