Árplafonokat és korlátozásokat hozott az energiaválság Európában
Európa-szerte rendkívüli intézkedések jelentek meg az üzemanyagpiacon az utóbbi hetekben és több ország ideiglenes üzemanyag korlátozásokat vezetett be, míg mások árplafonokkal próbálták meg fékezni a drágulást. A Hormuzi-szoros körüli feszültség nyomán kialakult energiaválság hatásai így számos országban hozhatnak tartós ellátási zavarokat, ami több kormányt is hosszútávú beavatkozásra kényszeríthet.
Az Egyesült Államok és Irán között kirobbant konfliktus miatt kialakult energiaválság hatásai egész Európát súlyosan érintették, az országok többsége pedig bár eltérő módokon, de igyekezett mérsékelni az abból adódó áremelkedéseket.
Különösen igaz ez Közép- és Kelet-Európára, ahol az orosz energiaszállítások akadozása és a globális olajár-emelkedés egyszerre okozott ellátási problémákat, emiatt pedig több ország is korlátozásokat volt kénytelen bevezetni. Szlovéniában például márciusban több nagy kúthálózat ideiglenesen korlátozta a tankolható mennyiséget, hogy megelőzze a készletek gyors kimerülését. A döntés hátterében az állt, hogy a határ menti régiókban hirtelen megnőtt a kereslet, amivel párhuzamosan a pánikvásárlás is megjelent, ez pedig rövid idő alatt kiüríthette volna a kutakat. A korlátozás ugyan nem tartott sokáig és pár hét után feloldották, a szlovén kormány azonban nem zárja ki, hogy az amerikai-iráni konfliktus elhúzódása esetén a jövőben további hasonló korlátozásokra lehet szükség.
Ezzel párhuzamosan márciusban Szlovákiában is korlátozásokat vezettek be. Az országban a szabályozások leginkább a dízel kivitelének csökkentését célozták az országból, ami miatt a külföldiekre vonatkozó kettős árazás bevezetése mellett, a benzinkutaknál a gépkocsik csak az autó üzemanyagtartályába, és azon felül legfeljebb egy 10 literes tartályba tankolhattak.
Az országban ezen felül az alkalmankénti tankolás maximális mennyiségét 400 euró értékű árplafonhoz kötötték. A kormány végül április közepén megszüntette a 400 eurós tankolási limitet, a többi korlátozás azonban egyelőre továbbra is érvényben maradt. Ezalatt Magyarország és Horvátország is egy korábbi magyarországi intézkedéséhez hasonlóan, árplafonnal és kettős árazás bevezetésével igyekezett mérsékelni az üzemanyagárakat. Ennek értelmében a magyarországi rendszámmal és forgalmival rendelkező autóknak a benzint 595, a dízelt pedig 615 forint/liter szinten rögzítették, míg Horvátországban egy hasonló intézkedés keretén belül 1,50 euró/liter körül rögzítették a benzin árát és 1,55 euró/liter körül a dízelét.
Ezalatt a többi európai ország más módokon igyekezett elejét venni az elszálló üzemanyagáraknak. Franciaországban például a finomítók és forgalmazók árrésének korlátozásával próbálta meg a kormány mérsékelni a fogyasztói árakat, míg Görögországban egyfajta profitplafont vezettek be az üzemanyag-kereskedelemben, amivel szintén az árak növekedését igyekeztek megakadályozni. Lengyelországban pedig az állami olajcég csökkentette a marzsait, indirekt módon tartva alacsonyan az üzemanyag árakat. Németországban és Ausztriában pedig áprilistól napi egyszeri alkalomban korlátozzák az üzemanyagárak változtatásának gyakoriságát, hogy megakadályozzák a gyors és spekulatív drágulást, de Portugália is adócsökkentésekkel próbálja meg mérsékelni a fogyasztói árakat.
Az európai országok többsége tehát nem egységes stratégiával, hanem eltérő eszközökkel próbálja meg kezelni a válságot: míg egyesek közvetlen korlátozásokkal a fogyasztást kívánják mérsékelni, mások ár-beavatkozással a keresletet csökkentik, megint mások pedig szabályozási és fiskális lépésekkel igyekeznek stabilizálni a piacot.
Ezzel együtt az összes európai országra elmondható, hogy az amerikai-iráni konfliktus kitörése óta jelentősen megcsappantak a stratégiai készleteik, ami hosszútávon mindenhol komoly fennakadásokat eredményezhet az ellátásban.
Noha ugyanis egyelőre nem beszélhetünk üzemanyaghiányról, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanságok elhúzódása (lezárják-újra nyitják- újra lezárják) miatt könnyen kialakulhatnak regionális ellátási problémák, ami akár a teljes európai gazdaságot negatívan érintheti és arra késztetheti a kormányokat, hogy további korlátozó intézkedéseket vezessenek be.
A korábban, vagy jelenleg is alkalmazott döntések jelentős része ugyanis csak ideiglenes megoldást jelent a problémára, miközben a mögöttes gondok – az importfüggőség, a sérülékeny szállítási útvonalak és a geopolitikai bizonytalanság – jelen állás szerint még hosszú évekig fennállnak majd.
Mindez pedig hosszú távon komoly nyomást gyakorol majd a regnáló kormányokra, amelyeknek – ha ez bekövetkezik – egyszerre kell majd kezelniük az ellátási bizonytalanságot és az esetleges korlátozásokból fakadó társadalmi elégedetlenséget. Egységes, európai szintű kezelési stratégia híján így az energiabiztonság nem csupán gazdasági, hanem politikai kérdéssé is válik majd a jövőben a kontinensen.
