A klímaváltozást kétségbe vonók büntethetőségét bevezető törvény elfogadását tervezik Kanadában
A klímaváltozást és annak állítólagos emberi behatását kétségbevonók, és a fosszilis energiahordozók propagálását felvállalók szankcionálását, egyes esetekben pedig akár szabadságvesztés büntetéssel való sújtását is bevezetné Kanadában egy törvényjavaslat, amelyet a szélső balos Új Demokrata Párt (NDP) terjesztett a helyi törvényhozás elé – számolt be a kanadai parlament oldalán nyilvánosságra hozott információkra hivatkozva a unser-mitteleuropa.com hírportál.
A Bill C-372 megjelölést viselő javaslat megtiltaná a fosszilis energiahordozók „népszerűsítését” s a dohánytermékek reklámjának tiltásához hasonló korlátozásokat vezetne be velük összefüggésben.
A jogszabály-tervezet szerint akár egy millió kanadai dollárig terjedő pénz birsággal illetve bizonyos esetekben akár két évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel lennének sújthatóak azok a személyek, akik kétségbe vonnák a fosszilis energiahordozók a használatból való kivonását.
Néhányan azok közül, akiknek a születési dátuma még tizenkilenccel kezdődik, emlékezhetnek arra, hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az volt a zöldek aktuális témája, hogy újabb jégkorszak vár az emberiségre és egyébként is a bolygó szénhidrogén alapú energiahordozói legkésőbb az ezredfordulóra elfogynak. Valamivel később az ózonlyuk terjedése vált a leginkább prezentált „emberi tevékenység okozta” fenyegetéssé, majd a kilencvenes években az általános felmelegedés került sorra, vezetőpolitikusok olyan kijelentéseivel kísérve, hogy az ezredforduló környékére a sarkköri jégből már csak múltbéli emlékezet marad. Az ezredforduló első évtizedében némileg változott a szóhasználat és az általános felmelegedést felváltotta az ember okozta klímaváltozás, amibe lehűlés és felmelegedés egyaránt belefért.
Az összes prezentált „fenyegetésnek” egy közös jellemzője volt és van: az, hogy mindegyik az emberi tevékenységet jelöli meg az egyes kataklizmák okozójának, még olyan esetben is, mint a szén-dioxid arányának állítólagos ember okozta növekedése, amely gáz a Föld légkörének kevesebb, mint fél ezrelékét adja. Ez utóbbi kérdésében a teljes tudományosság igénye nélkül megjegyezhető, hogy bolygónk, mint olyan egy viszonylag zárt rendszer, amelynek légköri összetételének viszonylagos változása végig követte a bolygó és a rajta élő különböző létformák létét néhány százmillió éven keresztül, bizonyított globális mértékű kihatás nélkül. Mindezek, legalábbis vitaalapot kellene, hogy képezzenek a témához, a klímaváltozás emberi tevékenységhez kötéséhez, amelynek megkérdőjelezhető mivoltát viszonyítási alapként egyrészt éppen a vulkanikus tevékenységhez vagy az erdőtüzekhez és más természetes jelenségekhez kötődő gázkibocsátásoknak az emberi tevékenységhez viszonyított mértéke, illetve az emberi faj ipari tevékenységének leginkább egy évszázadra visszavezethető kihatásainak viszonylatai adják.
