A partvonalról figyelheti Európa az alaszkai csúcstalálkozót
Alaszkában ül tárgyalóasztalhoz Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 15-én. A történelmi jelentőségű csúcstalálkozó az első komolyabb lépés lehet a 2022-ben kirobbant orosz-ukrán háború (átmeneti) lezárásához, ami Európa számára is meghatározó lehet. Az uniós vezetők kimaradása a tárgyalásokból azonban világos üzenetet hordoz, miszerint Ukrajnával együtt, az EU is csak passzív szemlélője lesz a nagyhatalmak játszmájának.
Trump már a hivatalba lépése előtt ígéretet tett arra, hogy gyorsan véget vet majd az orosz-ukrán háborúnak, amivel kapcsolatban a kampányában több ízben is (vakmerően) 24 órás ultimátumot emlegetett. Noha mindez végül nem vált valóra, az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett a béketárgyalások elérésének érdekében.
Ennek részeként először barátságos gesztusokkal próbálta tárgyalóasztalhoz ültetni Putyint, miközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt erőteljes engedményekre igyekezett rábírni.
Ennek egyik csúcspontja (sokak szerint mélypontja) volt, amikor február végén Zelenszkij az Ovális Irodában kapott éles figyelmeztetést Trumpéktól, ami után az Egyesült Államok ideiglenesen leállította az ukrán hírszerzési támogatást és a fegyverszállításokat. Trump ezután az orosz elnökre is igyekezett egyre nagyobb nyomást gyakorolni: július közepén 50 napos ultimátumot adott Moszkvának, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, aminek az új szankciók kilátásba helyezése mellett, augusztus elején 25%-os pótvámot vetett ki India ellen is, amiért az orosz olajat vásárol. Ennek eredményeként végül pár napja az orosz és amerikai vezetők is megerősítették, hogy a felek augusztus 15-én, Alaszkában ülnek majd tárgyalóasztalhoz, amit követően várhatóan Moszkvában folytatják majd az orosz-ukrán háború lezárásáról szóló tárgyalásokat.
A megbeszélések központi témája vélhetően az azonnali tűzszünet és a háború hosszabb távú befagyasztása lesz, valódi békéről tehát egyelőre nem beszélhetünk.
Ennek részeként az előzetes tervek szerint Oroszország leállítaná az offenzíváját a jelenlegi frontvonalakon Herszon és Zaporizzsja régiókban, cserébe pedig Ukrajna lemondana a teljes Donbaszról és a Krímről. Ez a kompromisszum lényegében azt jelentené, hogy Ukrajna kivonná csapatait a még ellenőrzése alatt lévő donyecki és luhanszki területekről és területe mintegy ötödét feladná a tűzszünetért cserébe. Felmerültek azonban olyan verziók is, miszerint a megállapodás inkább a jelenlegi ütközővonal ideiglenes határrá nyilvánításáról szólna, ami jogilag nem ismerné el az orosz területszerzést, de a gyakorlatban befagyasztaná a helyzetet. A tervezet ugyanakkor minden esetben több lépcsőben valósulna meg: az első fázisban életbe lépne a fegyverszünet és megtörténne az ukrán erők kivonása a Donbaszból, ezt követné egy újabb Trump–Putyin-csúcs, amelyen véglegesítenék a politikai rendezés főbb elemeit. Az előzetes tervek szerint Zelenszkij ekkor kapcsolódhatna be a folyamatba, ezzel kapcsolatban azonban már most komoly viták zajlanak.
Az ukrán elnök ugyanis egyrészt többször kijelentette, hogy nem kíván olyan egyezséget kötni, amiben Ukrajna lemond a területének egy részéről, másrészt többször is hangsúlyozta, hogy a békéről szóló döntés kizárólag Ukrajnával együtt lehet érvényes, máskülönben értelmetlen és elfogadhatatlan.
Noha azóta olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint Zelenszkij végül mégiscsak ott lehet majd Alaszkában, az ukrán elnök mellett több uniós vezető is kiállt, akik ráadásul a hírek szerint egy ellen terv kidolgozását is elkezdték. Ez több ponton is eltérne a Washington által felvázolt menetrendtől. Elsőként a fegyverszünetet helyeznék középpontba, amit szilárd biztonsági garanciákkal egészítenének ki. Az európai és ukrán álláspont szerint minden további politikai vagy területi kérdést csak a tűzszünet tartós betartása után lehetne napirendre tűzni, így elkerülve, hogy a harcok közben Ukrajna kénytelen legyen területeket feladni. Emellett az ellenjavaslat kimondaná, hogy bármilyen területi engedménynek kölcsönösnek kell lennie.
Egy lassabb, több diplomáciai körből álló tárgyalássorozat ugyanakkor emellett az Európai Unió számára is időt adna arra, hogy érdemben befolyásolja a békefolyamatot, amire jelen állás szerint nem sok esélye van. A tárgyalásokból való kimaradás azonban márpedig komoly stratégiai veszteség az uniós vezetők számára, akik így nem csak a döntéshozatalból, hanem a béke/tűzszünet utáni politikai és gazdasági rendezés kereteiből is jó eséllyel kimaradnak.
Mindez pedig azt jelenti, hogy a háború lezárásának módja, és a biztonsági garanciák tartalma mellett, az esetleges gazdasági nyitás feltételei is Washington és Moszkva alkujának eredményeként, az Európai Unió beleszólása nélkül születhet majd meg, ami az unió geopolitikai súlyának egyértelmű meggyengülését jelzi.
Brüsszel tehát könnyen kimaradhat a háború lezárásának folyamatából. Mindez pedig azért különösen veszélyes számunkra, mert a béke után is a kontinens viseli majd a legtöbb következményt: a menekültek visszatelepítésének vagy integrációjának terheit, az újjáépítés költségeit és az esetleges újabb orosz agresszió elleni védelmi kiadásokat is.
Egy elhúzódó tárgyalássorozat azonban jelentősen lassítaná a háború lezárását, ami amellett, hogy tovább növelné a katonai és gazdasági terheket és fokozná a bizonytalanságot a frontvonalak mentén, Trump politikai érdekeivel is ellentétes lenne, aki a tűzszünet gyors megkötésében érdekelt.
Az eltérő álláspontok pedig akár újabb feszültséget is eredményezhetnek az utóbbi időben az ukrán kérdésben és a vámalkuk kapcsán is megtépázott transzatlanti kapcsolatokban, ami miatt Európa teljesen a diplomáciai peremre szorulhat.
A Trump–Putyin-találkozó kimenetele tehát Európa jövője szempontjából is meghatározó lesz. Egy sikertelen tárgyalás esetén az uniós vezetők újabb esélyt kaphatnak a békefolyamatban történő aktív részvételre. Egy olyan sikeres megállapodás viszont, amiből az EU-t teljesen, vagy részben kihagyják, hosszabb távon is borítékolhatja az unió diplomáciai mellőzését, ami egyben azt is jelentené, hogy az Európai Unió végérvényesen statisztává válik a saját biztonságát meghatározó folyamatokban.
