Az Európai Bizottság tudtával épülhet le a jogállamiság Spanyolországban
A jogalkotási szabályokat kijátszva módosítaná az igazságszolgáltatás egyik csúcsszervére vonatkozó szabályokat a spanyol szocialista-kommunista kormánykoalíció. A magyarokkal és a lengyelekkel kapcsolatos jogállamiság-féltés tükrében nehezen érthető a spanyol igazságszolgáltatás megrendülése körüli csend.
Kedden nyújtotta be igazságszolgáltatási reformcsomagját a parlament elé a spanyolországi kisebbségi kormánykoalíciót alkotó Szocialista Munkáspárt (PSOE) és a szélsőbaloldali Podemos. A tervezet szerint a kormányzat módosítaná a Legfőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjainak kiválasztási rendjét, lehetővé téve, hogy kormánykoalíció az ellenzékben lévő jobboldali Néppárt ellenében is tagokat jelölhessen a testületbe.
A Legfőbb Igazságszolgáltatási Tanács jelenleg 20 taggal működik, közülük 12 fő bíró, további 8 személy pedig tekintélyes jogász; a kétkamarás spanyol parlament kamaránként 6-6 bírót és 4-4 jogászt választ 3/5-ös többséggel). A Tanács fejét – vagyis az elnököt, aki a legfőbb spanyol bírói fórum élén is áll – a Tanács tagjai választják meg. A Tanács megbízatása öt évre szól, de mindaddig, amúgy az új Tanács fel nem áll, a tagok mandátuma meghosszabbodik.
A javaslat a fenti szabályokat egy lényeges ponton mindenképp áttöri: kétkörössé teszi a bírák megválasztását. Az első körben marad ugyan a mostani, 3/5-ös többséget megkívánó szabály, ami ugye továbbra is feltételezi az ellenzék támogató szavazatát is.
Arra az esetre, ha ez – például ellenzéki vétó miatt – akadályt jelentene, a módosítás értelmében második körben már csak abszolút, tehát 50% + 1 szavazatra van szükség az illető bíró megszavazásához.
Ennek kapcsán három szempontot fontos rögzíteni: egyrészt, a szocialista-kommunista összetételű kormánykoalíció úgy rendelkezik abszolút többséggel a parlamentben, ha álláspontját kívülről a katalán és baszk nemzetiségi-szeparatista erők is támogatják. A baszkok és a katalánok támogatására a kormánykoalíció azonban igenis számíthat, így a külső „erőforrások” bevonásával a kormányzati álláspont az ellenzék vétója nélkül is kikényszeríthetővé válik. Másrészt, a 12 fős spanyol alkotmánybíróság tagjait a szóban forgó Legfőbb Igazságszolgáltatási Tanács választja 2/3-os többséggel, így a kormánykoalíció akarata közvetetten az alkotmánybírák kiválasztása esetében is érvényesülhet. Harmadrészt pedig a többségi szabályok átírása egyelőre csak a bírókra vonatkozik, az elismert jogászok delegálására nem, ennek megfelelően ma még rendezetlen az az eset, ha a bírákat a kormánykoalíció némi hátszéllel megválasztja ugyan, de az elismert jogászok esetében a jobboldal továbbra is vétót emel.
A módosítással megkerülni kívánt Néppárt és a radikális Vox diktatórikusnak nevezte a kormánykoalíció lépését: az ellenzék szerint a kormány célja, hogy eltörölje a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Ez a felvetés bizonyára Didier Reynders uniós biztost is foglalkoztatja, El País-nak adott múlt heti interjújában ugyanis, amikor a spanyol Legfőbb Igazságszolgáltatási Tanács rendezetlen közjogi helyzete került szóba, jóindulatúan annyit javasolt a spanyoloknak, hogy mielőbb rendezzék a kérdést.
– magyarázta Reynders, hozzátéve, hogy habár nem ugyanarról a rendszerszintű problémáról van szó, jogellenesség „nagyon is speciális”.
