A nukleáris klub kiterjedéséhez vezethet az iráni konfliktus
Az Irán ellen folytatott háború, amelynek az Amerikai Egyesült Államok részéről hivatalosan deklarált célja Teherán állítólagos fegyverkezési célú nukleáris programjának megfékezése, könnyedén ezzel ellentétes eredményekhez vezethet, mégpedig az atomfegyvereket birtokló hatalmak csoportjának kibővüléséhez, részben a közel-keleti térségben, de szélesebb körben is – vélekedik írásában Szergej Lebegyev orosz geopolitikai szakértő, akinek ezzel kapcsolatos véleményét katonai szakportálok is idézték.
Függetlenül attól, hogy mik voltak az Irán ellen idén indított izraeli-amerikai hadműveletek valós indítékai és melyek azok máig tartó folytatásának okai, azok következményeit tekintve keserű iróniával megállapítható, hogy az a kinyilatkoztatott cél, mely szerint meg kellene akadályozni a nukleáris klub kibővülését, könnyen a visszájára sülhet el. Egyebek mellett erre enged következtetni a tény, hogy az iráni nukleáris fegyver fejlesztését kinyilatkoztatva elutasító korábbi legfelsőbb iráni vezető, Chamenei meggyilkolásával a perzsa államban az ilyen jellegű elképzeléseket visszafogó erők meggyengültek. Az ország elleni támadások pedig csak erősíthették azokat az elképzeléseket, hogy egy ilyen irányú fejlesztés biztonsági garanciát jelenthet az ellenségei által az állam megszűntetését célzó igyekezetekkel szembeni védelemre. És ami ennél is lényegesebb, ezt a trendet a térség más országai is követhetik – írják a cikkre hivatkozva hírforrások.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (MAAE) adatai szerint tavaly Irán mintegy 400 kilogrammnyi 60 százalékra dúsított uránnal rendelkezett, ami további dúsítás esetén néhány atomtöltet gyártására lehet elegendő. Ugyanakkor több azt erősítő feltételezés van, hogy a perzsa állam vezetésének nem állt szándékában ezt a határt átlépni – írják források, rámutatva, hogy az ország vezetése támogatásáról biztosította a JCPOA akciótervét, amelyben a nukleáris fegyverek fejlesztésének lehetőségét feladja a nemzetközi gazdaságba történő integrációban nyújtott segítségnyújtás fejében. Ez a megegyezés Donald Trump amerikai elnök első elnöki időszakának idejéig volt érvényben, aki akkor részükről érvénytelenné tette az ilyen irányú megállapodásokat Iránnal. Kiegészítő információnak számíthat, hogy a JCPOA megállapodások másik nagy bírálója már akkor Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök volt, aki a mostani Irán ellen vezetett háború legfőbb támogatójának tekinthető.
Az Irán ellen folytatott háború aktuális helyzetét nézve a szakértő úgy vélekedik: a akárhogy is végződjék a jelenlegi konfliktus, Irán egyre inkább értelmezni fogja saját sebezhetőségét és ennek tükrében valószínűleg le fogja vonni a szükséges következtetéseket és azon az úton indul majd el, hogy nukleáris fegyvert próbál szerezni, ami viszont a térségben ahhoz vezet, hogy kibővül az ilyen eszközökkel rendelkező országok klubja.
Megjegyzi: a térségi egyensúly megteremtése érdekében feltételezhető, hogy ilyen lépéseket tesz majd Szaud Arábia és Törökország is, illetve belátható időn belül csatlakozhat hozzájuk Egyiptom is, nem utolsó sorban azt tekintve is, hogy a mostani konfliktusban bebizonyosodott, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak „nincs nagy hajlandósága” arra, hogy védelmet nyújtson térségi „partnereinek”, akiknek területét inkább felvonulási területként értelmezi.
Bár az elemző szerint más régiókban egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezekhez az igyekezetekhez más országok is csatlakozni akarnának, ugyanakkor nem lehet kizárni ilyen jellegű elképzeléseket olyan országok részéről sem, mint például Ausztrália vagy Brazília. Az alakulóban lévő állapotok kapcsán a szakértő és más véleményközlők is azon meglátásuknak adnak hangot, miszerint Donald Trump kormányzata utóbbi időszakban megvalósított lépéseivel „kiengedte a dzsinnt a palackból” és potenciálisan egy nagyon veszélyes időszaknak ágyazott meg a nukleáris fegyverzetek terjedésének viszonylatában.
