A francia Alkotmánytanács korlátozta a hagyományos meghajtású autók forgalmát
A francia parlament vonatkozó döntését felülbírálva és a népakarat annak felhatalmazásához kötődő demokratikus megnyilvánulását figyelmen kívül hagyva a francia Alkotmánytanács bírái úgy döntöttek, hogy újabb korlátozást hagynak jóvá a „zöld” politikai ideológia nevében és egyes körzetekből kitiltották a hagyományos meghajtású gépkocsikat – számolt be hivatalos információkra hivatkozva több hírforrás, köztük a francia Le Monde hírportálja is.
Demokrácia, népakarat, közvetlen demokratikus felhatalmazás? Ezek a hosszú évtizedekig „szentnek” és érinthetetlennek számító politikai dogmák számos jel szerint a végüket járják, legalábbis az Európai Unióban, ahol nem egy országban egyre több bizonyítékát lehet látni annak, hogy az egykoron még „tévedhetetlen” népakarat, csak addig érdekli a vezető elitet, amíg az nem különbözik a saját elképzeléseitől. Amikor mégis, akkor azt „illik” legalábbis populistának, maradinak, esetleg „dezinformáltnak” vagy akár szélsőségesnek jellemezni. Legyen szó a fősodortól eltérő politikai elképzeléseket támogató pártokról vagy nem eléggé „haladár” véleményt mutató felmérésekről.
Az ezt bizonyító példák esetei számosak. Kezdve a németországi politikai ellenzék folyamatosan erősödő vezető pártját, az AfD-t irányzó diszkriminációs, és akár annak betiltását követelő lépésektől kezdve, a bevándoroltatást ellenző vélemények elhallgattatását célzó – közpénzekből finanszírozott – brüsszeli kampányokon keresztül, akár a mostani franciaországi döntésig, amely szűk csoportokat képviselő elitista ideológiák következményeiben egyértelműen és bizonyítottan szembe megy a népakarattal.
Miről is szól a francia Alkotmánytanács mostani döntése és melyek annak előzményei? Franciaországban az elmúlt évek során, főként – magukat baloldaliként vagy „haladóként” azonosító politikai képviseletek által irányított – önkormányzatok döntései alapján, több olyan körzet kialakításáról döntöttek, amelyekbe betiltották a hagyományos meghajtású (azaz benzin és dízelüzemű) gépkocsik behajtását. Ezeket a döntéseket rendkívül számos lakossági panasz alapján erőteljes bírálatok sora érte és azok mentén több, ezeket a döntéseket érvényteleníteni akaró beadvány is született. Utóbbiak mentén ezek a lakossági panaszok a parlament elé kerültek, amely – elvben – kötelező érvényű döntést is hozott az ilyen jellegű korlátozások érvénytelenítéséről.
Ezt, az – elvben – közvetlen demokratikus felhatalmazással rendelkező parlamenti döntést bírálták felül néhány napja a francia Alkotmánytanács tagjai, amely testület kinevezett, tehát közvetlen demokratikus felhatalmazással nem rendelkező tagokkal rendelkezik. A testület ezzel előirányozta, hogy a parlament vonatkozó döntését érvényteleníteni kell.
Ha a módszer ismerősnek tűnik, az talán nem véletlen, hiszen ebben a lépésben is nyomon követhető az a már „beváltnak” mutatkozó európai gyakorlat, amely során például a kinevezett brüsszeli legfelsőbb döntéshozók, egyes tagállamok demokratikusan megválasztott nemzeti kormányok döntéseit bírálják, szankcionálják vagy akár írják felül.
A franciaországi Alkotmánytanács vonatkozó döntését számos bírálat érte – számolnak be hírforrások. A döntéshozó testület demokratikus felhatalmazását megkérdőjelező véleményeken kívül arra hivatkozva is, hogy a korlátozó intézkedések kapcsán készült felmérésekben a lakosság egyértelmű nagyságrendben azokkal szemben foglalt állást. Ezen felül hírforrások arra is rámutatnak, hogy az Alkotmánytanács kinevezett elnöke, Richard Ferrand, - aki a magántulajdonú bankszektorból elnökké választott - Emmanuel Macron régi szövetségesének számít, nem szakértője a kérdésnek, hanem elsődlegesen poltikai jelölt.
Rámutatnak: az ügyben döntést hozó testület elnöke, amellett, hogy nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, biztosítási ügynökből vált politikussá és úgy áll az Alkotmánytanács élén, hogy jogi végzettsége sincs.
