2026. május 2., 17:35

Az EU rasszizmussá minősítené a népességcsere bírálatát

Rasszizmusnak – és az ezzel összefüggő meglévő jogi keretekben szankcionálhatónak – készül minősíteni az Európai Unió a bevándorlás bírálatát, amelyet a „migránsok elleni gyűlöletként” fogalmaz meg a következő négy évre meghatározott „a rasszizmus elleni küzdelem stratégiája” nevet viselő dokumentumában az Európai Bizottság – számolt be nyilvánosan hozzáférhető információkra hivatkozva több hírforrás, köztük a report24.news hírportál is.

Az EU rasszizmus ellenes startégiájának dokumentuma - képernyőmentés - az EB hivatalos honlapja

Fotó: az EB hivatalos honlapja

A tizennyolcadik életévükön már legalább kétszer túllévő olvasóink talán ismerik azt a viccet, amelyik a bolsevik éra keserű humorának klasszikusa volt a szólásszabadságról és amely sajnos úgy tűnik, hogy egyre inkább visszanyeri aktualitását az orwelli jelen újra fogalmazásán minden erejével ügyködő Brüsszel égisze alatt. Nos, a közérthetőség kedvéért idézzük fel a „poént.”

Tehát, a vicc szerint a keleti blokkba bejutott nyugati újságíró a szólásszabadságról és annak valóságáról kérdezi az egyszeri embert a drótkerítésen innen. Mire a megkérdezett azt mondja: nálunk semmi gond nincs a szólásszabadsággal, mindenki azt mond, amit akar. Mire a nyugati riporter meglepetten visszakérdez: tényleg? Esetleg a szólás utáni szabadsággal kapcsolatban szoktak felmerülni gondok – jön a válasz.

A keserű nosztalgia által arcunkra csalt mosolyt azonban le kell, hogy törölje a valóság, mivel csaknem négy évtizeddel a rezsimváltás és több, mint húsz évvel a központosítási vágyait nem rejtő uniós kolosszushoz történt csatlakozás után, úgy tűnik az idők és a módszerek ismétlődnek. Mi több, a mostani példa sajnos távolról sem egyedülálló. Amikor a közvetlen demokratikus felhatalmazást soha magáénak nem tudó uniós vezetés abban a meggyőződésben él, hogy nem szolgálnia és megvalósítania kell a népakaratot és érdeket, hanem korlátoznia és ideológiai igájába hajtania azt, akkor baj van. Nagy baj.

Ennek a nagy bajnak sajnos már napi szinten látnunk kell a bizonyítékait. Ezek egyike a mostani példa is, amikor az önjelölt brüsszeli hatalom büntetni szándékozik egyértelműen elhibázott bevándorláspolitikájának bírálatát. A vonatkozó uniós lépés okai persze könnyen értelmezhetőek: minden eszközzel el kell nyomni azt az Európa szerte terjedő néphangulatot, amely megkésve, de mégis reagálni kezd az öreg kontinenst célzó szervezett bevándoroltatás negatív következményeire. Arra, hogy a nyitottság, a szolidaritás, az állítólagos gazdasági szükségszerűségek és egyéb minden lehetséges csatornán terjeszteni próbált célirányos hazugságok szivárványaival szemben Európa eredeti nemzetei olyan realitásokkal kelljen, hogy szembenézzenek, mint a már eltagadhatatlan migrációs hátterű bűnözés, a szociális rendszerek túlterheltsége, a nyugati nagyvárosok gettósodása, az európai életforma, a biztonság és a viszonylagosan jó – más uniós döntések mentén is lejtmenetre tett - életszínvonal eltűnése.

Amikor a hazugság már nem elég egy hatalom fenntartásához, a következő eszköz rendszerint a retorziók bevezetése.

Ezen a téren sem nyújt újat Brüsszel, hiszen az ottani – egy eurót sem termelő hatalom, - eddig sem volt rest az uniós polgárok adójából származó, újraosztott eurók visszafogásában, ha úgy kívánták igazi parancsolóinak érdekei. Az, hogy ez nettó rablás, látszólag senkit sem érdekelt, a bolsevik idők manipulációs módszereit mindenben felülíró propagandagépezetének tulajdonosait legalábbis semmiképpen sem. Ez azonban ma már nem elég, ezért előjöttek az egyéni büntetések rendszerére, a gondolat- és véleménybűnökre alapozó szankcionálással.

Ennek mintapéldája az EU vezetése által idén januárban közzétett stratégiai dokumentuma, amely az „Egyenlőség uniója: a rasszizmus elleni küzdelem stratégiája 2026-2030” nevet viseli és amely számos olyan előirányzást tartalmaz, amely nyilvánvalóan azt a célt követi, hogy brüsszeli vezetés látásmódját felülértékelje a lakosság nézeteinek, akár szankciókat érvényesítve is. A dokumentum egyik alapvetése, hogy rasszizmusnak kell minősíteni minden „migránsellenes gyűlöletet” – értsd bármiféle bevándorláspárti politikával szembeni bírálatot. A dokumentum alapján az állítólagos „rendszerszintű rasszizmus” megnyilvánulásaival szembeni politikákat kell megvalósítani az oktatási intézményekben, kormányzati és magénszférában, amelyek a bevándoroltatás támogatását segítik elő.

A stratégia minden más mellett a bevándoroltatást támogató nem kormányzati szervezetek rendkívül jelentős mértékű anyagi támogatását is előirányozza. Emellett azzal is számol, hogy a tagállamoknak intenzívebbé kell tenniük az úgynevezett „gyűlöletbeszéddel” szembeni fellépést, vagyis a bevándorlás negatív következményeivel foglalkozó közlések értékelését és annak követését, hogy az ilyenekben mennyire nyomon követhető az állítólagos rasszizmus.

Az Európai Bizottság dokumentuma olyan az oktatási intézményekben megvalósítandó „átnevelési programokkal” is számol, amelyek a legfiatalabb nemzedékek számára „nyilvánvalóvá tennék a gyarmatosító időszak bűneit” függetlenül attól, hogy az egyes tagországok mennyire voltak érintettek ebben az időszakban.

És hogy mennyire nem csak ajánlásszintű stratégiáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a dokumentum azzal is számol, hogy azok a tagállamok, amelyek 2028-tól nem vezetik be ezeket az „ajánlásokat” válaszlépésekkel kell, hogy számoljanak az uniós „támogatások” visszafogása terén. Gyakorlatilag tehát a legújabb stratégiát a brüsszeli véleménydiktatúra újabb, kiterjesztett eszközeként lehet értelmezni, olyanként, amivel az uniós „elit” valós parancsolói érdekeinek megvalósítására törekedve, igyekszik nem akart jövőt diktálni az európaiaknak. A kérdés, hogy mindezt meddig hagyják még a megszűnés irányába tolt európai nemzetek?

Megosztás

Címkék