A szellemi betegekre is kiterjesztik az eutanáziát Kanadában
Kanadában 2027-től a szellemi betegségekkel regisztrált páciensekkel kibővítik azoknak a körét, akik élhetnek az eutanázia, vagyis az államilag támogatott asszisztált öngyilkosság intézményével – számolt be több hírforrás, köztük a thepeoplesvoice.tv hírportál is.
Kanadában 2016-ban legalizálták az eutanáziát, de az azóta regnáló kormányzatok tevékenysége mentén többször is bővítették azoknak a személyeknek a körét, akikre vonatkozhat az asszisztált öngyilkosság lehetősége. Ezalatt az idő alatt az ilyen módon a halálba segített személyek száma jelentős emelkedést mutatott az országban, ahol például arra hivatkozva is lehet kérni az eutanáziát, hogy ha valaki elszigeteltnek vagy magányosnak érzi magát. Ezekkel a bővítésekkel Kanada világszinten is az egyik „leghaladóbb” országnak számít a témában néhány európai ország, például Hollandia mellett.
A fentebb említett számokat kommentár nélkül hagyva az olvasók megítélésre marad az azok közti esetleges összefüggésekről alkotható nézet. Ugyanakkor néhány további tényt még meg lehet említeni. Az abortusz mellett éppen az eutanázia intézményének megítélése azon erkölcsi-politikai kérdések egyike amely időről időre ideológiai viták tárgyát képezi a politikai spektrum szereplői között, melynek önmagukat a liberális-progresszív szegmensbe soroló képviselői rendszerint a vonatkozó szabályozások lágyítása vagy felszámolása mellett foglalnak állást.
Míg az abortusz esetében liberális részről leggyakrabban a személy saját testéről hozható szabad döntés joga hangzik el érvként, addig az ellentétes oldal az élet védelmének szükségességét, illetve a gyermek mindkét szülőjének a döntéshez kapcsolódó erkölcsi jogának tiszteletben tartását szokta felhozni. Az eutanázia kérdésében az érvelés némileg különböző. Míg a szabályozások liberalizálása mellett kiállók ismét az egyén szabad döntésének fontosságát hangsúlyozzák, addig a másik oldal arra hívja fel a figyelmet, hogy az asszisztált öngyilkosság intézményesítése olyan – visszaélések lehetőségéből adódó - veszélyeket rejt magában, amelyek következményei visszafordíthatatlanok.
Bár a vélemény szabadsága kétségbevonhatatlan és azt is el lehet ismerni, hogy mindkét érvelésnek megvan a logikája és erkölcsi alapja is, nem árt meglátni bizonyos következetlenségeket az önmagát liberálisnak tartó politika néhány érvelésében. A teljesség igénye nélkül példaként lehetne felhozni éppen az elmúlt időszak liberális kanadai kormányzatait is, amelyek bár az eutanázia kérdésében az egyén saját magáról hozható döntésének szabadságát hangsúlyozták, például a Covid időszak állami kényszerítő intézkedései során már nem álltak ki az egyén döntésszabadsága mellett. Ugyancsak kilóg a lóláb az eutanázia lehetőségének érintetti körét kibővítő mostani döntés kapcsán, tekintve, hogy az egy olyan réteget – a szellemi betegséggel diagnosztizáltak körét – érinti, akiknek esetében fokozott mértékben fennállhat a veszélye, hogy esetleg nem egy saját meggyőződésből szabadon tett döntést hoznak.
Ezt a kettős látásmódot viszont már csak az utilitarista liberalizmus fogalomkörében lehet értelmezni, úgy ahogy azt az orwelli „duplagondol” kifejezése találóan körülírja: szabadság-szolgaság.
