A “Sárkány-Medve tengely” vethet véget az USA hegemóniájának?
Jelentős átalakuláson megy keresztül az eddigi világrend, aminek részeként az elmúlt években a korábban vitathatatlannak tűnő amerikai hegemónia is alapjaiban rendült meg. A Kína és Egyesült Államok közti gazdasági feszültségek, valamint az egyre nyilvánvalóbb orosz-kínai közeledés fokozatosan csökkentik a nyugati világ befolyását. A "Sárkány–Medve tengely" mentén kialakult stratégiai partnerség mindeközben egyre meghatározóbb szerepet játszik a nemzetközi politikában, ami végső soron egy többpólusú világrend kialakulását jelzi.
Ma már szinte senki számára nem kérdés, hogy a 21. század legnagyobb geopolitikai kihívása Kína lett az Egyesült Államok számára. A kínai térnyerés egyik legfőbb oka, hogy míg az Egyesült Államok az elmúlt évtizedben a gazdasági kapcsolatok elmélyítése helyett, a legtöbb esetben kudarccal végződő (erőszakos) demokráciaexportokkal volt elfoglalva, Kína az érzékeny kérdésekben tartózkodó és az egyes országok belügyeibe be nem avatkozó politikájának és gazdasági erejének köszönhetően számos beruházást eszközölt a világ több országában. Emiatt az ázsiai ország mára Afrikában, Latin-Amerikában és Európában is komoly gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik, és egyre több ország próbál szakítani azzal az elképzeléssel, hogy az Egyesült Államokat tekintse a legfőbb gazdasági partnerének.
A Kína által ezzel párhuzamosan folytatott “barátságos” térnyerés ugyanakkor mind a gazdasági, mind pedig a politikai kapcsolatok terén sikeresnek tűnik, mindez pedig egyre inkább megerősíti a világpolitikai átrendeződést és egy többpólusú világrend kialakulását. A "Made in China 2025" stratégia részeként pedig, amelynek célja, hogy az ország a legfejlettebb iparágak terén is világelsővé váljon, Peking mára nem csupán felzárkózni kíván, hanem egyértelműen vezető szerepre törekszik.
Ennek elérésében az ország pedig úgy tűnik, hogy komoly partnerre talált Oroszországban, amivel az elmúlt években egyre szorosabb kapcsolatot sikerült kiépítenie a kelet-ázsiai országnak. A két ország közötti kapcsolatok elmélyítése először az energiaszektorban vált kézzelfoghatóvá. Oroszország hatalmas mennyiségű földgázt és kőolajat kezdett szállítani Kínába, aminek egy részét jüanban denominált szerződések keretében tette meg, kikerülve a dolláralapú pénzügyi rendszert. Az orosz „Szibéria Ereje 1” gázvezeték megépítése, valamint a “Szibéria Ereje 2” vezeték építése és a folyamatosan bővülő kőolajexport pedig már nem csupán gazdasági, hanem stratégiai üzenet is volt a Nyugat felé, miszerint Oroszország képes új partnerre támaszkodni, még akkor is, ha közben el is veszíti az európai piacainak jelentős részét. Emellett az orosz–kínai kapcsolatok katonai téren is új szintre léptek. A két ország rendszeresen tart közös hadgyakorlatokat, a fegyverexportokon és a technológiai transzfereken keresztül pedig egyértelmű jelzést is küldenek az USA felé, miszerint a két ország kész szorosabbra fűzni a kapcsolatait a védelmi és katonai szektorban is, ha az szükséges.
A kínai-orosz közeledést ráadásul a Trump által év elején kirobbantott vámháború is mélyítette, amihez várhatóan a legutóbbi, amerikai-vietnámi kereskedelmi megállapodás is hozzájárul majd. Az eddigi vámok ugyanis bár kezdetben hatékony nyomásgyakorlási eszköznek tűntek, végül egyáltalán nem hozták meg a várt eredményeket.
Kína gyorsan alkalmazkodott az új környezethez és új piacokat keresett, miközben a belföldi fogyasztásának erősítésével mérsékelte a külső függőséget. Ráadásul a lépések az USA-ra is visszaütöttek, az amerikai vállalatok beszállítói láncai ugyanis megszakadtak, a mezőgazdasági szektor pedig jelentős veszteségeket szenvedett el a kínai válaszlépések miatt. Peking ezzel párhuzamosan Moszkvától is egyre több nyersanyagot vásárol, a két ország ráadásul már hosszú hónapok óta dolgozik részben közösen a saját digitális valutájuk bevezetésén, ami szintén hozzájárulhat a dollár globális dominanciájának csökkentéséhez.
Kérdés persze, hogy az egyre láthatóbban formálódó “Sárkány-Medve tengely” meddig marad mentes a nagyobb feszültségektől, mivel a kínai globális ambíciók Moszkvában is könnyen aggodalmat kelthetnek. Oroszország ugyanis már régóta vezető szerepre törekszik Közép-Ázsiában, a kínai gazdasági térnyerés így könnyen konfliktust szülhet a két ország között, nem beszélve arról, hogy a globális kínai térnyeréssel Oroszország geopolitikai súlya is tovább csökkenhet. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a közös érdekek egyelőre felülírják a nagyobb fokú rivalizálást a két ország között és háttérbe szorítják az esetleges konfliktusokat.
Az egyre látványosabb kínai és orosz partnerség tehát úgy tűnik, hogy nem csupán egy válasz az amerikai dominanciára, hanem sokkal inkább tudatos kísérlet egy új világrend kialakítására.
A folyamatosan formálódó “Sárkány-Medve tengely” pedig várhatóan tovább erősödik majd a jövőben, ami komoly kihívást jelenthet a hegemóniájához minden bizonnyal minden eszközzel ragaszkodni kívánó USA-nak. Az azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenleg is zajló geopolitikai átrendeződés olyan világot hozhat, ahol már nemcsak egyetlen hatalom diktálja a szabályokat.
