Újraindulnak-e a járvány lecsengése után a marhatenyészetek? – szakértőt kérdeztünk
Pomichal István, mezőgazdasági szakember, szarvasmarha-nemesítő, aki a központi válságstábban is dolgozott, örömmel nyugtázza, hogy a száj- és körömfájás járvány megfékezése érdekében hozott szigorú szabályokon lazítottak. De arra is figyelmeztet, hogy bizonyos rendelkezések még hatályban maradnak. Továbbra is óvatosságra int. A fertőzött telepeken érvényben maradnak a szigorú előírások, méghozzá legalább két hónapig. Ott még most is tart a fertőtlenítés. A veszélyzónában állatokat tartók viszont végre eladhatják állataikat. Persze, az nagy kérdés, hogy a túltartott, túlhízott, korosabb állatok mennyiért kelnek el.
„Úgy tűnik, sikerült megfékezni a járványt, ami nem kis teljesítmény. Szlovákia és Magyarország jól vizsgázott járványkezelésből. Hogy viszonylag kevés áldozat árán sikerült megállítani a nagy bajt, annak az is oka, hogy sokkal kisebb az állatsűrűség, mint még a rendszerváltás előtt. Magyarán, nehezebben terjed a kór, mert kevés a fogékony állat. A vírus visszaszorítását nagyban segítette az is, hogy a gazdák komolyan vették az előírásokat és be is tartották azokat.
– sommázza portálunknak.
Ami viszont a szakember szerint némi szépséghibát, ha úgy tetszik, szégyenfoltot jelent, az az 1500 „fekete gazdaság”, amire fény derült. Ennyien nem regisztráltatták állataikat. És itt nem csak az egy-két disznót tartó családi gazdaságokra kell gondolni, hanem voltak olyanok is, ahol viszonylag sok állatot neveltek.
A legnagyobb kérdés most, a járvány lecsengése után, hogy mihez kezdenek az érintett farmok, ahol üresek maradtak az istállók. Vajon újratelepítik-e az állatállományt, vagy abbahagyják az állattenyésztést?
„Azt tudomásul kell venni, hogy túltelített a piac. Az a néhány ezer állat, amit Szlovákiában és Magyarországon levágtak az elmúlt hetekben, és az amiatt bekövetkezett tejkiesés, az EU tejtermeléséhez képest, gyakorlatilag észrevehetetlen. Viszont, akiket ez érintett, azoknak ez egy tragédia, gazdasági egzisztenciális csőd. S ez bizony elveheti kedvüket az újrakezdéstől. Annál is inkább, mert ők jól tudják, mivel, mennyi költséggel jár és mennyi időbe telik a tenyészetek felfuttatása.
– mondja a jövővel kapcsolatban.
És már sorolja is, milyen problémát jelentenek az üresen álló fejőházak, a rengeteg fertőtlenítés, a hálózatok ellenőriztetése, a takarmány kezelése, a trágya feldolgozása. Ezek mind újabb költségek. S benne van a kockázat, hogy a sok óvintézkedés ellenére is újra megjelenhet a betegség, a kórokozó megbújhat valahol. Élő állatra biztosítást kötni, elmondása szerint, nagyon nehéz és mérhetetlenül drága is. A vevő, a felvásárló bizalmát visszanyerni sem lesz könnyű dolog, hiszen inkább odaküldi a kamionját az állatért, ahol biztosan tudja, hogy nem volt fertőzés.
Sok a papírozás, drágább lehet a vemhes üsző. Hetekig tartó karanténba kell helyezni a vásárlásra kiválasztott állatokat, majd a telepre szállítva külön karanténistállóban kell őket egy hónapra elhelyezni és megfigyelni. Nem a tehén a legnagyobb tehertétel, hanem a fejőházak, az istállók és a technológia. Mindezt „kimatekozni” nem lesz gyerekjáték. Európai uniós támogatások, hitelek nélkül nem is fog menni. Az állam teherviselése pedig erősen kérdéses. Abban biztos vagyok, hogy aki tenyészteni akar, az utat megtalálja. De egy zöldmezős beruházást, a jelenlegi tejárak mellett, még támogatással sem lehet húsz éven belül nyereségessé tenni” – fűzi hozzá.
Pomichal István szerint Szlovákiában a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés nemcsak most „mostohagyerek”, hanem a rendszerváltozás óta már inkább csak visszafele fejlődik, hanyatlik. Szlovákiában az állattenyésztés létszámában 30 év alatt az ötödére csökkent, ami ilyen mértékben nem jellemző a többi EU országra.
Meglátása szerint a józan paraszti ész újbóli felfedezése és bevetése hasznos lehetne. A jövő nem túlságosan rózsás, hiszen a népesség kontinensünkön csökken és elöregszik, s ezzel együtt a vásárlóerő is gyengül.
