Az elmúlt héten meghalt Moszkvában az európai külpolitika
Nem mi mondjuk, a Politico fogalmaz így. Szerinte a temetést idén tavasszal a tengeren tartják, mintegy 35 öl mélyen a Balti-tenger alatt, ahol egy „Fortuna” nevű orosz hajó rakja le az 1230 kilométer hosszú Nord Stream 2 gázvezeték utolsó szakaszát Oroszország és Németország között.
Persze ez így kemény, de az orosz fiaskó csak egyike, ahol megtapasztalhattuk az EU diplomáciájának tehetetlenségét. A Politico szerint Borell moszkvai látogatása egyben az európai geopolitikai ambíciók végét is jelentik.
Aki nem ismerné a történetet, Josep Borrell, az EU diplomáciájának főnöke ellátogatott Moszkvába, hogy beolvasson az oroszoknak a Navalnij ügy miatt, végső soron csak arra futotta neki, hogy fájdalmas arccal végighallgassa miképp is osztja ki az orosz külügyminiszter őt és Európát. Lavrov egyszerűen megbízhatatlan partnernek nevezte Európát, és bejelentette három európai diplomata kiutasítását. Kínos, de Borrellünknek nem igazán volt erre reakciója.
80 európai képviselő meg is írta levelét, ahol felhívták Ursula von der Leyent, hogy volna már olyan szíves leváltani ezt a diplomáciai zsenit, mégiscsak súlyosan károsította az EU renoméját. Persze miképp váltaná le von der Leyen, akinek magának is inog a szék az alfele alatt.
Mindenesetre a levélnek annyi hatása volt, hogy Borrell összeszedte bátorságát, és éles szavakkal megnyilvánult az orosz rezsimnek az autokráciához vezető útjáról. Nem volt épp meggyőző.
Nos, a Politico természetesen el is mondja nekünk. Mert ez egyszerű, csak elő kell vennie a szokásos sormintát, hogy az EU azért nem lehet erős, mert a 27 tagállam között nincs egység, és mindenkinek eltérő érdekei és nézetei vannak a külkapcsolatokról. Ezért nem lehet az EU nagy geopolitikai játékos.
A Politico szerint ez megnyilvánul a vakcina beszerzéseknél is. Saját magának sem tudott elegendőt és megfelelő gyorsan beszerezni, így még a latin-amerikai vagy az afrikai szegény országok is inkább más patrónust keresnek, mondjuk Kínát vagy az oroszokat.
Mosdatja is a Politico Borellt, hogy az érdekkülönbségek miatt volt ilyen félénk a spanyol diplomata. Már még sem ugrálhat úgy a szankciókkal, amikor ott vannak a németek, akik minél előbb befejeznék a Balti tengeren keresztül húzódó gázvezetéket, vagy meg a többiek, akik kacérkodnak az orosz vakcina vásárlásával.
Arra viszont nem volt előrelátása, hogy esetleg jobb lett volna, ha kihagyja a moszkvai látogatást, mert amit mondott volna, azt úgy sem mondhatta el. Szóval tiszta BUKÁS.
A Politico téved, és ugyanúgy jár el, mint a politikusok a brüsszeli buborékban. Bírálja a konszenzuális megegyezés gyakorlatát, és bevezetné a többségi szavazást. Persze így könnyebb volna átnyomni azokat a sokszor beteges elképzeléseket, amelyek a buborékban megszületnek, ahelyett, hogy meghallgatnák a tagországok elképzeléseit, és nem a ködös elképzeléseiket próbálnának rájuk erőltetni.
Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy mikép kaphat az EU buborékja ekkora politikai hatalmat, mikor az oda delegált politikusok nagy része, a saját országukban sikertelenül zárult karrierjük levezetéseként tekintenek a megbízatásra.
