Betiltotta London pakisztáni polgármestere az angol zászlók használatát a foci-Eb idején
Sadiq Khan, London pakisztáni gyökerű, muszlim polgármestere betiltotta, hogy a városban az aktuálisan zajló labdarúgó-Európa bajnokság idején a taxisok és a különböző applikációk alapján személyszállítást végző autósok angol zászlókat vagy más hasonló megjelöléseket használjanak az autóikon – számolt be a döntésről számos hírforrás, köztük a the-sun.com is.
Az elvben még saját fővárosukban élő, de ott már régóta kisebbségben maradt brit lakosság körében nem kis felháborodást váltott ki a döntés, tekintve, hogy a foci hagyományosan a szigetország legnagyobb érdeklődésre számot tartó, nemzeti sportjának számít. Vélhetően ez indokolja, hogy az esetről még a hasonló, nemzet- és identitásellenes, döntéseket rendszerint „finoman elhanyagoló” fősodratú londoni sajtó is vezető hírei között számolt be. Talán azért is, mert a látszat ellenére, az egyébként az „adózni vagy börtönben ülni” mondás évszázados brit valóságát hétköznapi alaptételévé tévő őslakos népesség számára is vannak még átléphetetlen határok. Legalábbis egyelőre.
A döntés, amely mintegy 125 ezer autóvezetőre vonatkozik, az érintettek jelentős részének körében ellenérzéseket váltott ki – számolt be a helyi sajtó egy része, amely az ügyben megszólalók állításaira hivatkozva rámutatott: az autókon elhelyezett angol zászlók semmivel sem zavaróbbak a forgalomra, mint az egyébként hétköznapinak számító reklámfeliratok és hasonlók. Néhány hírforrás az esettel kapcsolatban arra is rávilágított: miszerint az egyébként a fősodor által megjelenéseikben nagyon is támogatott szivárványos LGBTQ-zászlókra semmiféle hasonló korlátozás nem vonatkozott és nem vonatkozik.
Mint ahogy, vélhetően az is a londonisztáni hétköznapok szerves része, hogy közel egy éve a szélsőséges iszlamista Sadiq Khan által vezetett város önkormányzata egy olyan turisztikai tájékoztató nyomtatványt adott ki, amelyben egy fehér család fotója alá az a felirat került, miszerint: „ez nem reprezentálja a valós londoniakat.” S ha még ez sem lenne elég az ottani helyzet felismeréséhez, valamint a jelképek valós súlyának érzékeléséhez, említsük meg, hogy az idei húsvét alkalmával a szigetország legfőbb keresztény jelképének számító Westminsteri apátságot – a pakisztáni alkotmány ünnepére hivatkozva – pakisztáni lobogóval díszítették fel. Ez talán már nem kíván további kommentárt.
Bizonyára sokan akadnak olyanok is, akik számára ezek a tények sem elégségesek ahhoz, hogy rávilágítsanak az illegális bevándoroltatás és a globalista hatalom által támogatott európai népességcsere az őslakosságra gyakorolt hatásaira.
