A kazah válság tanulsága: a hatalmat ki lehet szervezni Nazarbajev alól
Nem túlzok azzal a kijelentéssel, hogy Kazahsztán az elmúlt időszakban valósággal lángolt. Az országban felkelést tört ki, s noha az elején úgy nézett ki a dolog, ebből még geopolitikai válság is lehet, az végül elmaradt. A konfliktus tényleges kiváltó okai még ugyan homályosak, de a geopolitikai olvasatát érdemes megvizsgálni. Az eseményeket ugyanis máshogy értelmezi a nyugati világ és Oroszország.
Abból a tényállásból indulunk ki, hogy Kazahsztánban felkelés tört ki a cseppfolyós földgáz árának emelkedése miatt. Az eleinte békés és lokális demonstrációk országos méretűvé duzzadtak. A kazah városban, Almatiban a tüntetők szinte porig égették a várost. A zavargásoknak van egy olyan olvasata is, miszerint Kaszim-Zsomart Tokajev, a jelenlegi elnök arra használhatta az egész felfordulást, hogy kiszervezze a hatalmat elődje, a Biztonsági Tanács élére kinevezett Nurszultán Nazarbajev alól.
Ez meg is történt, Nazarbajev távozott a BT éléről, állítólag az országot is elhagyta.
A két vezető között ugyan nincs nagy különbség, talán annyi, hogy Tokajev igyekszik a Nyugattal és Kínával is jó kapcsolatokat kialakítani, tehát a nemzetközi kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt fektet. Az ország arculatát ez azonban nem befolyásolja, ugyanúgy egy tekintélyelvű, autokratikus berendezkedésű államról beszélünk, ahogy a térségben mindegyik állam az (Türkmenisztán, Kirgisztán, Üzbegisztán). És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, mennyire látja máshogy az adott helyzetet a Nyugat és Oroszország.
A Nyugat és Amerika a kialakult helyzetet Ukrajnához és Fehéroroszországhoz hasonlítja, ahol a nép felkelt az elnyomó rezsim ellen, és felszabadul az orosz befolyás alól.
Óriási tévedés. Az való igaz, hogy a nép fellázadt a kormány ellen, de belső hatalmi helycsere történt, Tokajevnek eszében sincs Oroszország ellen és a Nyugat felé fordítani az országot, hiszen magát Putyint kérte meg, hogy segítsen rendet teremteni az országban. Kazahsztán pedig a geopolitikai fekvéséből adódóan jó viszonyt ápol és ápolna Putyinékkal. Számukra tehát nem indokolt magukra haragítani az orosz medvét.
Oroszország azonban minden egyes ilyen helyzet miatt aggódik. Nem szeretnének abba a hibába esni, hogy további „szövetséges” államokat veszítsenek el, ezért a térségben minden egyes hasonló megmozdulástól félnek. Vegyük csak Ukrajnát, vagy a fehérorosz helyzetet. Mindkét ország Putyinék hatásköréhez, érdekszférájához tartozik, ezért érthető, hogy nem szeretnék Amerika kezébe adni ezeket a kulcsfontosságú területeket. Ezért volt indokolt Oroszország részéről a gyors fellépés. Nemcsak azért, mert Kazahsztán fontos geopolitikai központ, hanem az ország területe hatalmas, tele van ásványi kincsekkel, a bolygó uránkitermelésének a negyven százaléka is innen származik. Ilyen szempontból érthető Oroszország rettegése. Számukra ugyanis minden egyes nyugati befolyásolási kísérlet fenyegetésnek számít.
Adja magát a kérdés, mi jöhet ez után, mennyire változott meg a térség a kazahsztáni tüntetéssorozat után?
Geopolitikai szempontból érdemleges változás nem történt, csupán az országban lévő belső feszültség miatt némileg alakultak az erőviszonyok. A Nyugat ugyanis egyik vezető mellé sem tudott ténylegesen odaállni, a szabadságért és a demokráciáért való küzdelem mantráját ezúttal nem tudták eladni. Oroszország pedig inkább óvatos, mintsem bizakodó, hiszen bár továbbra is befolyásuk van Kazahsztánra, de egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben a hasonló megmozdulások és hatalmi átalakulások mindig kedveznek majd Puytinéknak. Ne feledjük, Nazarbajevhez hasonlóan Tokajev is oroszbarát, de a többpólusú külpolitikát preferálja. Ez pedig Moszkvának nem biztos, hogy tetszeni fog.
