Brüsszel új menüt ír: jöhet a lisztkukac a kenyerünkbe!
Brüsszel újabb megkérdőjelezhető döntést hozott az európai fogyasztók rovására: immár enedélyezett a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) lárváiból készült por élelmiszerekben való felhasználása. Ezzel az Európai Bizottság tovább erőlteti az ízeltlábúakat, annak ellenére, hogy a lakosság jelentős része bizonyára idegenkedik ettől a gondolattól.
Meglepő, de ez nem az első ilyen lépés. Az elmúlt években már engedélyezték az alombogárlárvák (Alphitobius diaperinus), a keleti vándorsáska (Locusta migratoria) és a házi tücsök (Acheta domesticus) felhasználását is élelmiszerekben.
Január 20-án az Európai Bizottság hivatalosan is jóváhagyta tehát a lisztbogár lárvájából UV-sugárzással készített por beillesztését az úgynevezett új élelmiszerek listájába. Ez az intézkedés egy újabb lépés afelé, hogy a hagyományos élelmiszereket rovarliszttel helyettesítsék.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) úgy véli, hogy a lisztkukac-por „biztonságosan fogyasztható”, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Így ez a rovaralapú adalékanyag mostantól megjelenhet a kenyerekben, tésztákban, süteményekben, sajtokban és tejtermékekben, sőt, még a gyümölcskompótokban is.
Valóban erre van szüksége az európai fogyasztóknak?
A döntés nem maradt ellenvélemények nélkül: az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága (ENVI) elutasította a francia konzervatív Laurence Trochu kezdeményezését, amely megakadályozta volna a lisztkukac-por bevezetését. Silvia Sardone olasz EP-képviselő szerint
miközben az emberek nem kérnek ebből az újfajta „élelmiszerből.”
A szabályozás értelmében az EU-ban forgalmazott kenyerek 100 grammonként akár 4 gramm lisztkukac-port is tartalmazhatnak, míg a sütemények esetében ez az arány 3,5 gramm.
A vásárlóknak innentől érdemes lesz alaposan átnézniük a címkéket, ha el akarják kerülni a rovaralapú összetevőket.
Brüsszel egyértelműen egy olyan jövő felé tereli Európát, ahol a húsfogyasztás csökkenése mellett a rovarok válhatnak az étrendünk fő fehérjeforrásává. Noha egyes országokban a rovarfogyasztás megszokott, Európában ez továbbra is idegen gondolat.
Az biztos, hogy a rovarliszt bevezetése nem a fogyasztók természetes igényeit szolgálja, hanem egy újabb lépés egy megkérdőjelezhető, globális élelmiszerpolitika felé. Hát nem ínycsiklandó?
