Békaemberek vakondbőrben
Eredetileg a készülő(?) ukrán ellentámadásról szerettünk volna egy háttéranyagot írni, de a szerdai, Kreml elleni dróntámadás zárójelbe tette a témát. Mivel néhány nappal az állítólagos ukrán „terrorcselekmény” után még annyi a homályos részlet, hogy képtelenség tisztán látni, ezért az alábbiakban mi is szügyig merülünk a találgatásba.
Ha az ember előtt ennyi kérdés tornyosul, érdemes a tényekkel kezdeni. Nem sok van belőlük, de birtokukban legalább nem vagyunk teljesen vakon. Szerdán hajnalban dróntámadás érte az orosz kormányzat szívét, Moszkva történelmi magját, a Kremlt. Az egyelőre ismeretlen típusú drónokat, összesen kettőt, a komplexum légvédelme megsemmisítette. Két darab többszörösen összetett mondat. Ennyi!
Szerdán hajnali két óra körül került fel egy moszkvai híreket gyűjtő, „helyi érdekű” Telegram-csatornára az első videó a dróntámadásról.
Ezen még nem sok minden látszik, a sötét, rossz minőségű felvételen épp, hogy kivehetőek a Kreml tornyai. Csak a rend kedvéért, a Kreml nem egy konkrét épület, a megnevezés egy épületegyüttest, vagy inkább egy kisebb negyedet jelöl, Moszkva egyik történelmi magját, de gyakran használják az orosz kormányzat szinonimájaként is. Cikkünkben a közérthetőség kedvéért beszélünk Kreml elleni támadásról.
Érdekes, bár keveset emlegetett tény, hogy az orosz hírügynökségek csak 12 órával később, helyi idő szerint délután kettő körül számoltak be a történtekről, akkor már egyértelműen Kreml elleni támadást emlegetve, sőt, alig néhány órára rá a hivatalos orosz narratíva már Putyin elleni merényletkísérletről beszélt. Addigra egy másik videó is felbukkant. Ezen már látszik a robbanás pillanata, de a szemfülesebbek észrevehetnek még valamit a felvételen. Az épületegyüttes tornyára mászó két zseblámpás alakot.
Hogy kik ők és mit kereshettek hajnali kettőkor a tetőkön, nem tudni, ezzel kapcsolatban egyelőre kár találgatni, bár a magyarázat valószínűleg sokkal prózaibb, mint azt elsőre gondolnánk.
Vélhetően a helyi biztonsági szolgálat embereit látjuk.
Annak már kicsit több értelme van, ha a felek lehetséges motivációit feltérképezve próbáljuk megérteni, kik állhatnak a támadás mögött. Alapvetően két lehetséges forgatókönyvet érdemes felskiccelni, amelyeket aztán néhány finom ecsetvonással akár tovább is árnyalhatunk.
Elsőre talán a legkézenfekvőbb, hogy az ukrán kormány áll az akció mögött. Nyilván tisztában voltak vele, Putyint nem ölik meg két aprócska drónnal, legfeljebb, ha jó magasról a fejére ejtik. Hajnali kettőkor valószínűleg nem is tartózkodik majd a dolgozószobájában, de a támadásnak üzenet- és moráljavító értéke van a várva várt nagy „tavaszias” (a szerzői jogok Robert C. Castelnél vannak) ukrán ellentámadás előtt.
Egész könnyedén alátámasztható hipotézis ez. Az ukránok készülnek egy mindent eldöntő ellentámadásra, de a nagy nap előtt, az elmúlt hetek drón- és rakétatámadásait mintegy megkoronázandó, oda durrantanak egyet, ahol a legjobban fáj. Az orosz birodalmi álom „szívcsakráját”, a Kremlt veszik célba.
Más kérdés, nekik is tisztában kell lenniük azzal, egy ilyen akció olyan reakciót szül, amelyre az ukrán hátország nincs felkészülve.
Bucsa vagy Irpiny szörnyűségei után persze furcsa erről beszélni, de az Ukrajna elleni orosz agresszió, annak minden brutalitásával együtt, még mindig nem a vége. Moszkva, ha akar, jócskán tekerhet a „potméteren”. Arra itt nem kínálkozik elegendő tér, hogy azt is elkezdjük találgatni, egyelőre miért nem tekert, de az biztos, egy ilyen támadás után viszketni fog az ujjuk a rakétaütegek irányítópultjain.
Egészen rosszindulatú, de ki nem zárható feltételezés, hogy az ukrán kormány éppen erre számít. Az elapadóban lévő nyugati támogatásnak semmi sem adna akkora lendületet, mint egy ukrán hátországra mért, példátlan nagyságú orosz ellencsapás.
A másik fő irány a fentiek ellenkezője. Az ukránoknak semmi köze az egészhez, egy orosz akcióról van szó, egészen egyszerű céllal: elérni a háború eszkalációját.
Hogy ezt Putyin maga találta ki, vagy a rendszerrel elégedetlen „széljobberek” akarják végre úgy vívni a háborút, ahogy azt szerintük kellene, nem tudni. Az biztos, ezer és egy hasonló példát lehetne hozni az ilyen „hamis zászlós” műveletekre (a kétharmadát épp az Egyesült Államokból), de van itt néhány részlet, amely kissé összezavarja ezt az elsőre igen világos és kézenfekvő képet.
Május 9-én rendezik meg Moszkvában a győzelem napi ünnepséget. Mennyire jó ötlet azt prezentálni egy ilyen esemény előtt, az ország kellően sebezhető ahhoz, hogy két drón simán megközelítheti Moszkva belvárosát.
Rendben, a légvédelem lelőtte a drónokat, de csak odakerültek valahogy a Kreml fölé. Hogy orosz kormányzati körök előre megfontolt szándékkal indítottak volna támadást saját maguk ellen, bár nem kizárható, legalábbis valószínűtlen, és az orosz keményvonalasok érintettsége is csak eggyel tűnik valószínűbbnek.
A hivatalos közleményekből nem sok támponthoz jutunk. Ukrajna egyelőre mindent tagad, Moszkva már Washingtont vádolja, de az meg hallgat. Régi vesszőparipám, hogy egy-egy ilyen különleges esemény után a nyugati fősodor reakcióját figyelem. Egészen meghökkentő, de a kötelező körökön kívül alig foglalkoznak a támadással, akkor is azt kommunikálják, Oroszország állhat a háttérben. Messzemenő következtetéseket ebből sem érdemes levonni, de ha megengedi az olvasó, letennénk a magunk garasát.
Leginkább azt tartjuk valószínűnek, egy, az Egyesült Államok által jóvá nem hagyott ukrán akcióról van szó.
A kiszivárgott Pentagon-iratokból tudható, korábban is volt hasonló terve Kijevnek, de azt az amerikaiak még megakadályozták.
Hogy igazunk van-e, vagy sem, a következmények szempontjából tulajdonképpen teljesen mindegy. Zelenszkij irodájából származik az ötlet, esetleg néhány orosz szélsőjobboldali találta ki egy moszkvai bérlakásban, vagy ürgebőrbe varrt amerikai békaemberek akciójáról van szó? Számít ez valamit, ha az eszkaláció már elkerülhetetlennek látszik?!
Megjelent a Magyar7 hetilap 19. számában.
