José Andrés Lacko ipolysági tárlata

A Remembrance, vagyis Emlékezés című, összesen huszonöt fényképből álló kiállítás kurátora, Kutak Adrienn – Kertész Lici Wosner kollázs-művésszel, Omer Lőwy Alíz festőművésszel és José Andrés Lacko fotóművésszel közösen – 2019 júniusában a Dunaszerdahelyi Zsidó Fesztiválon mutathatta be alkotásait. Itt határozta el, hogy Lacko fotóit az ipolysági érdeklődőkkel is megismerteti. A pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma egyik intézetének, a szeredi holokausztmúzeumnak a tulajdonában levő tárlatanyagot a Lévai Fotográfiai Napok keretei között mutatták be az egykori vármegyeszékhely zsinagógájában.

José Andrés Lacko szülei 1946-ban telepedtek le Dél-Amerikában; ő már ott, egy Mar del Plata nevű argentin településen született egy évvel később. A fényképészet iránt tízévesen kezdett el érdeklődni, bár soha nem gondolta volna, hogy profi fotós lesz. A perui Limában szociológiát tanult, majd egy ösztöndíj elnyerése után adásrendező szakon a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán képezte magát tovább 1976 és 1979 között. Mivel gyökerei a Kárpát-medencébe nyúlnak vissza, a hetvenes évek végén Dunaszerdahelyre, nagyszülei származási helyére is ellátogatott.

– emlékezett vissza.

A nyolcvanas években már fotózta a történelmi Magyarország zsidó közösségeit; Alexander Scheiber professzor javaslatára a csodarabbik síremlékeit is dokumentálta ilyen módon. 1986-ban Izraelbe emigrált. Elmondása szerint, amikor 1987-ben megszületett az első lánya, egy hosszú levelet kapott édesapja nővérétől. Ebből tudta meg, hogy nagyapjának négy nővére is volt. Az írásból derült ki az is, hogy mindannyian a holokauszt áldozatai lettek. Ez még inkább ösztönözte őt, hogy fényképes keretek között örökítse meg az ősei örökségét, illetve a zsidó hagyományt.

A tárlat Ipolyság egykori zsinagógájában 2020. november 6-áig tekinthető meg.