A genderideológia atyja
Íme a szörnyeteg, aki kitalálta a genderelméletet. Ezzel a címmel futott végig nemrég a sajtóban annak a „tudósnak” a bemutatása (leleplezése), akinek a gyermekkori nemváltás gyakorlati alkalmazásának ötletét tulajdonítják. A laikus ember azt hihetné, hogy a tudományban az elméletek megelőzik a gyakorlatot, magát a bizonyítást. Ez így is van, de John Money példája azt tükrözi, hogy az elméletek olykor a legrémisztőbb gyakorlatba torkollnak. John Money esete elrettentő például szolgálhat ahhoz, mire képes a megszállott ember, hogy bebizonyítsa vélt igazát.
Azt hihetnénk, hogy a napjainkra kórosan elburjánzott genderideológia története néhány évtizedre nyúlik vissza. Tévedés, egészen az 1950-es évekig kell visszamennünk. Ekkor használta először a „gender” kifejezést az új-zélandi születésű, Amerikában karriert befutó pszichológus, John Money, aki külön kategóriát fogalmazott meg a születési nemről.
Money a Johns Hopkins Universityn nyitotta meg első, genderidentitással foglalkozó intézetét. Utólag rejtélyesnek tűnhet, hogy bár a mai kor gendermozgalmát nagy mértékben meghatározza John Money gondolkodása (miszerint nem a biológia határozza meg valaki nemét, hanem a társadalom, a szociális környezet, az egyéni érzések), a genderideológia támogatói mégis kerülik a John Moneyra való hivatkozást. Miért nem emlegetik a nevét? Talán azért, mert Money sajnos nem maradt meg az elméletnél, de képzelgéseit a gyakorlatba is megpróbálta átültetni. Katasztrofális eredménnyel.
Money a genderelméletet először ún. „interszex” csecsemőkön akarta tesztelni, olyan kisbabákon, akik születési rendellenességük alapján nem sorolhatóak be tipikus női vagy férfikategóriába. A pszichológus kiagyalta, hogy ezeket a csecsemőket a leghatásosabban hormonokkal és műtétekkel lehet kezelni, hogy valamelyik „genderbe” tereljék őket. Számára azonban az sem számított, hogy a csecsemőnek milyen nemi szerve van, az elsődleges hangsúlyt a „választott genderre” helyezte.
Akkor azonban váratlanul szinte az ölébe hullott az áldozat. David Reimer 1965-ben született egy ikerpár tagjaként egy kanadai munkáscsaládba. A csecsemők egészségesek voltak, mígnem az édesanyjuk hét hónapos korukban észrevette, hogy nehezen vizelnek. Mint kiderült, fitymaszűkületük volt, ami egy sima körülmetéléssel kezelhető. A rutinműtét azonban David esetében tragikus következménnyel járt: műhiba következtében szinte teljesen elveszítette a péniszét. A szüleivel konzultáló orvos közölte: sosem fog tudni házaséletet élni és normális szexuális kapcsolatot létesíteni. A szülők nem tudták, mitévők legyenek. Miután senkitől sem kaptak segítséget, egy tévéműsorban látták az akkor már szaktekintélynek számító John Moneyt, aki akkora hatással volt rájuk, hogy végső kétségbeesésükben felvették vele a kapcsolatot.
Az orvos utasítására a szülők úgy nevelték, mintha kislány lenne, Brendának nevezték. Lányos ruhákba öltöztették, babaházat kapott ajándékba. Szinte senki sem tudott arról, mi is „Brenda” háttértörténete, még testvére, Brian is abban a hiszemben cseperedett, hogy kishúga van. A gépezetbe azonban hiba csúszott, David viselkedése ugyanis nem igazolta a „kísérlet” sikerét. Magyarán: fellázadt a természet. Nem fogadta el például, amikor az anyja ki akarta sminkelni, a lányos ruhákat letépte magáról, az iskolában fiúként viselkedett, amiért az osztálytársai kicsúfolták. A tanárok problémás gyereknek vélték.
Ennél azonban sokkal megrázóbbak voltak a John Moneynál tartott vizitek, amikor a pszichológus megvizsgálta az ikrek szexuális fejlődését. A „szaktekintély” hatéves koruktól fogva a szexuális fantáziáikról és a vágyaikról faggatta az ikreket, és meztelen gyerekekről, szexelő felnőttekről mutatott nekik fotókat. Előfordult, hogy arra utasította a gyerekeket, vetkőzzenek le, és nézzék egymás nemi szervét. Money gyakran öt-hat kollégáját is behívta a „vizitekre”, máskor pedig képeket készített róluk. Arra is utasította a testvéreket, hogy imitáljanak közösülést, s amikor erre nem voltak hajlandóak, üvöltözni kezdett velük.
A kamaszkorhoz közeledve David egyre inkább elidegenedett a saját testétől. Maga Money is arról számolt be, hogy David a hormonterápia puszta említésétől pánikrohamot kapott, a pszichológust azonban ez sem állította meg, mindenképpen meg akarta műteni Davidet. Ezért még egy transzszexuális férfit is fel akart bérelni, hogy beszéljen a fiúval, hátha „jobb belátásra bírja”. A sok tortúra végül egy incidensben csúcsosodott ki: 1976-ban David felrohant a klinika tetejére, és azzal fenyegetőzött, hogy a mélybe veti magát, ha még egyszer látnia kell a pszichológust.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy a fiúk a klinikára mentek vizitre. Money ezek után még egy alkalommal, 1979-ben meglátogatta a Reimer családot, ekkor az ikrek a pincében bújtak el az orvos elől. David ezt követően soha többé nem látta a pszichológust. Amint a fiú kikerült Money karmaiból, megízlelte a szabadságot. A tizenhatodik születésnapjára elhagyta a Brenda nevet, mellét műtéti úton eltávolíttatta, és férfihormonokat kezdett szedni. A sok elszenvedett trauma és Money „munkásságának” hatása azonban élete végéig elkísérte Davidet, aki 21 éves kora előtt kétszer próbált meg véget vetni az életének. 1990-ben ugyan még megnősült, és a nevére vette nejének három gyermekét, a rémálom azonban túl mély gyökerű volt, hogy jó véget érjen.
Ebben az időszakban kezdett csak Money kísérleteinek sötét, embertelen volta kiszivárogni a nyilvánosság felé. A pszichológus riválisa és Reimer egykori pszichiátere összefogott, és 1997-ben tanulmányt jelentettek meg, amelyben cáfolták Money elméletét, miszerint a csecsemők „semleges genderűek” lennének. Bebizonyították, hogy Money kísérletei és kezelései több kárt okoztak, mint hasznot, s élő példaként David Reimer esetét hozták fel. Reimer számára azonban már túl késő volt. 2004-ben véget vetett az életének. 38 éves volt, de ez alatt az idő alatt döbbenetes kínokat kellett átélnie. Ikertestvére két évvel előzte meg: 2002-ben túladagolta magát antidepresszánsokkal.
Megjelent a Magyar7 2023/49. számában.
