Berlinben találkoztak a Weimari Háromszög vezetői
Donald Tusk lengyel kormányfő, Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár pénteken Berlinben tárgyaltak a Weimari Háromszög keretében az Ukrajnának nyújtandó további támogatásról.
Erről írt egy jegyzetet Stier Gábor, a moszkvater.com főszerkesztője.
Mint megállapítja: Lengyelország új, az európai fősodorba belesimuló kormánya életet lehelne a Weimari Háromszögbe, s úgy tűnik, az ukrán válság talán össze is hozza a sokáig halódó szövetséget.
- fogalmazza meg a kérdést a cikk szerzője.
1991-ben létrehozott együttműködési formátum története erősen hullámzó. Lengyelország új, Európa-párti kormánya arra törekszik, hogy erősítse az együttműködést Berlinnel és Párizzsal.
A mostani találkozó előtt Stephane Séjourné francia külügyminiszter kiemelte, hogy további támogatási tervekkel állnak elő Ukrajna segítésére. Német kollégája, Annalena Baerbock szerint addig fogják segíteni Ukrajnát, amíg szükséges.
A francia külügyminiszter azt mondta, az orosz agresszió mindent megváltoztatott Európában, ezért az EU-nak új energiára van szüksége. A találkozó legfőbb kérdése ugyanakkor, hogy miként sikerül csillapítani e kérdésben a Párizs és Berlin között az utóbbi időben kiéleződött ellentéteket.
A weimariak együttműködése a PiS kormányzása alatt erősen lehűlt.
A német és francia kormányok számára Varsó fontos szövetséges, végül is egy 188 milliós tömb nevében léphet fel a három állam az EU-ban.
Lengyelország front államként Ukrajna első számú ellátási és kiképző központjaként is megkerülhetetlen az Oroszországgal vívott konfliktusban. Franciaországnak fontos, hogy az EU szorgalmazott „újrafelfegyverzésében” központi szerepet kapjon hadiipara, a lengyelek ne Dél-Koreában és az Egyesült Államokban vásároljanak, hanem nála. Ezt szeretnék elérni maguknak a német fegyver konszernek is. Lengyelország a balti és skandináv államokkal együtt pedig aggódik amiatt, hogy Trump visszatérésével meggyengül a NATO föléjük emelt pajzsa. Ezért is jelképes, hogy a háromszögben jelen van az atomhatalom Franciaország is.
– jelentette ki Andrzej Szejna, új külügyminiszter-helyettes a Rzeczpospolita című napilapnak adott interjúban. A több külpolitikai témára is kitérő beszélgetésben Szejna rámutatott, Németország Lengyelország legfontosabb gazdasági partnere. Ennek a politikai kapcsolatokban is tükröződnie kell. Lengyelország szempontjából azonban az lenne a legelőnyösebb, ha a kapcsolatokat szélesebb körben fejlesztenék, mégpedig a Weimari Háromszög nevű francia-lengyel-német formációban” – vélekedett a vezető diplomata. Arra a kérdésre, hogy miután „a visegrádi csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – V4-ek) és a Három Tenger Kezdeményezés (3SI) halott”, Varsó számára a Weimari Háromszög válik-e a legfontosabb együttműködési formátummá, Szejna megerősítette, ennek „így kell lennie”. Hozzátette, a német-francia páros kulcsszerepet játszik az EU-ban, az unió jövőjéről folytatott vitában, ezért stratégiai jelentősége van annak, hogy Lengyelország állandó jelleggel csatlakozzon hozzájuk.
Ez a két hír jól mutatja a Varsóban és ezzel párhuzamosan Berlinben is végbement változásokat. Donald Tusk választási győzelmével Lengyelország az eddigiekkel ellentétben nem Németország ellenében, hanem a nagyokkal összefogva erősítené európai és kelet-európai befolyását. Míg Kaczynskiék elsősorban az amerikai érdekek mentén, Németországot és Oroszországot gyengítve szerették volna ezt elérni, addig Tuskék kihasználnák a miniszterelnök kiváló berlini bekötését, és „jó európaiként” Brüsszel hullámán tennék Lengyelországot európai középhatalommá. Változnak a középhatalmiságot erősítő intézményi, szövetségi keretek is.
Meg kell jegyezni, hogy a globális változások kedveznek ezeknek az elképzeléseknek, hiszen egyrészt Trump várható győzelme egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok ismét elfordul Európától, másrészt Ukrajna felgyorsuló euroatlanti integrációja a háborúval párhuzamosan még inkább felértékeli Lengyelországot. De a V4-ek felerősödött belső törésvonalai is errefelé lökik Varsót. Sőt, a lengyel-ukrán viszony feszültebbé válása, az érdekütközések is inkább a középhatalmiságot kiteljesítő új eszközök igénybevételét feltételezik. A lényeg tehát változatlan, a középhatalmi álmok megvalósításához azonban az euroatlanti integrációs kereteket használná Varsó.
Ez az európai fordulat aligha tetszik a jelenlegi amerikai vezetésnek, de megfelelhet a következőnek már csak azért is, mert a Németországhoz közeledés lengyel szándékok szerint nem jelent távolodást az Egyesült Államoktól.
Az írás további részét itt olvashatja.
