Az amerikai elnökválasztás háttere

A november elseje utáni első kedd: 1845 óta tartják négyévente ezen a napon az amerikai választást. Pontosabban ez a „Választás Napja”, hiszen maga a szavazás már javában zajlik, hiszen több mint kilencvenmillióan adták már le előzetesen a voksukat levélben vagy személyesen. Az Elektori Kollégium tagjai a december 12. utáni első hétfőn formálisan is leadják a szavazatukat a jelöltekre, január elején a kongresszus hitelesíti az eredményeket, és a Beiktatás Napján felesketik az új elnököt, ami a huszadik alkotmánykiegészítés elfogadása óta mindig január 20-ára esik.

Az elmúlt években jelentősen megnőtt a választópolgárok száma: a Pew Research Center felhívja rá a figyelmet, hogy 2018-ra a 2000-es 193,4 millióról 233,7 millióra nőtt az Egyesült Államokban a választásra jogosultak száma. Ennek a több mint negyven milliós növekedésnek körülbelül háromnegyedét az etnikai kisebbségek adták: afroamerikaiak, latinók, ázsiaiak.

Ugyanakkor Észak-Dakota kivételével mindegyik állam megkövetel valamilyen regisztrációt a választótól, mielőtt szavazhatna. Ennek határideje államonként változik. 2018-ban az Egyesült Államokban kicsivel több, mint 153 millió regisztrált választót tartottak számon. Kaliforniában van a legtöbb regisztrált választó, majdnem tizenhatmillió, ugyanakkor a lakosságszámra vetített százalékban ez nem éri el az 52 százalékot, ami a második legalacsonyabb a tagállamok között. A leggyengébb eredménnyel, 49,5 százalékkal Hawaii „büszkélkedhet”, míg a legmagasabb 77,1 százalékossal Maine. Csak kilenc tagállamban, és a fővárosban éri el a hetven százalékot a regisztrált választók lakosságon belüli aránya. 2016-ban a Pew Research adatai alapján a regisztrált választók 87 százaléka adott végül le szavazatot.

„Minden állam a törvényhozó testülete által előírt módon annyi elektort jelöl ki, amennyi szenátor és képviselő az államot a kongresszusban összesen megilleti; de szenátort, képviselőt, valamint az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó bizalmi vagy fizetett hivatalt betöltő személyt nem lehet elektornak jelölni” – így fogalmaz az amerikai alkotmány. Sokszor felmerül a kérdés, miért nem egyszerűen a szavazatok száma dönt az elnökválasztáson? A válasz pedig az Egyesült Államok történelmének kezdeténél keresendő: az ország tizenhárom állam szövetségeként jött létre, nem hódítás, vagy más egy központból irányított terjeszkedés által. Az Egyesült Államok ma is ötven állam szövetsége, fővárosa Washington D.C. nem tartozik egyetlen tagállamhoz sem. A tagállamok választják meg közös vezetőjüket, a szövetségi kormány élére, amikor elnököt választanak. Ugyanakkor az elektori szavazatokat súlyozzák: minden állam annyi elektort jelölhet, amennyi a kongresszusi képviselőinek és szenátorainak száma összesen. Szenátora minden államnak kettő van, míg a képviselők száma az adott állam népességétől függ. Minél népesebb egy állam, annál nagyobb beleszólása van a választásba: Kaliforniának ötvenöt elektora van, Texasnak harmincnyolc, míg például Delaware-nek csak három

Maine és Nebraska kivételével az összes tagállam úgy döntött, hogy a legtöbb szavazatot szerző jelölt megkapja az állam összes elektorának támogatását. Ezt a gyakorlatot mostanában több oldalról is kritizálták, hiszen hiába szavaztak például Kaliforniában, a Donald Trumpra leadott majdnem négy és fél millió szavazat semmilyen hatást nem fejtett ki az amerikai elnök személyének kiválasztásakor, vagy fordítva a Texasban Hillary Clintonra leadott több mint hárommillió nyolcszázezer szavazat is „eltűnt a rendszerben”.

2016-ban nem volt hiány hűtlen elektorokban: komoly kampány zajlott a republikánusok köreiben, a párt próbálta megakadályozni a hűtlen szavazást, míg sokan próbáltak nyomást gyakorolni az elektorokra, arra hivatkozva, hogy a kollégium dolga pont az, hogy megakadályozza, hogy népszerű, de alkalmatlan ember kerüljön az elnöki székbe. Végül két republikánus elektor lett „hűtlen”: az egyik Ron Paulra, a másik John Kasichra adta a voksát. Három demokrata elektor Colin Powellre szavazott, egy Bernie Sandersre Hillary Clinton helyett, míg egy ötödik, Robert Saciatum politikai és környezetvédelmi aktivista, aki puyallup indián törzs tagja, szavazatát Faith Foltos Sas indián aktivistának adta, aki így az első őslakos amerikai lett, aki elektori szavazatot kapott.

A tagállamok eredetileg a „győztes mindent visz” stratégiát is azért választották az elektorok elosztásánál, mert remélték, hogy így nagyobb figyelmet fordítanak rájuk az elnökjelöltek. De a legtöbb államban az egyik vagy a másik párt annyira erőssé vált, hogy előre lehet tudni, hogy ki nyeri ott a választást. Biztosan tudható például, hogy Kalifornia állam elektorai a demokrata jelöltet támogatják majd az elnökválasztáson, míg mondjuk Alabama vagy Kentucky előre láthatóan a republikánus elnökjelöltet támogatja majd.

A csatatérállamok időről időre változnak, 2020-ban a Ballotpedia portál szerint a felmérések alapján tizenkét csatatérállamot nevezhetünk meg: Arizona, Florida, Georgia, Iowa, Michigan, Minnesota, New Hamp­shire, Észak-Karolina, Ohio, Pennsylvania, Texas, és Wisconsin. A FiveThirtyEight portál ide sorolja még Nevadát is. Ezekben a tagállamokban a két jelölt bármelyike győzhet, és összesen 193 elektori helyről zajlik bennük a harc.

Mindenki előtt ismert Joe Biden demokrata jelölt, és Donald Trump újrázni kívánó republikánus elnök neve, de nem csak ők jelöltették magukat az amerikai elnökválasztáson. A két nagy jelölt mellett a Libertariánus Párt jelöltje, Jo Jorgensen tudta jelöltetni magát az összes tagállamban, míg a Zöldek jelöltje, Howie Hawkins harminc tagállamban lesz rajta a szavazólapon, és további tizenhatban lehet rá érvényes szavazatként felírni. Rajtuk kívül még tizenöten lesznek rajta a szavazólapon legalább két államban, például Gloria La Riva szocialista aktivista, a híres énekessel csak névrokonságban álló Phil Collins, aki az alkoholtilalmat követelő párt tagja, és Kanye West rapper és producer. Tizenhat további jelölt szerepel a szavazólapon csak egy tagállamban, és további hatvanhatan regisztráltak egy vagy több tagállamban, így ezeken a helyeken a nevüket beírva érvényes voks adható le rájuk. Van egyébként olyan tagállam is, ahol előzetes regisztráció nélkül is érvényes szavazatot kaphat valaki, ha felírják a szavazólapra.

Nem csak elnököt választanak november harmadikán az Egyesült Államokban: mind a 435 kongresszusi körzetben voksolnak, azaz a képviselőház minden tagjáról döntenek. A demokraták a 2018-as „félidős” választások eredményeképpen többségben vannak a képviselőházban, a republikánusoknak most 21 helyet kéne elnyerniük, hogy ők kerüljenek többségbe.

Lesz ugyanakkor két speciális választás is: Arizonában John McCain halála, Georgiában Johnny Isakson lemondása miatt tartanak szenátorválasztást. Ezeket is beleszámítva a republikánusok 23 helyet próbálnak majd megvédeni, míg a demokraták tizenkettőt. Utóbbiaknak három vagy négy helyet kell elnyerniük a szenátusi többséghez. Az alelnök párthovatartozásától függően, mert döntetlen esetén az ő szavazata dönt a szenátusban.

Döntenek még tizenegy államban és két területen a kormányzó személyéről is, és sok tagállamban most választanak számos más tisztségviselőt is, például állami legfőbb ügyészeket és a tagállami kongresszusok tagjait.