A Gazprom leállította a földgázexportot Lettországba
A Gazprom orosz földgázszolgáltató vállalat bejelentette szombaton, hogy leállította az exportot Lettországba, mert a balti ország nem teljesíti az általa előírt fizetési feltételeket, ami azt jelenti, hogy Lettország csak euróban hajlandó fizetni, nem pedig rubelben.
A Latvijas Gaze lett földgázszolgáltató pénteken jelentette be, hogy mostantól csak euróban hajlandó fizetni.
A törvényt kötelezi a lett földgázszolgáltatót, hogy képezzen stratégiai tartalékot az energiahordozóból, azaz legkésőbb augusztus 31-éig fel kell töltenie az Incukalnsban található föld alatti tározót annyi földgázzal, amennyire a fogyasztóknak október 1. és április 30. között szüksége lehet.
Eddig Oroszország volt Lettország legfontosabb földgázellátója, de mostanra már Litvániából szerzi be a gázt. Lettország egyúttal azt tervezi, hogy saját terminálokat épít cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadásához.
Hírháttér
Ha Európa az Oroszországból származó, csővezetéken keresztül érkező összes szállítást ki akarná váltani, több mint 200 millió tonna cseppfolyós gázra lenne szükség. A rövid távú terv szerint még ebben az évben ki szeretnék váltani az orosz import mintegy kétharmadát, azaz 100 milliárd köbmétert, ami több mint 150 millió tonna cseppfolyós gázt jelent. Ez a mai LNG-piac mennyiségének 40 százaléka. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget elérjük, az Európába irányuló cseppfolyós gáz importjának meg kellene háromszorozódnia. Amennyiben amerikai gázban gondolkodunk, akkor a célállomás Houston, mert a város és Hamburg között az út több mint 8300 kilométer, ami több mint 10 napos utazást jelent egy tartályhajó számára. Inkább érdemes az úttal és a rakodással együtt 14 nappal számolni, azaz egy hajó oda-vissza havi egy utat tudna lebonyolítani. Egyetlen átlagos tartályhajó 72 ezer tonna cseppfolyós gázt tud szállítani, azaz több mint kétezerszer kellene megfordulnia ahhoz, hogy ezt a mennyiséget leszállítsa. Amennyiben egy tartályhajó 12-szer tud fordulni, akkor ehhez az európai gázimport kielégítésére 166 tartályhajót kellene ráállítani. A világ tengereit jelenleg 665 darab LNG-tartályhajó szeli. Azaz minden negyedik tartályhajónak az európai gázimportot kellene kiszolgálnia, ami valószínűleg nem reális. Valószínűbb forgatókönyv, hogy az orosz gáz egy részét cseppfolyós gázzal, másik részét egyéb energiaforrásokkal (szél, nap, víz, nukleáris energia) helyettesítik, és Európa megtartja az orosz ellátás egy részét. Végül is, Putyinnak sem kell örök időkre a Kremlben maradnia. Másrészt, az LNG-piac irányába tett határozott európai lépés felbolygatott minden érdekeltet. Az LNG-szállítás árának emelkedése volt az első mutató, megugrott a tartályhajók iránti kereslet, és a megrendelőknek kellett értük versenyezniük, mivel a kínálat lassan szűkössé vált. Jelenleg úgy kalkulálnak: egy LNG-tartályhajónak naponta legalább 100 ezer dollárt kellene keresnie ahhoz, hogy ki tudja fizetni az üzemeltetését. Ez hasonlítható ahhoz az árhoz, amit egy olajszállító tartályhajóért kell fizetni. Persze hajóhiány idején ezek az összegek a többszörösére emelkednek. Ha túl sok a hajó, a bérleti díj akár tízezer dolláros nagyságrendekkel is eshet. Míg 2020-ban az LNG-tartályhajók egynapos szállítás díja körülbelül 120 ezer dollárba került, az energiaválság eszkalálódása idején ez már rekordokat ért el, volt, hogy elérte a több mint 400 ezer dollárt naponta. Az árak még az év elején 100 ezer dollár alá zuhantak. Az ukrajnai inváziót követő hirtelen gázár-emelkedés azonban ismét felhajtotta az árakat.
