Talajregenerálás holisztikusan
A PLANET Budapest környezetvédelmi kiállításon mondom el Buda Györgynek, hogy gondom van a termőföldemmel, mire kapom is rögtön a választ, hogy nem csak nekem. Sokan tapasztalják ezt az elmúlt években, érkeznek a jelek, hogy valami nem stimmel. A tudomány is felfigyelt erre, nem véletlenül jósolják, hogy az emberiség előtt már csak 60 aratás áll.
Már nem működik az, amit megszoktunk 50 éve a talajművelésben, évről évre csak rosszabbra számíthatunk, jönnek a belvizek, aszályos időszakok, nem úgy fejlődik a növény, egyre több műtrágya kell, invazív rovarok jelennek meg, gombás fertőzések pusztítanak. Mind árulkodó jelek. A homokos talaj nem tartja meg a vizet, a kötött talaj pedig elzárja a vizet. Valahol ott kell keresni a baj okát, hogy az erős gépekkel való sok éves szántás kialakította a betonkeménységű eketalpat (az évek folyamán az azonos mélységben és irányban forgatott talajban a barázda fenekén kemény, tömődött réteg az „eketalp”, a szerk.megj.). Olyan kemény, hogy se a tápanyag, se a biológia, se a víz nem tud rajta áttörni. Mi pedig a felette fekvő 20-30 centiméternyi rétegben próbálunk termelni.
A beszélgetőtársam által képviselt társaság az Ai-r, egy komplex rendszert állított össze a talaj és a benne lévő élet javítására, amelynek négy egymásra épülő fő eleme van. Működnek külön is az elemei, de együtt látványos eredményt hozhat. Nem egyetlen csodaszerből áll, nem varázslók, csak a módszereket alkalmazzák tudatosan, immár majdnem 10 éve.
Buda György pályaelhagyó jogászként lett számítástechnikus, és ebből a szemszögből próbálja elemezni a talajban végbemenő folyamatokat. Azaz mérnek és mérnek, és az adatokat egy mesterséges intelligencia algoritmusán futtatják le. Ahogy mondja, nincs senki, aki ismerné a talajban lévő összes folyamatot. Esetleg sejtéseink vannak. A növényt
csak magában vizsgáljuk, pedig a gyökérrendszere olyan, mint az emberi bélrendszer, amelyben ötkilónyi mikroflóra található. Valami hasonló szimbiózis van a gyökerek és a talaj gombái, baktériumai között, és nem mindegy mekkora mikroflórát tud magához csábítani a növényke. Aprólékosak is, hiszen szinte négyzetméterenként igyekeznek felmérni egy területet. A mintavételhez bevetik a drónokat, ahogy a szerek kijuttatásához is, így szinte négyzetméterenként változtathatnak az adagokon.
Első lépésként a szántóföldi műveléshez az úgynevezett no-till, azaz a szántás nélküli gazdálkodást ajánlják. Tudja, hogy nagy ugrás és bátorság kell hozzá, de megéri – mondja György. Nem igényel szerinte komoly beruházást, hiszen ehhez a rendszerhez nem kell akkora vonóerő, az erős traktort értékesíteni lehet. Nem kell szántani. Szárt kell zúzni, hengerelni, és a direkt vetőgépek is egyre olcsóbbak. És mindez jóval kevesebb energiát, üzemanyagot igényel, és kisebb lesz a taposási kár is. Rákérdezek a mélylazítás használatára, de azt kapom válaszul, hogy ezt rábízhatjuk a takarónövényekre, hogy azoknak a gyökereik törjék át az eketalpat. Ezt segítik a felszínen hagyott szármaradványok, amelyek támogatják a talaj biológiai életének megújulását.
A szármaradványoknak a talajfelszínen hagyása másolja az erdei talajok kialakulásának folyamatát, ahol a lehullott avar televénnyé válik, ami a későbbiekben kialakítja az akár másfél méteres talajréteget. Ugyanez a cél ennél a módszernél is.
Persze míg ez kialakul, addig is érdemes „csodaszerekkel” segíteni ezt a folyamatot. Kettőt is ajánl. Van egy huminsavas készítményük, a Hu-min. A szer a talaj humuszára jellemző makromolekulákat tartalmaz, ami csaliként szolgál a talaj mikroflórájának, mert a rendszerben ezek a lények a gilisztától, a gombáktól kezdve a baktériumokig mind társak a munkában.
Második szerként a BioBuster nevű szert ajánlja, ami a giliszta trágyájából kinyert tápanyagokat tartalmaz. Nem tesznek hozzá más kemikáliát, mert a rendszerbe nem engednek be semmilyen vegyszert.
Buda György szerint, ha BioBustert használ a gazda, akkor már az áttérés első évében sem csökken a termése. A szer inkább abban segít, hogy a mikroorganizmusok feltárják a szármaradványokban lévő tápanyagokat. Kevesen gondolnák, hogy a kukorica talajon hagyott kórójában 100 kilogramm nitrogén van, ami majdnem az éves műtrágyázási adagnak felel meg a kommersz gazdálkodásban.
Harmadik szerük a Shild, amely már a növényt védi a kártevők ellen. Bemutat egy pesztó és egy lazackrém állagú, nem éppen bizalomkeltő szert, igaz, én még a Metationon szocializálódtam. A zöld a klasszikus, a piros pedig a sáskák ellen lett kifejlesztve. Alapjában véve lombtrágya és olyan növényi kivonatok keveréke, amelyek rovarirtószerként hatnak. Viszont a méheket és egyéb beporzókat nem pusztítják, hiszen azok ezt nem kóstolgatják, sőt az elpusztult kártevőket elfogyasztó állatoknál sem okoz gondot. Nem kell egy állandó összetételű szerre gondolni, minden évben kicsit fejlesztik, kicsit módosítják, hiszen minden év más. A sáskára egy rafináltabb szert találtak ki: nemcsak az elfogyasztásánál hat, hanem amikor rápermetezik a sáskára, az úgy megszárad, mint a légyen a hajlakk.
A gazda bátorsága is kell hozzá, hogy az összes eszközt merje kihasználni. Azért nem hagy a kisördög, és rákérdezek a gazosodásra. György szerint a talajtakarás használatával a gyomosodás megáll, vagy beáll bizonyos százalékon a növényi kultúrától függően. Más lesz a gyomosodás a kukoricánál vagy a paprikánál. A zöldségnél különben nagyon bevált az a mélymulcsos termesztési rendszer, amit Gyulai Iván alakított ki.
Ennek ők kifejlesztették az iparszerű változatát is. Persze nem biztos, hogy teljesen gyommentes területre kellene törekedni, főleg akkor, ha a regenerált talajban láthatóan erősebb a növény gyökere, és jobban meg tud küzdeni a konkurensekkel.
Legalább öt évre kötnek szerződést. Elvégzik a terület indító felmérését, javaslatot tesznek a termesztendő növényzetre, a vetésforgóra, folyamatosan monitoroznak és adják hozzá a szereket. Nem zárják ki más szerek, például máshonnan jövő szárbontók használatát, azt is igyekeznek beépíteni a rendszerbe. Az öt év során felépítik a humuszosodást, amit akár talajszondás rendszerrel is figyelni tudnak. Ez idő alatt eljutnak oda, hogy 20-40 százalékkal nagyobb lesz a terméshozam, a talaj jelentős mértékben javul, bár a föld teljes regenerálódásához legalább tíz év kell.
A beltartalmi értékek javulásáról Buda György példaként egy dinnyetermesztő tapasztalatait hozza fel, aki a kezelt földjéről 78 százalékkal tudott többet értékesíteni, mint a nem kezeltről. 2020 nagyon nehéz év volt, tavasszal erős aszály, majd folytonos esők jöttek, és a sárgadinnyék szinte szétdurrantak. A kezelt táblán viszont ez a túlszívás minimális volt. De az is megdöbbentő volt, hogy mérhetően 10-20 százalékkal jobb volt a beltartalmi érték. Például a sárgadinnyénél a cukortartalom 20 százalékkal magasabb volt, jobb volt a konzisztenciája, aromadúsabb volt. És ez szinte minden növényre igaz.
Persze rákérdezek a költségekre is. György szerint, az ő díjuk beszámítása mellett is sokkal olcsóbb, mint ha a konvencionális termelési módnál maradnánk, és még nem is számolt az „elszállt” műtrágyaárakkal. A művelés is olcsóbb, nincs szükség drága és energiaigényes talajművelésre, és a legfőbb alkalmazottak a giliszták és mikroorganizmusok, amelyek nem sztrájkolnak. Példaként a szamócát említi, ahol szedésig az egy kiló gyümölcsre eső termesztési költséget 80 forintra tudták levinni a megszokott 130 forintról.
A módszer azért is érdekes, mert most térünk át egy új európai agrárpolitikára, amelyben jelentős részt szánnának az ökológiai gazdálkodásnak. Buda György szerint ebben a rendszerben nemcsak az alaptámogatásokra számíthatnának a gazdák, hanem az emelt szintű premizált támogatásokra is, sőt akár különböző pályázatokat is be lehet majd nyújtani.
Megjelent a Magyar7 2021/49.számában.
