A régebbi autók tulajdonlásának ellehetetlenítését tervezi az EU

A módszer és a hozzáállás már jól ismert a brüsszeli bürokraták részéről: a felszínen zöld jelszavak, amelyek mögött a lakosság akaratát és érdekeit figyelmen kívül hagyó ideológiai döntésék sora áll. Ezúttal azonban a szokásosnál is jobban kilóg az a bizonyos lóláb, hiszen a brüsszeliták által átültetni akart tervezethez kapcsolódó intézkedésekből kitűnik az is, hogy a kikényszerített elbontásra ítélt gépkocsik számának ugrásszerű megemelésével részint az újra felhasználási ipar óriásszereplőinek a kezére játszanának, részben pedig fel akarják pörgetni a drága elektromos autók piacát, ahol az eladások „nem az elvárások szerint” alakulnak.

Röviden összegezve: több legyet ütne egy csapásra Brüsszel, a lakossági gépkocsipark megritkításával a középréteg jelentős részétől megvonná önállóságának újabb oszlopát, ugyanakkor papíron tovább erősíthetné a Green Deal politika által megszabott, az ésszerűtlenség határát már régen átlépett kibocsátási célok elérhetőségi mutatóit.

Na de vissza az eredeti közlés részleteihez. Az uniós terv egyik sarokköve, miszerint bevezetné azt a gyakorlatot, hogy a használt autók közül az számít lejárt élettartamúnak, amelynek esetében az ő táblázataik szerint a javítási költsége meghaladja a gépkocsi árát, amelyet ismételten az ő táblázataik alapján számítanának ki. A kötődő szabályozások tehát egyaránt kizárnák annak lehetőségét, hogy a gépkocsi javítását saját rezsiben oldja meg a tulajdonos, vagy esetleg az EU-n kívüli tagállamban alacsonyabb kiadások mellett oldja meg.

Egyszóval, Brüsszelben mondanák meg mennyit ér az autód és hogy mennyiért javíttathatod meg, ha egyáltalán. Ha pedig nem akkor örülj, ha átveszik a tulajdonodat ingyen elbontásra. Nos, így néz ki a szép új világ Brüsszel szerint!