Bár a hangsúlyok most eltolódtak, azért ez még egy háború…
A február 28-án fellángolt közel-keleti konfliktus miatt lekötött amerikai és európai erőforrások kapcsán Kijev stratégiai türelemre és aszimmetrikus megoldásokra kényszerül(t). Dnyipropetrovszk és Zaporizzsja határvidékén Ukrajna stratégiailag jelentős előrenyomulásokat ért el február-márciusban, visszaszerezve több települést és nyomást helyezve az orosz vonalakra. Mi, magyarok azt figyeljük, hogyan változtatja Volodimir Zelenszkij államfő a nyugati irányt verbális csatatérré, de közben a frontokon dörögnek a fegyverek.
Az első negyedév hadműveleti nagyképe alapján 2026 elejének fő jellemzői a fokozott attríciós küzdelem mellett a helyi kezdeményezések és kifáradás jelei voltak mindkét fél részéről. A háború továbbra sem ért átütő, stratégiai fordulóponthoz.
Az évkezdetet egyértelműen az orosz hadvezetés kényszerű, de eredményes "húsdaráló" taktikája határozta meg a donyecki irányban, amely január végére Pokrovszk elfoglalásához vezetett. Ez a hadműveleti siker azonban kettős élű fegyvernek bizonyult: bár Moszkva kiiktatott egy kritikus logisztikai csomópontot, az érte kifizetett ár – mind élőerőben, mind haditechnikában – olyan mértékű volt, amely február közepére láthatóan lelassította az orosz gőzhengert. A támadók nem tudták kihasználni a Pokrovszk utáni relatív űrt, mert az ukrán védelem rugalmas elszakadással és a mélységi tüzérség hatékony alkalmazásával megakadályozta a széles körű áttörést Nyugat-Donyeck irányába. Ezzel párhuzamosan az északkeleti, harkivi és szumi frontokon egyfajta "aktív befagyás" állapotát láthattuk, ahol az orosz próbálkozások a pufferzóna kiszélesítésére rendre elvéreztek a megerősített ukrán drónvédelem falán, és a harcok leginkább lokális jelentőségű taktikai javításokra korlátozódtak.
Észak-keleti irányban a harcok stabilizálódás jeleit mutatták: Harkiv környékén az orosz erők folyamatos nyomást gyakoroltak helyi támadásokkal és légicsapásokkal, de az ISW értékelései szerint áttörés nem következett be, míg a polgári célpontokra irányuló drón- és rakétatámadások súlyos civil veszteségeket és infrastruktúra-károkat okoztak, ami tovább terheli Ukrajna légvédelmi kapacitásait. Ezeket az incidenseket független tudósítások is dokumentálták, amelyek a nagy volumenű éjszakai támadásokról és azok következményeiről számoltak be.
A Donyecki tengely mentén a küzdelem továbbra is a tartós, kiszámíthatatlan közelharcok és tüzérségi küzdelem dominálta: a Donyeck környéki szektorokban mindkét fél helyi támadásokat indított a vonalak gyengítése céljából, logisztikai csomópontok és tűzvezetési pontok kerültek célkeresztbe, ugyanakkor nagyarányú áttörés ismétlődően nem valósult meg. Az ukrán oldal időről időre célzott csapásokat hajt végre orosz utánpótlási helyek ellen, ami rövid távon fenntartja a taktikai kezdeményezés kis mértékű eltolódását.
Műholdképelemzések és híradások szerint Oroszország frontközeli drónbázisokat bővít, és tömegesen alkalmazza a Geran/Shahed-típusú gyalogsági csapásmérő eszközöket, míg Ukrajna növeli az elfogó drónok és légvédelmi rendszerek bevetését, ez jelentősen befolyásolja a taktikai mozgásteret, mert a légvédelemre fordított erőforrások csökkentik a megszokott csapásmérő képességeket máshol. A dróntechnológia 2026-ra a hadviselés "szürke eminenciásából" annak abszolút domináns elemévé vált. Míg a háború korábbi szakaszaiban a drónok kiegészítették a tüzérséget és a páncélosokat, napjainkra már fordított a helyzet: a hagyományos fegyvernemek mozgását és túlélőképességét szinte teljes mértékben a drónfölény határozza meg. A drónok miatt a csatatér teljesen transzparenssé vált: semmi sem maradhat rejtve. Ez azonban egy furcsa patthelyzetet teremtett. Mivel minden nagyobb csapatösszevonást azonnal észlelnek és drónrajokkal támadnak, a nagyszabású, páncélos ékekkel végrehajtott áttörések, mint a II. világháborúban, szinte kivitelezhetetlenek.
A tavaszi időszak hadműveleti képét alapvetően a "raszputyica", vagyis az utak járhatatlanná válása fogja meghatározni az áprilisi hónapban, ami a nehézpáncélosok mozgását minimálisra csökkenti. Ez az időszak mindkét fél számára a tartalékok feltöltéséről és az átcsoportosításokról fog szólni. Várhatóan Oroszország egy újabb, minden eddiginél intenzívebb mozgósítási hullámmal próbálja majd ellensúlyozni az első negyedév veszteségeit, hogy május végére, a talaj megszáradásakor megindíthasson egy átfogó offenzívát Kramatorszk és Szlovjanszk irányába. Ukrajna ezzel szemben valószínűleg folytatja a "távoli fojtogatás" stratégiáját, fokozva a Krím-félsziget logisztikai elszigetelését és az oroszországi energetikai infrastruktúra rombolását. Katonai szempontból a döntő tényező a második negyedévben az lehet, hogy az ukrán légierő által integrált új nyugati platformok képesek lesznek-e tartósan visszaszorítani az orosz siklóbombákat, mert ezen légi fölény nélkül bármilyen ukrán ellentámadási kísérlet súlyos kockázatokat hordoz.
A frontvonalak statikussá válása mellett a háború egyre inkább a technológiai és gazdasági állóképesség próbája lesz, ahol a következő hónapok nem a gyors területfoglalásokról, hanem az ellenfél logisztikai gerincének megtöréséről fognak szólni. Amivel viszont egyik fél sem számol(hatot)t korábban: a külső, nem általuk befolyásolt geopolitikai események rövid távon képesek átrendezni a támogatási csatornákat és beszállítói láncokat; ez az, ami a legnagyobb bizonytalansági tényezőt jelenti a következő negyedév hadműveleti kilátásai szempontjából.
