A fűtés és a közlekedés árait is megemelő újabb intézkedésre készül az Európai Unió
A szén-dioxid kibocsátási kvótákkal történő kereskedelemre vonatkozó új, az Európai Unió által 2027-ben életbe léptetett rendszer miatt várhatóan a jelenlegi árak több, mint duplájára emelkednek a szén-dioxid kibocsátásra vonatkozó adóterhek, ami mintegy egyharmadával növelheti a fűtés és közlekedés fogyasztói árait – számolt be több hírforrás, köztük a wattsupwiththat.com is.
A nem éppen átlagbérből élő uniós bürokratáknak a lakosság többségétől eltérően valószínűleg nem fájdalmas, hogy az elmúlt években a meggondolatlan „zöld politika” és az orosz energiahordozókat is célzó szankciók együttes hatására milyen mértékben emelkedtek az energiaárak, ami az energiaigényes ipari ágazatok konkurenciaképességének aláásása mellett az átlagemberek pénztárcáit is tovább vékonyította. Legalábbis erre utalnak most említett terveik is, amelyek megvalósulása után több száz, esetenként több ezer euróval is tovább terhelhetik egy-egy háztartás kiadásait.
A Bloomberg hírügynökség vonatkozó elemzése szerint a szén-dioxid kibocsátási kvótákkal történő kereskedelemre vonatkozó, 2027-ben hatályba lépő rendszer következményeként 2029-ig várhatóan tonnánként 149 euróra emelkednek majd a szén-dioxid kibocsátási kvóták kereskedelmi árai, vagyis ennyit kell majd fizetni egy tonna szén-dioxid kibocsátásért, ami több mint duplája a jelenlegi árnak.
Bár az európai Green Deal politika brüsszeli zászlóvivői és a szélsőségesebbnél szélsőségesebb demonstrációik alapján hírhedté vált klímarettegő fanatikusok a fősodrú médiateret szinte teljesen betöltő megnyilvánulásaikkal már évek óta a „bolygó megmentésének” szükségességével próbálják „puhítani” a közvéleményt és így eladhatóvá tenni a drákói megszorításokat, ezek negatív következményeiről, vagyis arról, hogy ezt kinek kell megfizetnie, rendszerint „elfelejtenek” szólni.
Holott azok az információk, hogy egyes intézkedések kinek hoznak hasznot és ellenben azok következményeit kiknek kell megfizetniük, a legtöbbször majdnem mindent elárulnak az intézkedések valós céljairól és motivációjáról. Konkrétan a mostani lépés legnagyobb mértékben az alacsonyabb bevételekkel rendelkező európai rétegeket sújtja majd, akik számára szó szerint luxussá válhat a fűtés és a közlekedés. Az üzemanyagárakba begyűrűző többletköltségek viszont már az autósokon kívül a szállítást nélkülözni nem tudó gazdasági ágazatokat, tehát szinte minden árut és szolgáltatást érintenek majd, megemelve azok árait. Bár a kiadásaik emelkedése a nagyvállalatokat is érinti majd, azok nagyobb eséllyel próbálkozhatnak kivételekért folyamodni, a kisvállalkozásoknak erre gyakorlatilag alig lesz esélyük.
Ellenben az óriáscégek akár többletbevételekre is számíthatnak a központilag ösztönzött elektromos autó, hőszivattyú eladásokból és más „zöld” technológiák értékesítéséből. Az úgynevezett „zöld átállás” az anyagilag legtehetősebb rétegeket sem terheli meg olyan mértékben mint az átlaglakosságot, nem is említve a Green Deal ágenda átültetését erőltető politikusokat, akik számára egy többé-kevésbé biztos karrier lehetőségét adja a nagytőke érdekében álló zöld politika támogatása.
