Az Egyesült Arab Emírségek felhagy a dollárhasználattal az olajkereskedelemben

Az arab ország lépésének komoly arra mutató jelzésértéke lehet, hogy ismét egy lépéssel közelebb került a végéhez a múlt század hetvenes éveiben bevezetett petrodollár rendszer. Mint ismeretes ez utóbbi - az Amerikai Egyesült Államok és Szaud Arábia között kötött – megállapodás, amelyet később más olajtermelő országok is elfogadtak, kizárólagos szerepet biztosított az amerikai dollárnak a világ olajkereskedelmében, ami azon felül, hogy erősítette az amerikai fizetőeszközt, jelentős bevételeket hoz azóta is az amerikai államkasszába.

Egy ilyen lépés megtétele még tíz évvel ezelőtt is szinte lehetetlennek számított volna. Elég csak megemlíteni két ország – Irak és Líbia példáját - amelyek az elmúlt évtizedekben a dollárkereskedelem elhagyásában gondolkoztak olajkereskedelmükben, de végül – hogy diplomatikusan fogalmazzunk – erre nem keríthettek sort.

Az emírségek által most meghozott döntést lehetővé tévő egyik lényegi változásként a BRICS (Brazília, Oroszország, Kína, India és Dél-Afrikai Köztársaság) erősödő szerepét, valamint azt látják az elemzők, hogy éppen ezek az országok és mind több kereskedelmi partnerük áll át kétoldalú kereskedelmük tekintetében a nemzeti valutákban való üzletelésre és szűkíti ily módon a dollárnak vagy az eurónak saját gazdaságukra való befolyását.

Egy a Cryptopolitannek nyilatkozó szakértő, Jai Hamid szerint az emírségek döntése egyértelmű jele annak, hogy a múlttá válhat az amerikai dollár hegemóniája. „Az, hogy az Egyesült Arab Emírségek előnyben készülnek részesíteni a saját nemzeti valutájukat a dollár előtt, világosan ilyen érzelmekről tanúskodik. A lépés nem egy egyszerű politikai elmozdulás, hanem stratégiai manőver” – mutatott rá Hamid. A szakértő szavait alátámasztani látszik, hogy az Egyesült Arab Emírségek, Szaud Arábiával és Iránnal együtt egyike annak a hat országnak, amelyek jövőre meghívást kaptak a BRICS csoporthoz való csatlakozásra.

Bár a BRICS tagországokon belül már megmutatkoztak a nemzeti valutákban történő kereskedelem bizonyos korlátai is, mint például az, hogy az ilyen kereskedelem hosszabb idejű fenntarthatóságának feltétele a többé-kevésbé kiegyenlített kétoldalú kereskedelmi mérleg, ennek ellenére még komoly tartalékok rejlenek a rendszer fejlesztésében. Annál is inkább, mivel az amerikai gazdaság reálteljesítményének gyengülése kéz a kézben a rohamosan növekvő amerikai államadóssággal, mind komolyabb kérdéseket vet fel a dollár, mint legfőbb tartalékvaluta jövőjét tekintve.