„Az új román elnök számít ránk”

A romániai elnökválasztás után felhívta Önt Nicușor Dan megválasztott államfő és egyeztetett Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel is. Ennek fényében látszódik-e már, hogy miként oldódik meg a hosszú ideje húzódó román politikai válság?

Valószínű, hogy a kormányalakítási tárgyalások hivatalosan megkezdődnek a következő napokban, és az újonnan megválasztott elnöknek az első dolga az lesz, hogy miniszterelnököt találjon. Mivel jelenleg ügyvivő kormány van, fel kell kérni egy miniszterelnököt kormányalakításra.

Jön a nagykoalíció Bukarestben?

Az egyes számú megoldás a nagykoalíció lenne. De nem biztos, hogy ez lehetséges lesz, akkor pedig a kisebbségi kormány is szóba jöhet. Az RMDSZ-t a tárgyalásokra fölkérték, meghívták, és mi azt mondtuk, hogy ott leszünk természetesen.

Mit mondott Önnek az új román elnök?

Dan elnök maga is jelezte nekem személyesen, hogy számít ránk. Először nézzük meg, hogy miként fog kinézni a következő kormány struktúrája, és főleg a kormányprogram! Egy nagyon részletes koalíciós megállapodást látok szükségesnek ahhoz, hogy működőképes legyen egy kisebbségi kormány, de egy nagykoalíciós kormány esetében is – az eddigi gyakorlattal eltérően – a részletes megállapodás híve vagyok, ami azt jelenti, hogy leírjuk, hogy mit teszünk, mikor tesszük, és azt is, hogy mit nem teszünk.

Az elmúlt hónapokban három választást is tartottak Romániában. A magyar választók mindig elmentek, amikor az RMDSZ kérte őket.  Az új elnök megválasztásában különösen nagy súllyal esett latba az, hogy megtették a magyar választók, amit kértek tőlük. Mit kaphatnak „cserébe” a magyarok? Várható-e áttörés vagy valamilyen eredmény az anyanyelvhasználat, a jelképhasználat és az egyenjogúsítás más területein?

Egy kisebbségi kormányban a dolgunk mindig nehezebb, mert aki ellenzékben van, a kormány előterjesztéseit nem biztos, hogy mindig támogatja. Ha nagykoalíciós kormány jön létre, akkor könnyebb. Az elmúlt években arra törekedtünk, hogy amit megszereztünk, azt őrizzük meg, és amikor van egy rés a falon, akkor próbáljuk azt egy kicsit nagyobbra nyitni, és menjünk előre. A következő időszak ilyen lesz, a cél megőrizni az eredményeket, és ha van lehetőség, akkor továbblépni. A lényeg az, hogy javítsunk ott, ahol lehetséges, és az emberek biztonságérzete megerősödjön.

Már volt több „civil” hátterű elnöke Romániának az elmúlt negyed században, akiket aztán a román mélyállam bedarált vagy ha nem, akkor ők felejtették el, kiknek a szavazataival (általában a magyarokéval) nyertek. Mitől van reménye abban, hogy ez most másként lesz? 

Nagyon nehéz erre a kérdésre ma válaszolni, mert egy teljesen atipikus embert választott az ország elnöknek, aki a civil mozgalomból nőtt ki,  aki egy matematikus. Én ismerem őt, mert amikor még civil aktivista volt, én pedig kulturális miniszter, elég gyakran keresztezték útjaink egymást, hiszen ő a műemlékeket védte, én is, de azért akadtak helyzetek, amikor azért voltak vitáink.

Úgy ismertem meg őt, mint egy olyan embert, aki meg akarja mindig érteni a problémát mélységeiben. Lehet, hogy az épp a matematikusi habitusából adódik, tehát nem egy felszínes ember. És ha megtalálja a megoldást, akkor viszont, mint bizonyára minden matematikus, ahhoz hihetetlenül ragaszkodik. Szóval azt nem engedi el. És ebből indulok ki, amikor azt gondolom, hogy ő egy olyan elnök lesz, aki a problémákat megérti, a megoldást megtalálja és azt viszi előre, nem fogja elengedni.De hogy miként tudja majd a nagyon szétszakadt társadalmat ismét összefogni, az jó kérdés, mert igencsak polarizált az ország, ezt mindenki érzékeli a választások után. Most van egy kis idő a szakadékok, árkok betömésére és a hidak építésére.

A felvidéki magyar megmaradás szempontjából milyen tanulságokat hordoz a mostani romániai helyzet, illetve az erdélyi magyarság választásai?

Nem szeretek tanácsot adni senkinek, nem is az én dolgom. Mindegyik helyzet más. Más a felvidéki magyarok helyzete, más a délvidékieké, más a mi helyzetünk, nyilván mindegyiknek a maga helyén kell ismernie a lehetőségeit, de a legeslegfontosabb az, hogy a nagy közös dolgokban össze kell fogni. Aztán azon kívül lehet, néha kell is vitázni, ez elkerülhetetlen egy közösség esetében, de akkor, amikor nagy közös ügyekről van szó, akkor bátran össze kell fogni, előre menni, és a saját közösségünk érdekei szerint cselekedni. Akkor semmi más nem számít!